2019. október 10., csütörtök

Ha már a diák megalázhatja a tanárt

Tessék végignézni a csatornák napi - mindennapi - kínálatát: krimi, krimi, horror...nem néha, hanem minden nap. Soha nem látott "szabadság" a téma megjelenítésében: a gyilkolás különböző, kegyetlenebbnél-kegyetlenebb módozatára már nem csak jelképes utalások vannak, hanem részletes bemutatás, gyakran premier plánban. A Dr. Csont nálam a kezdeti borzongástól, néha hányingertől már eljutott odáig, hogy közömbösen is tudom nézni, ha épp húscafatok felett, vagy éppen a csontok kifőzése közben folyik a párbeszéd. Most más krimisorozatokra nem térve ki arra szeretnék utalni, hogy az embereket hozzászoktatják/szoktatták a korábban elképzelhetetlen borzalmakhoz. Olyanokhoz, amikről 30-40 évvel ezelőtt még beszélni sem beszéltünk szívesen, miközben újabb generációk nőnek/nőttek fel ezeken a sorozatokon úgy, hogy szinte természetessé, sőt talán mondható, hogy elvárássá válik a kegyetlenség a filmekben. Ami azt vonzza/vagy vonhatja maga után, hogy a kínzások, gyilkosságok témájának egyre több, egyre keményebb, elborzasztóbb formáját kell kínálniuk a filmkészítőknek.
Mondhatnánk: Na és? Ezek csak filmek. (De most direkt nem térek ki az olvasásra, könyvekre...talán azért sincs értelme, mert egyre kevesebbet olvasunk, s van az a réteg, amelyik olvasni alig tud, de egy filmhez erre a képességre nincs szüksége..)
A lényeg, hogy vannak, akik ezeken a filmeken "szocializálódnak" antiszociálissá...
Na nem ez az egyetlen motiváció, de ez is az lehet, ha a családban problémák vannak, ha rossz viselkedésmintákon nő fel a gyerek, ha elhanyagolják, s többnyire emiatt hozzá hasonló sorsú "baráti" környezetbe menekül. ...és a fantáziájukat ezek a filmek tovább "bővítik".
Nem utolsó sorban, ha a fiatal tudatára ébred, hogy csak jogai vannak manapság, mert a törvények a retorziót ritkán, rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazzák.

Így lehet ellehetetleníteni egy szakmát, hivatást. A fiatalok - nyilván csak a hasonlóan elfogadhatatlanul viselkedőkre gondolva -
csak a "szabadságot" ismerik, és követelik ki maguknak, míg a felelősségtudat ismeretlen fogalom számukra. Arról konkrétan - sztem - egy törvény sem rendelkezik "kézzel foghatóan".
Plusz még a diszkrimináció látszatát is elkerülni akaró törvények (http://helsinki.hu/wp-content/uploads/70A_GyorfiT_MTothB.pdf) betartásával/betartatásával így lehet diszkriminálni, mert vannak akik emögé bújva, erre hivatkozva úgy érzik - s mondhatni tudják -, hogy szinte bármit megtehetnek. (PL.: mint itt is, az iskolában, a tanár(okk)al.)
(Addig, amíg a védelemben lehet a diszkriminációra hivatkozni, addig lesz is diszkrimináció. Éppen a törvény megléte miatt. Ahol minden emberre származásától függetlenül alapból uazon jogok, törvények érvényesek, ott fel sem merülhetne a diszkrimináció, sem mint elmarasztaló, sem, mint felmentő jogalap. Azaz nem is lenne szükség erre a törvényre.) ...és itt is teljesen mindegy (lenne), hogy ki "honnan jött". Úgy kell(ene) megítélni! De ...és ha...
-

https://debreceninap.hu/orszag/2019/10/07/a-tahosag-csucsa-oran-mentek-neki-a-tanarnak-egy-magyar-kozepiskolaban/?fbclid=IwAR1fzeGeJ3rqMMjdBCapV88zHXFK5gSn6KYDh8jtRYih9x7BA41bQHvWGO8
*
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2408985229388865&id=100008322344618

2019.10.09.