A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. június 18., péntek

Csáky Anna: Zuhog az eső

 Olyan egyszerű és tiszta, hogy egyből szívig ér:

Csáky Anna:Zuhog az eső


Nézz ki hát, hogy zuhog ez az eső

Maradj még, míg el nem áll!

Maradj velem, amíg zuhog ez az eső

Féltelek, még eláznál.


Hogyha két hétig nem áll el,

Két hétig maradj velem, sőt

Ha hónapokig esik,

Akkor hónapokig el ne menj!

Tőlem lehet mindig zivatar,

Csak így mindig velem maradhass.


Nézz ki hát, már véget ért az eső

Maradj még, mért indulnál?

Élt a remény, amíg zuhogott az eső,

Nélküled minden sivár.


Mert én évek óta várlak, és

Néha még nem hiszem el

Mikor ragyogóan süt a nap

Az esőt várom, s léptedet.

Bár csak lenne újra zivatar, hogy

Így egyszer velem maradhass!

*

*

Hosszas keresés után megtaláltam a megzenésített változatát. Sajnos csak az első versszak hangzik el, de az gyönyörű:

https://youtu.be/8cMswFiXHIk

https://youtu.be/W9811eEU3Hc

https://youtu.be/5IvsxapKr8s


2019. november 20., szerda

Tipp a Hetediziglen játékhoz - Dokk

7-ed-izig-len
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=SGV0ZWTDrXppZ2xlbg==&rare=1479

Imre is játszik...talán Busznyák?
**********

1. Mozi: Kiss Anna Mária?

2.Nagyanyám monológja:  Ötvös N. Edit? Busznyák Imre?

3. Vallomás: Kapási Anna?

4. Éhség: Szilasi Katalin?

5. KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS: Vincze? Simf? Cz? esetleg: MK?

6. Belső-Halandóliai nagy körutazás: Hepp Béla?

7. Francesco?

8. létszámleépítés: Kosztolányi Mária?


2019.11.20.18:45
*************************************************************************
A 6-osra szavaztam.
1.
Mozi

Akkor azt láttam, hogy a karalábéfőzelék
a falra mászott.
Még vérmeleg volt,
de hányásnak nem nevezhetném,
csak karcsúsított csillámpalának.
Ha a hányást egyáltalán
nevezni kéne, megint karalábéfőzelék
lenne.
Mivel nagy vonzalmam van
az abszurd harmatjárók felé,
repülőborda-biztosnak képzelem
magam.
A gardedámok és őrzők
nagy tudósának.
Sőt! Kiírom a facéra is.
Hogy tuti legyen, mennyire
totálkár az ételt
falra hányni.

2.
Nagyanyám monológja

Nem forró, nem hideg,
olyan vérmeleg
a karalábéfőzelék.
Harmatjáró reggelen
vettem a piacon
direkt neked
a zsenge fejeket.
Ha megeszed,
gardedám nélkül
mehetsz a moziba,
a Csillámpalát adják.
Ha nem, én ülök
melléd oda,
és repülőbordán bököm,
sőt, talán t...n
az udvarlódat,
ha közeledni mer.

3.
Vallomás

Ötévesen már gyűjtöttem
csillámpalát Erdély hegyei között.
A határőr csodálkozva
nézte a kövekkel teli
zacskót a lábam alatt.
A szüleim csak legyintettek,
mint oly sokszor a
karalábéfőzelék fölött is...
levesként jobban szerettem,
ha pár szem rizs volt beleszórva.
Szerencsére a vérmeleg és a
gardedám ismeretlen előttem.
Ilyeneket még moziban sem
láttam... Csak az Et-t, meg a
Kincs ami nincset.
Ifjú korom suhanásában
a biciklim kereke
nagy sebesség mellett
beszorult a debreceni
Békás-tó hídjának
akkor még hosszanti
lécei közé, na, az lehetett
az a pillanat, mikor
repülőbordát láttak
az arra járó-kelők...
Egy nagy lélegzet,
mert a legszebb talán,
mikor negyvenegy évesen
harmatjáró lettem és így
önmagammá váltam.

