2018. november 18., vasárnap

a bosszú



egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták

és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke
de azóta is sugároz


2017.10.26.-2017.10.31.-2018.11.18.

2018. október 31., szerda

A vers testrészei szerintem

- agymenéseim/sokadik/ -


A vers olyan élőlény, amit élettelenből az ember és nem az Isten teremt.

Mivel az ember szeret játszani, kézenfekvő, hogy csak azért is eltér a vers testfelépítése a kézenfekvőtől, a normálistól. Ha összehasonlítjuk az emberrel, akkor hozzá viszonyítva fejtetőre van állítva. A vers eleje ugyanis a vers lába. (Azaz az alsó végtag.)
Evidens, elvégre valamivel el kell indulni. A vers, ha el sem indul, akkor milye és hova tartana később? Ha nincs mivel, akkor az puszta lírai akarás lenne, ami max nyögést eredményezne.

De a verstest törzse azután már adja magát. Igaz, kivételes esetekben keresve sem található, de a versszellemektől most eltekinthetünk!
A verstörzs - akár  a fafejek alatti fatörzs - hol kövérebb, hol soványabb.
 Más-más külsővel és belső tartalommal bír, ahogy a "kétlábúaknál " is. (Majmokkal itt nem foglalkozom.)
De, ami az embernél is a legfontosabb testrész, a fej a versnél a zárlat. S az előbbiekből következően hol máshol lenne, mint a végén, legalul. A többi hely ugyanis már foglalt.
Ha nincs zárlat, akkor vers sem lehet, hisz fej nélkül agyatlan az egész. Azaz, ha nincs caput, akkor kaput a versnek. Persze esetenként fejjel is lehet kaput, s mehet a szerző a falnak!

U.i.:
A fej részeire, s a többi olyan apróságra, mint a nyak, a törzs részei - mellkas, has, medence -, vagy a végtagok - felső, alsó - nagyvonalúan most,... és később sem térek ki.
Mivel én sem hülyülök már meg jobban, de bolondnak áll a világ! - meg a köz-hely -, kéretik helyén kezelni az értekezésemet!

(Zsefy)

2018. október 30., kedd

A Realitás és a Fantázia

Hét ágra süt a Nap. A tűző napon ketten haladnak, a Fantázia és a Realitás.
A Realitás büszkén, magabiztosan lépked az úton. A Fantázia szerényen, a fal mellett, mint az árnyék.

- Látod, Fantázia - szól a Realitás - nekem nincs miért visszahúzódnom. Minden engem igazol az életben! Még a tűző Nap sem rendít meg ebben a hitemben.

- Tudom, Realitás. Ezért is engedlek magam elé.  Aki nem ért meg, azt hagyni kell a saját útján haladni. Úgysem fogja fel, hogy néha az árnyéka nagyobb lehet nála.

2018. október 26., péntek

Titulus, avagy nem vagyok költő


Mindig is tudtam, hogy nem vagyok költő. Ahhoz a tudáson, tehetségen túl szükséges lenne megjelenéseknek irodalmi értéket képviselő lapokban; könyvkiadásnak - lehetőleg nívós kiadó(k) támogatásával -, elismert; számon tartott irodalmi kör(ök) tagságára, és nem kizáró feltétel lenne a Magyar Írószövetségnél is jegyzett né; esetleg egym vagy több :)) irodalmi díj tulajdonlása. Ezek csak vázlatosan jelzik, amik sztem kritériumai lehetnek a "költő" titulus pironkodás nélküli viselésének.
Egyik feltételnek sem tettem és előre látom, hogy nem is teszek eleget a jövőben sem, mert már az első két pont megléte is hiányzik, vagy legalábbis kétséges.
Ezért sehol nem kiáltottam ki magamat költőnek. Ezt a titulust itt, és tucat oldalon "kaptam". Hogy elfogadtam? Igen. Itt és sok helyen ez "kijár" a tagoknak.
Akinek nem tetszik, lapozhat! :-)


2018.10.26.

