maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen

Bara Anna	az istentelen			138
Bara Anna	elszakadt			83
Bara Anna	tus			81

Bara Anna elszakadt sokáig be akart épülni a láncba fényesre dörzsölt láncszemként összefogni a messzeérő végeket * gyerekként képzeletében a csillagokat a kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak az utak a lámpátlan falusi házak között most ahogy végig döcög kopott emlékeivel a valóságtól elszakadt utakon ahol nem látják hogy nap mint nap rozsdás láncszemként küszködik mintha sziporkázna a föld az éjszakában de már nem mer rálépni Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06

Bara Anna tus a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét kitisztult körülötte minden a neurológus szerint természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32

Bara Anna az istentelen akkor végig imádkozta az estét rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e hitte is nem is a létezését fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt ha kimondta a szót és a rózsafűzérek gyerekkorában a nyakába tette volna nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál református pap keresztelte templomba nem járt de akkor érezte hogy el kell szakadnia másképp beszippantja a kórház oda a zöld lepedő alá oda ahol a megtört szemekbe az emlékek már nem találnak utat oda ahonnan csak a teste vitte haza míg a hazug agyában még mindig zakatolt holnap biztos jobban leszel holnap addig még elmondok egy pár imát Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12