ha újra tavasztól
szédül az utca
rám feszül az éj
mint szűk kapubolt
házak falára
redőket karcol
a pirkadat fénye
lépted harmaton
mögötted árnyék
a démoni magányom
hogy nem ismerlek fel
te megbocsátod
ha önmagammal szembejövök
2017.12.16.
Zsefy Zsanett
(szeszélyes)
. . . de nincs kinek, mert már elment, mert még nem ér rá, mert nem akarom terhelni . . .
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeszélyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeszélyes. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 16., szombat
2017. november 21., kedd
elkerülhetetlen
kezdetben nincs halál
hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik
és befér pár négyzetméterre is
még minden közeli szétsöpri a távolt
de idővel tágul és szűkül
majd egyre mérhetetlenebb
az ablakokat
láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod
úgy lopakodik be
hogy észre sem veszed
pedig karnyújtásnyira tőled
mégsem akarod elhinni:
már visszaszámol
2017.11.21.
én (Dokkra: Bara Anna)
korábbi címe: ami elkerülhetetlen (2018.05.28-ig.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)