2018. október 25., csütörtök

Szabad akarat

Az utolsó fél évben már sejtettük, hogy baj van, de tagadta. Sosem panaszkodott, és orvoshoz sem ment.
Végül édesapám az utolsó 2 hónapot kevés megszakítással kórházban, morfiumozva töltötte. Tüdőrák, májáttéttel. (Sosem ivott...)
Azon a napon 5 perccel kellett volna hamarabb a klinikára érjek. Nem sikerült... Az orvosok közölték, hogy elutasította a vizsgálatokat és az oxigént. Nem tudtak mit tenni...

Édesanyám ezután két évig nálunk lakott. Élete a betegség árnyékában telt. Már születésem után 2 évvel majdnem két éven át kórházban többet volt, mint otthon. Emlékeim szerint kb 12 tüdőműtéten esett át. Össze-visszakaszabolták. Ezt egész életében úgy "viselte, hogy nem is sejtették. A ruhák szabása sokat segített ebben.
Idős korában jött sorban a méhnyakrák, a mellrák, majd a csontrák. Műtétek és több tucatnyi sugárkezelés. Amikor édesapám halála után hozzánk költözött még ráadásként egy trehány mentősnek köszönhetően nyílt felkarcsont törése is lett, amit hiába műtöttek, a rák miatt nem forrt össze. Egy drót próbálta összetartani a csontvégeket, de ehelyett inkább utat tört az izmokon, és a bőrön át. Így nyílt töréssel, sebbel élte le élete utolsó két évét. El lehet képzelni!
Amikor 3 napra köhögési rohamok miatt az orvos beutalta az Augusztába, még mind reménykedtünk. Miben? Már csak a hazatérésében. A javulásban már hiába...
A házassági évfordulónk napja volt, amikor ismét rohantam hozzá. Ekkor már 3 napja volt egy olyan intézményben, ahol reggeltől estig dübörgés, kopácsolás, fülsiketítő fúrás volt, mert felújítás alatt állt az épület. Por, kosz, idegeskedő nővérek, orvosok...
Én meg bizakodva, és tök gyanútlanul léptem a kórterembe, ahol édesanyám vérben úszva feküdt. Holtan. Hajnalban vették észre a szobatársak. (De délelőtt még senki nem foglalkozott vele, hogy minimum rendbe tegye...) Az ápolónő, akinek szóltam, hogy hogy történhetett ez meg, hiszen előző nap még egészen jól volt, annyit válaszolt, hogy álmában valahogy kicsúszott a branül...

2018,10,25,

2018. október 20., szombat

Már megint Dokk-állapotok

...nincs új a Nap alatt
hát fölé kell/ene/ emelkedni...

de nem megy

2018. október 8., hétfő

Napküllők


A "költözők" c. versemhez, ha valaki nem értené a "napküllő" kifejezésemet...., mint pl:  JTibi-szerki...:-)

2018. augusztus 27., hétfő

Kutya-, és más "gumik"

Elgondolkodtam. Természetesnek vesszük, hogy a kutyát kivisszük a természetbe, hogy dolgát intézhesse. Manapság végre eljutottunk odáig, hogy ha sétáltatáskor a kutya odapiszkít, akkor azt a gazdik felszedik.
Csak azt nem értem, miért kell, miért jó az embernek mindenhova/mindenbe belepiszkítani?...de, ha már megtette, miért nem tünteti(k) el?
(A Dokkon, az "irodalmi"? kikötőben 2018.08.27-én, a veresegyházi - augusztos 25-i - jól sikerült találkozót köpködő apropóján...)
A bírálanDokkba feltett alábbi versemet töröltem és a lejjebb olvasható morfondíromat/véleményemet tettem a helyére, de rájöttem csak magammal szúrok ki. A Naplókban olyan intenzitású viták folynak, hogy az én bojkottom fel sem tűnik. Így végül a vers győzött. Visszatettem... :(


költözők

foghíjas napküllők között ismét
útra kelt a nyár gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát elpróbálják az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim is gyűlnek
szívemben híznak a félelemrögök
forog a sorsrulett benne percek évek
a szerencsés mint gólyák fészket érhet
a vesztes bár szárnyal nem hoz több nyarat