4.
Éhség

Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.
A vérmeleg bársonyülésre
dobta hájas seggét,
fingszagú volt a mozi
azon az őszi estén.
Felesége otthon, talán
karalábéfőzeléket főzött megint,
pörkölttel megenné,
de legközelebb, már beint.
Repülőborda lenne
az ízletes falat,
nem ilyen fás szárú
zöldséges kacat.
Harmatjárta velővel körítve,
gardedám kéne,
hogy ne zárja az áramot rövidre,
ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nem látja el húsos kajával az urát.

5.
KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS

Tudja,
időnként megpróbálok kettesben maradni önmagammal.
Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik…,
meg a Mama repülőbordája! Frászt nem nehéz!
Képzelje el: megy a fejemben a „mozi”,
egy nem Oscar-díjas, mégis figyelemre méltó film;
a tűzön közben jámbor türelemmel fortyog a karalábéfőzelék,
az lesz ebédre tükörtojással, húst jó ideje nem eszem;
a kávét már reggel lefőzöm, azt nem tudom elhagyni,
túlságosan hozzászoktam az ízéhez, meg a mozdulathoz,
amellyel a vérmeleg barna levet a számhoz emelem;
a szobából halk neszezés hallatszik: a fikuszokon
harmadjára vonul végig a harmatjáró (ha növényeket tart,
ne feledje, a legfontosabb dolog a megfelelő páratartalom!),
szóval, megy a film a fejemben: egy vonat robog benne,
régimódi, fapados, mint a Volt egyszer egy vadnyugat-ban,
vagy kísértetiesen modern, mint amilyet a Snowpiercer-ben
láttam; odakint mínusz ötven fok van; egy vegyszer,
amit a globális felmelegedés ellen fejlesztettek ki,
jéggé fagyasztotta a világot, de én ott ülök a túlélők között
a több kilométer hosszú járművön, ami évek óta megállás
nélkül száguld egy végtelenített sínpályán, körbe-körbe a Föld körül;
képzelje, ilyenkor azt hiszem, végre sikerült jegyet szereznem,
és elutaznom önmagamhoz, ám amikor ebbe beleélném magam,
megjelenik a Gardedám, és szótlanul leül mellém
(mindig van ott egy üres hely, hogy a fene enné meg),
szúrós tekintetében a megrovás és a rendreutasítás,
mint a csillámpala haránttörésein a kvarcrétegek.
Szégyellem magam ilyenkor.
Nem a film miatt.
Hanem azért, mert engedem, hogy lebeszéljenek önmagamról.
Ha Ön most azt hiszi, hogy képzelődöm, téved.

6.
Belső-Halandóliai nagy körutazás

Kezdődjék hát a rég várt kaland!
Az ánuszdombról indulunk, le és
fel a belek vérmeleg alagútján,
elhagyjuk az epe smaragdzöld
szigetét, melyet féltőn ölel körbe
gardedámja, a terebélyes máj,
majd harmatjáró csizmát öltve
gázoljunk át a sekély hasnyál
tengeren, melyet a repülőbordák
Szküllája és Kharübdisze őriz.
Így juthatunk el a gyomorfenékre,
hogy megmártózzunk nyakig a
langymeleg déli karalábéfőzelékben.
A pihentető lubickolás után kezdjük
meg adrenalin fokozó mászásunkat
a nyelőcső csúszós kürtőjén, fel
egészen a gégefő nyeregig, és
haladjunk el az uvula sztalaktitja alatt.
Itt feltekintve a szájpadlás sötét
boltozatára, magunk elé képzelhetjük a
szemfenék színes, széles mozivásznát.
Végül, nagy lendületet véve a nyelv
csillámpala csúzdáján, egyedi, és
mélyreható élménnyel gazdagodva
fordulhatunk ki önmagunkból.

