2018. május 29., kedd

elkerülhetetlen

kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna 

2018. május 22., kedd

maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen


Bara Annaaz istentelen138 
Bara Annaelszakadt83 
Bara Annatus81 



Bara Anna
elszakadt



sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06


Bara Anna
tus


a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32


Bara Anna
az istentelen



akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12

2018. május 21., hétfő

Egy másik oldalam



 üzenőfala
 képtára
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 elszakadt
 tus
 az istentelen
¡ Egy szeptemberi esten


A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek.

elszakadt


sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni

2015.05.21.
Bara Anna

2018. május 18., péntek

tus

A Dokkon így maradt:

a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


*
Itt viszont jav.-va az első két sor:

a nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta
hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül mindig utálta ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális
mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az
undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál
sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját
élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus szerint
természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik
a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


Bara Anna
2018.05.18.-21-

A nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta.
Hogy lehet, hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül? Mindig utálta, ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat. Napi száz még normális,
mondta az orvos. Neki ennyi sosem hullt ki. Az
undorhoz kevesebb is elég volt. Most az a pár szál
sem bosszantotta. Beletörődött. Megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni. Feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját.
Élvezte, ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden. A neurológus szerint
természetes dolog. A kitágult erekben jobban áramlik
a vér. Az agy végre fellélegezhet.
A samponért ösztönösen nyúlt. Majd felsóhajtott.
Ma nem volt hányingere a kemótól. Csak az élettől.


az istentelen



akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát


Bara Anna
2018.05.18.

2018. május 7., hétfő

Vaj van a fején?!

Nincs olyan politikus, akinek ha jól megvakargatnánk a buksiját, nem lenne vajas a kezünk.