Bakkné Szentesi Csilla
költözők - költözök

itt egy vers
vagy csak költemény
volt
azt hittem ez egy irodalmi oldal
tévedtem
ez a parttalan
rosszindulatú viták helyszíne
inkább elköltözöm
pedig maradni szeretnék
de minek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 12:44:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 14:05:47

2018. augusztus 16., csütörtök

Ajándék

amikor az esőcseppek
szivárványosra csókolták az eget
a horizont magához ölelte a Napot
és a fény táncot lejtett a háztetőkön
a falak között bújócskázó
hiányt Isten veled töltötte be

amit addig építettünk
otthonná akkor vált


2018.08.14.
Bara Anna
Az Otthon, veled átirata.

2018. augusztus 6., hétfő

Műhely műhely nélkül a Dokkon


Tóth Gabi költő a Dokkon segítséget kért az egyik verséhez.  Úgy érezte, hogy megerősítésre, vagy javaslatokra van szüksége, hogy eldöntse a "kőszívűek" elég jó-e a feltöltéshez.
Ennek apropóján merültek fel bennem - nem először - ezek a gondolatok:

Az ilyen (segítség)kérések egymás felé még akkor is indokoltak lennének, ha a szerkik a meójuk, és az abban felvetett javaslatuk után figyelemmel kísérnék a szerzők reakcióit, ami lehet időhiány vagy rossz szokás/beidegződés miatt szinte mindíg, szinte mindenkinél elmarad.

Pedig a műhelymunkának ez az oda-vissza figyelem/párbeszéd lenne/lehetne az alapja.

Úgy semmi értelme műhelymunkáról beszélni, ha a szerki kifejti mi a rossz, esetleg javaslatot is bedob, s a szerző azokat megszívlelve, felhasználja a javításban, amit közzé is tesz a még sorstalan vers alatt a szerki(k) figyelmébe ajánlva.

 De minek?  Javarészt nem kap választ; az eredeti versbe pedig már nem nyúlhat a szerző a meo után, azaz nem javíthatja csak egy újabb feltöltéssel.
Ha megint célt tévesztett és a szerkinek nem felel meg - ismét egy újabb - egy hét múltával realizálható - feltöltéssel. Így akár heteken át is - ha van hozzá türelme - javítgathat az alkotó.

A műhelymunkának pedig az lenne a lényege, hogy mielőtt a vers sorsa eldől, alakíthassa még az alkotó a szerkik és esetleg az olvasók, alkotótársak javaslatai alapján. (Nyilván, ha a szerző igényt tart rá.)
Amikor azután a szerző véglegesnek érzi a verset, akkor menne a bírálandokkba. Addig a Műhelyben lehetne... Nyílván ez utópia...valószínű nehéz lenne megvalósítani, mert egyrészt: sok szerző mielőbb szeretné tudni az "ítéletet", másrészt plusz feladatot róna a szerkesztőkre is.
A Gyors&Gyilkos talán anno ezért jött létre, de nem funkcionál folyamatosan. Ott is kevés a párbeszéd, és nem utolsósorban ahogy a neve is jelzi: gyors véleménynyilvánítások vannak, amelyeknek saccperkábé 70 százaléka a meózásnál elbukik. Azaz az ott kapott vélemények totál ellentétben vannak - még u.azon kritikus esetén is - a bírálandokk meóival.
A szerkesztők, pontosabban néhány szerkesztő hangnemére, stílusára csak annyiban térnék ki, hogy a lekezelésből kevésbé /szívesen/ tanul/okul a szerző.