7.

csillámpala? miért nem csillámpóni?
lehetne lovagolni a karalábéfőzelék tetején
vagy itt van a mozi alhatunk ott is bár akinek
fontos a harmatjáró repülőborda az inkább
maradjon otthon a vérmeleg kuckójában
majd vigyáz rá Giccs Jolán a gardedám

8.
létszámleépítés

a repülőborda végleg leszállt
már ki is dobták
a gardedám kiment a divatból
sőt a divat is
kiment már rég a gardedámból
a karalábéfőzelék kihűlt
már csak vérmeleg
a harmatjáró sem megy tovább a
harmat felszáradt
a csillámpala elporladt végül
a mozi bezárt

Extra, avagy játékon kívül:

Meteor*- Bara Anna (sk)

A mozi kerthelyiségébe még a gardedám vitte el.
Vérmeleg este volt, s köröttük csupa fess srác.
Ott pironkodott tizenévesen egy recsegő székben.
Repülőbordái között gyomrába kő állt:
a karalábéfőzelék! Mondta, hogy nem kell!
Akkor a föld alá kívánta a vacsorát.
S míg harmatjáró léptekkel a mellékhelyiségbe
tűzött, reménykedett, hogy nem válik
csillámpalává az a sok srác.
De a nézőtérre visszatérve észre sem vették.
Csak a gardedám jegyezte meg, hogy hol voltál?
Na, vajon hol? Gondolta magában, s jól megrúgta a
szék lábát.

Megj.:
*Debrecenben volt hajdanán egy Meteor mozi, kertmozival

2019. április 15., hétfő

mese a rokkant sárkányról


sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

A szöveg születésének idején a Dokknak volt:

4 szerkije:
Bájer Máté
Papp Gréta
Juhász Tibi
Papp Szalai Sándor

1 főszerki helyettese:
Tesch Gábor Ferenc

1 főszerkesztője:
Papp Für János

és 1 portál igazgatója(PIG):
Busznyák Imre

Így már levezethető:

hat feje van, s épp hét lába:
4 szerki + főszerki helyettes + a főszerki= együtt: 6 fej

ebből négy-öt lába: azaz 4 szerki + főszerki helyettes

főpárnok: főszerki

fej- és lábnok:  PIG

2018. december 27., csütörtök

oké

azt hittem végre minden oké
de semmi sem volt az
sem az elején sem a végén
az elején nyilvánvaló volt hogy
csak azért mert még az nem a vége
a végén meg egyértelművé vált
hogy ha az elején még nem oké
akkor miért pont a végén

végül végre beláttam hogy
elejétől fogva csak az volt
ami végig kitartott
s így valójában minden oké hiszen
semmi sem okozhatott csalódást


2018.12.27.
Bara Anna


2018. november 18., vasárnap

a bosszú



egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták

és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke

de azóta is sugároz


2018.10.26..-2018.11.18.

2018. augusztus 27., hétfő

Kutya-, és más "gumik"

Elgondolkodtam. Természetesnek vesszük, hogy a kutyát kivisszük a természetbe, hogy dolgát intézhesse. Manapság végre eljutottunk odáig, hogy ha sétáltatáskor a kutya odapiszkít, akkor azt a gazdik felszedik.
Csak azt nem értem, miért kell, miért jó az embernek mindenhova/mindenbe belepiszkítani?...de, ha már megtette, miért nem tünteti(k) el?
(A Dokkon, az "irodalmi"? kikötőben 2018.08.27-én, a veresegyházi - augusztos 25-i - jól sikerült találkozót köpködő apropóján...)
A bírálanDokkba feltett alábbi versemet töröltem és a lejjebb olvasható morfondíromat/véleményemet tettem a helyére, de rájöttem csak magammal szúrok ki. A Naplókban olyan intenzitású viták folynak, hogy az én bojkottom fel sem tűnik. Így végül a vers győzött. Visszatettem... :(


költözők

foghíjas napküllők között ismét
útra kelt a nyár gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát elpróbálják az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim is gyűlnek
szívemben híznak a félelemrögök
forog a sorsrulett benne percek évek
a szerencsés mint gólyák fészket érhet
a vesztes bár szárnyal nem hoz több nyarat

