. . . de nincs kinek, mert már elment, mert még nem ér rá, mert nem akarom terhelni . . .
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokkos vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokkos vers. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. november 18., vasárnap
a bosszú
egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták
és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke
de azóta is sugároz
2018.10.26..-2018.11.18.
2018. július 31., kedd
Good by-2
írhatnék könnyest de az csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg már nincsenek szavak
kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem
2018.07.30-31.
Bara
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg már nincsenek szavak
kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem
2018.07.30-31.
Bara
2018. július 30., hétfő
Good by
írhatnék könnyest ami csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg a szerki kifakad
kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem
2018.07.30.
Bara
2018. június 4., hétfő
elkerülhetetlen 2.
(meghúzva, átszerkesztve szerki javaslatokra)
kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol
2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna
kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol
2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna
Szemlesütve
átirat
Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.
2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna
Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.
2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna
Címkék:
anyám,
Auguszta Klínika,
Bara,
dokkos vers,
emlék,
Kardiológia,
melankólia,
vers
napkorongon a múlt
szétnézett. mögötte csupa elhasznált.
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges. gyorsan elképzelt
egy új formát és el kezdte gyúrni. de
alig lett szebb és sehogy sem sikerült
eltűnteni a jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet. semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd holnaptól.
2017.10.27.-2018.05.26.
Bara Anna
2018. május 29., kedd
elkerülhetetlen
kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol
2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol
2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna
2018. május 21., hétfő
Egy másik oldalam
üzenőfala képtára | A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI elszakadt tus az istentelen¡ Egy szeptemberi esten A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek. |
2017. október 11., szerda
egy érthetetlen versemhez
"Kötél tűbe fűzve"
egy anya évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kisebbik lányát. ha jól emlékszem a huszat sem érte meg. a férje már korábban meghalt. az asszony, aki varrónő volt, sokáig nagyobbik lányával élt együtt, aki iskolái befejezése után önálló életet kezdett, miközben az asszonynak egy élettársi kapcsolata is zátonyra futott. ezek után a korábbi súlyos betegségei mellé még depresszió is társult. mindezek a tragédiák a külső szemlélő elől rejtve maradtak. csak azon kevesek tudtak róla, akiket bizalmába fogadott. egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan voltunk...a környezete felé egy mindenkihez kedves, mindenki baját meghallgató, segítőkész és mosolygós ember látszatát keltette. a problémáit elrejtette, miközben tucat kuncsaft lelki támasza is volt, nem csak ügyes kezű varrónője.
senki sem sejtette, hogy milyen és mekkora fizikai, lelki terheket hurcol, hogy mennyire nem tudta elfogadni kisebbik lánya elvesztését. így mindenkit villámcsapásként ért a hirtelen, tervezett halála, ami akkor következett be, amikor nagyobbik lánya pár napig nem volt a városban, és az albérlője is hazautazott.
napok múlva találtak rá...
egy anya évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kisebbik lányát. ha jól emlékszem a huszat sem érte meg. a férje már korábban meghalt. az asszony, aki varrónő volt, sokáig nagyobbik lányával élt együtt, aki iskolái befejezése után önálló életet kezdett, miközben az asszonynak egy élettársi kapcsolata is zátonyra futott. ezek után a korábbi súlyos betegségei mellé még depresszió is társult. mindezek a tragédiák a külső szemlélő elől rejtve maradtak. csak azon kevesek tudtak róla, akiket bizalmába fogadott. egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan voltunk...a környezete felé egy mindenkihez kedves, mindenki baját meghallgató, segítőkész és mosolygós ember látszatát keltette. a problémáit elrejtette, miközben tucat kuncsaft lelki támasza is volt, nem csak ügyes kezű varrónője.
senki sem sejtette, hogy milyen és mekkora fizikai, lelki terheket hurcol, hogy mennyire nem tudta elfogadni kisebbik lánya elvesztését. így mindenkit villámcsapásként ért a hirtelen, tervezett halála, ami akkor következett be, amikor nagyobbik lánya pár napig nem volt a városban, és az albérlője is hazautazott.
napok múlva találtak rá...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)