2018. július 31., kedd

Good by-2

írhatnék könnyest de az csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg már nincsenek szavak

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem

2018.07.30-31.
Bara

2018. július 30., hétfő

Good by


írhatnék könnyest ami csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg a szerki kifakad

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem


2018.07.30.
Bara

2018. július 9., hétfő

Magatehetetlen

- átirat -


Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra megszámolni
a remények fűszálait. Majd égig emeli kezét,
s pongyolát terít anyám vállára.
Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2018.07.09.
Bara Anna
*
Korábbi címe: Szemlesütve

2018. július 5., csütörtök

az áldott jó ember rasszonánca


az áldott jó ember nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a más világot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér
de az áldott jó ember tudja mi illik
ablakot ajtót gyorsan bezár
ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony
az áldott jó ember mindent kiáll
reggeltől estig zaklatja a laptop
nem haragszik érte csak legyen ebéd
posztol közben sorra politikát sportot
a meztelen képek mint cukros kenyér
az áldott jó ember utódja is áldott
fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek
talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet?

2018.07.05.
Bara Anna

2018. június 30., szombat

Az Isten legnagyobb tévedése volt: az ember...  

 
"A legirracionálisabb döntés, a globális éghajlatváltozás és a hatodik kihalási hullám közepette! (A"jó hír", ha így haladunk tovább, a hatodik alapos lesz, és a hetedikben az emberi fajnak garantáltan nem lesz esélye bármilyen módon közreműködni!)

❗A Kongói Demokratikus Köztársaság két, veszélyeztetett fajoknak - mint pl. hegyi gorilla - otthont adó, védett nemzeti parkját megnyitja az kőolaj-kitermelő iparág számára! 😡

Az UNESCO Világörökség részeként jegyzett, Virunga és a Salonga nemzeti parkokra vonatkozó kőolaj-kitermelési engedély tervezete ellen hevesen tiltakozta a környezetvédő csoportok, mivel az ipari tevékenység veszélyezteti a terület törékeny ökoszisztémáját. Továbbá, mert a munkálatok során felszabaduló és az atmoszférába kerülő széndioxid hozzájárul a globális éghajlatvátozás súlyosbodásához.
A Virunga - számunkra talán az ismertebb, gyönyörű vadvilági fotói és sajnos orvvadászat kapcsán - erdőkkel övezett, vulkanikus terület Közép-Afrikában. A teljes hegyi gorilla populáció több mint fele itt él.

A brit Soco International végzett előkészítő, szeizmikus kísérleteket Afrika legrégebbi nemzeti parkjában, de az engedélye 2015-ben lejárt.

A Virunga vezetősége májusban döntött úgy, hogy nem enged turistákat a nemzeti park területére, két brit turista elrablása és orvvadászok által meggyilkolt vadőr tragédiája miatt.

A Salonga Nemzeti Park 33.400 km2 területű, a világ második legnagyobb esőerdeje, bonobók, elefántok, csimpánzok és pávák otthona.

A kormány azon az állásponton van, hogy joga van bárhol bányászati tevékenységet engedélyezni és egyébként is körültekintően veszik figyelembe az állatok érdekeit, mindkét nemzeti parkban. A kabinet szerint, a Virunga Nemzeti Parkból 1.720 km2-t, vagy a terület 21,5%-át kívánják átadni a kőolaj-kitermelő iparág számára."

Delfinmosoly - Tények & tévhitek a delfináriumok világáról -FB oldalról
Fotó@Reuter

2018. június 26., kedd

A színek horgásza - átirat

koncentrikus körökbe állt a magány
és a selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán
a nyugvó Nap emléke volt a folt
hajló bot végén a köd megpihent
s a parti száraz fövenyen az árva szél
keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben


2009.12.15.-2018.06.26.

.
Fotó: Búsi Sándor
átszerkesztve:


koncentrikus körökbe állt a magány és a
selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán a nyugvó Nap
emléke volt a folt hajló bot végén pihent
a köd s a parti száraz fövenyen az árva
szél keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben

2018. június 6., szerda

Ez is én - valahol - avagy "Az érem két oldala"

Az érem két oldala (Dokkra, naplócímnek)
Ez nem ez egyik.


Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba, nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

Már évek óta arra vágytam, hogy ismeretlenként valahol megmérettessem.  Sajnos erre nem találtam más módot, mint - édesanyám nevéből - kreált névvel jelentessek meg néhány szövegemet.
Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül, záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Több van.
Bár nagy a csábítás, hogy folytassam, de a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, az ismeretlen irányában gyakrabban megnyíló kíváncsiságnak és nem a tehetségnek a következménye.

 Az ismeretlenként megmérettetésen túl az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak a talán elfolytott, eltemetett jó vagy rossz élmények/emlékek "kivülállókénti", mégis "rokonlélek" szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb, mint  déja vu... Ezzel a szándékommal ezek után felhagyok.

Lehet törlésre kerülök a versekkel együtt. Lehet megérdemlem, de bízom benne, hogy sokakhoz hasonlóan mégsem. (Neveket nem sorolnék fel.) Amit tettem elítélhető, én mégis azt kérném, hogy az okot is vegyék figyelembe! Nem trollkodtam, nem bántottam senkit meg, semmivel. Tudom a szabályokat betartani nem erény, hanem kötelesség.Ezért most elnézést kérek!
..és sajnálom, hogy a még ideszánt 1-2 versem ezek után már nem töltöm/tölthetem fel.

2018.06.17.-07.20.
Bara Anna

***
Korábbi:

Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül megméretni magamat, úgy hogy záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Itt be is fejezhetném, de nagy a csábítás, és a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, és nem a tehetségnek a következménye. Ez további próbálkozásra ösztönöz. Igaz, ma ismét elolvastam az IMPI-t. Néha nem árt felfrissíteni az ismereteket, és rádöbbentem, hogy nem a "lehetséges" kategóriában szerepel a nicknév, ellentétben a személyes bemutatkozással és fotóval. Mégis szeretnék még ezzel a "tiltott" gyümölccsel eljátszogatni, mielőtt valaki ráharapna és elfogyasztaná. Az ismeretlenként megmérettetésen túl uis az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak az élmények szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb déjà vu  szinten.
A kilétemet egyszer felfedem, ha addig nem derülne rá fény. (Ja  és van valós alapja a kreált névnek: szeretett, drága édesanyám névtöredéke.)
 Addig:
Minden éremnek két oldala van.
Ez nem ez egyik.

2018.06.06.
Bara
*
Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba,  nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

2018.06.16.
Bara Anna
*

Nem tudtam ellenállni. Feltettem még egyet, aminél jeleztem is, hogy utolsónak szántam.

2018.06.19-én.
Bara
*
8 versem van fent...ezekből javítás nélkül , ill. javítás után 6 lett maradanDOKK-os 2018.07.26-ig.
2018.07.28.
Bara

2018. június 4., hétfő

elkerülhetetlen 2.

(meghúzva, átszerkesztve szerki javaslatokra)


kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna 

Szemlesütve

átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna 

napkorongon a múlt



szétnézett. mögötte csupa elhasznált.
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges. gyorsan elképzelt
egy új formát és el kezdte gyúrni. de
alig lett szebb és sehogy sem sikerült
eltűnteni a jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet. semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd holnaptól.

2017.10.27.-2018.05.26.
Bara Anna 

2018. június 3., vasárnap

újraélte-halta

(nem vers...prózavázlat...)


jól kipakoltak mondta a takarítónő. meglestelek
a műtő ablakán át. az adjunktus az ágyánál együtt-
érzőn mormogta nagyon ránk ijesztett anyuka.
éreztem mindent motyogta a nő. majd' szétszaggattak.
az orvos hitetlenkedve nézett rá. de szerencsére egészséges
szép kisfia van. ő nem kisfiú kiabálta. neki már gyerekei
vannak. de még kisfiú erősködött az miközben mérhe-
tetlen fájdalom járta át az asszony minden porcikáját.

a temetésen az emberek némi megnyugvással suttogták
szép halála volt. fájdalom nélkül aludt el. otthon.