Bakkné Szentesi Csilla
költözők - költözök

itt egy vers
vagy csak költemény
volt
azt hittem ez egy irodalmi oldal
tévedtem
ez a parttalan
rosszindulatú viták helyszíne
inkább elköltözöm
pedig maradni szeretnék
de minek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 12:44:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 14:05:47

2018. augusztus 16., csütörtök

Ajándék

amikor az esőcseppek
szivárványosra csókolták az eget
a horizont magához ölelte a Napot
és a fény táncot lejtett a háztetőkön
a falak között bújócskázó
hiányt Isten veled töltötte be

amit addig építettünk
otthonná akkor vált


2018.08.14.
Bara Anna
Az Otthon, veled átirata.

2018. július 31., kedd

Good by-2

írhatnék könnyest de az csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg már nincsenek szavak

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem

2018.07.30-31.
Bara

2018. július 30., hétfő

Good by


írhatnék könnyest ami csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg a szerki kifakad

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem


2018.07.30.
Bara

2018. július 9., hétfő

Magatehetetlen

- átirat -


Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra megszámolni
a remények fűszálait. Majd égig emeli kezét,
s pongyolát terít anyám vállára.
Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2018.07.09.
Bara Anna
*
Korábbi címe: Szemlesütve

2018. július 5., csütörtök

az áldott jó ember rasszonánca


az áldott jó ember nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a más világot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér
de az áldott jó ember tudja mi illik
ablakot ajtót gyorsan bezár
ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony
az áldott jó ember mindent kiáll
reggeltől estig zaklatja a laptop
nem haragszik érte csak legyen ebéd
posztol közben sorra politikát sportot
a meztelen képek mint cukros kenyér
az áldott jó ember utódja is áldott
fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek
talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet?

2018.07.05.
Bara Anna

2018. június 26., kedd

A színek horgásza - átirat

koncentrikus körökbe állt a magány
és a selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán
a nyugvó Nap emléke volt a folt
hajló bot végén a köd megpihent
s a parti száraz fövenyen az árva szél
keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben


2009.12.15.-2018.06.26.

.
Fotó: Búsi Sándor
átszerkesztve:


koncentrikus körökbe állt a magány és a
selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán a nyugvó Nap
emléke volt a folt hajló bot végén pihent
a köd s a parti száraz fövenyen az árva
szél keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben

2018. június 4., hétfő

elkerülhetetlen 2.

(meghúzva, átszerkesztve szerki javaslatokra)


kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna 

Szemlesütve

átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna 

napkorongon a múlt



szétnézett. mögötte csupa elhasznált.
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges. gyorsan elképzelt
egy új formát és el kezdte gyúrni. de
alig lett szebb és sehogy sem sikerült
eltűnteni a jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet. semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd holnaptól.

2017.10.27.-2018.05.26.
Bara Anna 

2018. június 1., péntek

szétfröccsent szerelem


két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen


2015.05.18.-2018.06.01.
Bara Anna 

2018. május 29., kedd

elkerülhetetlen

kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna 

2018. május 21., hétfő

elszakadt


sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni

2015.05.21.
Bara Anna

2018. május 18., péntek

tus

A Dokkon így maradt:

a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


*
Itt viszont jav.-va az első két sor:

a nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta
hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül mindig utálta ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális
mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az
undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál
sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját
élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus szerint
természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik
a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


Bara Anna
2018.05.18.-21-

A nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta.
Hogy lehet, hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül? Mindig utálta, ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat. Napi száz még normális,
mondta az orvos. Neki ennyi sosem hullt ki. Az
undorhoz kevesebb is elég volt. Most az a pár szál
sem bosszantotta. Beletörődött. Megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni. Feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját.
Élvezte, ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden. A neurológus szerint
természetes dolog. A kitágult erekben jobban áramlik
a vér. Az agy végre fellélegezhet.
A samponért ösztönösen nyúlt. Majd felsóhajtott.
Ma nem volt hányingere a kemótól. Csak az élettől.