2018.06.03.
Bara Anna 

2018. június 1., péntek

szétfröccsent szerelem


két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen


2015.05.18.-2018.06.01.
Bara Anna 

2018. május 29., kedd

elkerülhetetlen

kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna 

2018. május 22., kedd

maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen


Bara Annaaz istentelen138 
Bara Annaelszakadt83 
Bara Annatus81 



Bara Anna
elszakadt



sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06


Bara Anna
tus


a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32


Bara Anna
az istentelen



akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12

2018. május 21., hétfő

Egy másik oldalam



 üzenőfala
 képtára
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 elszakadt
 tus
 az istentelen
¡ Egy szeptemberi esten


A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek.

elszakadt


sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni

2015.05.21.
Bara Anna

2018. május 18., péntek

tus

A Dokkon így maradt:

a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


*
Itt viszont jav.-va az első két sor:

a nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta
hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül mindig utálta ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális
mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az
undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál
sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját
élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus szerint
természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik
a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


Bara Anna
2018.05.18.-21-

A nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta.
Hogy lehet, hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül? Mindig utálta, ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat. Napi száz még normális,
mondta az orvos. Neki ennyi sosem hullt ki. Az
undorhoz kevesebb is elég volt. Most az a pár szál
sem bosszantotta. Beletörődött. Megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni. Feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját.
Élvezte, ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden. A neurológus szerint
természetes dolog. A kitágult erekben jobban áramlik
a vér. Az agy végre fellélegezhet.
A samponért ösztönösen nyúlt. Majd felsóhajtott.
Ma nem volt hányingere a kemótól. Csak az élettől.


az istentelen



akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát


Bara Anna
2018.05.18.

2018. május 7., hétfő

Vaj van a fején?!

Nincs olyan politikus, akinek ha jól megvakargatnánk a buksiját, ne maradna tőle vajas a kezünk.

2018. március 18., vasárnap

... nem ellensége (kellene legyen), hanem az ellenfele!

Amikor, nem fogják fel, hogy egy választásban egyik párt a másiknak - magyar a magyarnak - nem ellensége (kellene legyen), hanem az ellenfele!

Az egyik párt lebirkázza a másikat...azaz az összes követőjét...szavazóját.
Teszi, hogy szavazóik számát növeljék...a régieket megtartsák, és újakat szerezzenek. Honnan? A többi pártból, szimpatizánsaikból...így akár a többségiből azaz a birkákból...hogy ne pontosítsak...

Kérdem én, ha a birkák majd a birkázókra szavaznak, és teszem azt az utóbbiak kormányra kerülnek, akkor a birkákat levágják, vagy etetik?

Elhiggyem, hogy ha már ők kormányoznak, akkor a birkák is belebégethetnek az ország dolgába? Vagy csak addig kellenének, amíg a szavazatok számát növelhetik?
Ha ma nem veszik őket emberszámba, akkor holnap miért tennék?

Ennyire nem lehetsz te sem birka, hogy elhidd, hogy elhiszik...!

2014.
2018.

2018. március 6., kedd

a vér nem válik vízzé

BZs törölt engem és a párom a fészen...J-vel kialakult vita miatt. J egy számító alak.  Zs dettó.

2018. január 20., szombat

Amorfia

A mai versek egy része, amit modernnek tekintenek a haladó szellemű kortársak valójában messze állnak a klasszikus értelemben vett verseléstől. Ha egy alkotás alatt azon kell filózni, hogy próza-e, vagy vers, akkor ott már bajok vannak. Én ezeket a se ide, se oda nem sorolt/sorolható modernkedéseket amorfiáknak nevezném., ami e kor útkeresése, hogy valami újat hozzon, valami mást, valami meghökkentőt. Tőlem távol áll...