Ha már a diák megalázhatja a tanárt

Tessék végignézni a csatornák napi - mindennapi - kínálatát: krimi, krimi, horror...nem néha, hanem minden nap. Soha nem látott "szabadság" a téma megjelenítésében: a gyilkolás különböző, kegyetlenebbnél-kegyetlenebb módozatára már nem csak jelképes utalások vannak, hanem részletes bemutatás, gyakran premier plánban. A Dr. Csont nálam a kezdeti borzongástól, néha hányingertől már eljutott odáig, hogy közömbösen is tudom nézni, ha épp húscafatok felett, vagy éppen a csontok kifőzése közben folyik a párbeszéd. Most más krimisorozatokra nem térve ki arra szeretnék utalni, hogy az embereket hozzászoktatják/szoktatták a korábban elképzelhetetlen borzalmakhoz. Olyanokhoz, amikről 30-40 évvel ezelőtt még beszélni sem beszéltünk szívesen, miközben újabb generációk nőnek/nőttek fel ezeken a sorozatokon úgy, hogy szinte természetessé, sőt talán mondható, hogy elvárássá válik a kegyetlenség a filmekben. Ami azt vonzza/vagy vonhatja maga után, hogy a kínzások, gyilkosságok témájának egyre több, egyre keményebb, elborzasztóbb formáját kell kínálniuk a filmkészítőknek.
Mondhatnánk: Na és? Ezek csak filmek. (De most direkt nem térek ki az olvasásra, könyvekre...talán azért sincs értelme, mert egyre kevesebbet olvasunk, s van az a réteg, amelyik olvasni alig tud, de egy filmhez erre a képességre nincs szüksége..)
A lényeg, hogy vannak, akik ezeken a filmeken "szocializálódnak" antiszociálissá...
Na nem ez az egyetlen motiváció, de ez is az lehet, ha a családban problémák vannak, ha rossz viselkedésmintákon nő fel a gyerek, ha elhanyagolják, s többnyire emiatt hozzá hasonló sorsú "baráti" környezetbe menekül. ...és a fantáziájukat ezek a filmek tovább "bővítik".
Nem utolsó sorban, ha a fiatal tudatára ébred, hogy csak jogai vannak manapság, mert a törvények a retorziót ritkán, rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazzák.

Így lehet ellehetetleníteni egy szakmát, hivatást. A fiatalok - nyilván csak a hasonlóan elfogadhatatlanul viselkedőkre gondolva -
csak a "szabadságot" ismerik, és követelik ki maguknak, míg a felelősségtudat ismeretlen fogalom számukra. Arról konkrétan - sztem - egy törvény sem rendelkezik "kézzel foghatóan".
Plusz még a diszkrimináció látszatát is elkerülni akaró törvények (http://helsinki.hu/wp-content/uploads/70A_GyorfiT_MTothB.pdf) betartásával/betartatásával így lehet diszkriminálni, mert vannak akik emögé bújva, erre hivatkozva úgy érzik - s mondhatni tudják -, hogy szinte bármit megtehetnek. (PL.: mint itt is, az iskolában, a tanár(okk)al.)
(Addig, amíg a védelemben lehet a diszkriminációra hivatkozni, addig lesz is diszkrimináció. Éppen a törvény megléte miatt. Ahol minden emberre származásától függetlenül alapból uazon jogok, törvények érvényesek, ott fel sem merülhetne a diszkrimináció, sem mint elmarasztaló, sem, mint felmentő jogalap. Azaz nem is lenne szükség erre a törvényre.) ...és itt is teljesen mindegy (lenne), hogy ki "honnan jött". Úgy kell(ene) megítélni! De ...és ha...
-

https://debreceninap.hu/orszag/2019/10/07/a-tahosag-csucsa-oran-mentek-neki-a-tanarnak-egy-magyar-kozepiskolaban/?fbclid=IwAR1fzeGeJ3rqMMjdBCapV88zHXFK5gSn6KYDh8jtRYih9x7BA41bQHvWGO8
*
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2408985229388865&id=100008322344618

2019.10.09.

Ami jobb, hogy nem érint meg

A dadaizmussal a költészetben úgy vagyok, mint a kiállításra bekeretezett kakival.
Nem érint meg és én sem szeretném.
Láttam és szagoltam már olyat, de én mindig lehúztam.

Dokk-Nagyító

az emberek egy része mennyire nem érti

döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet? hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának
is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.

A "Nulla-típusú csalódás-ok" sorsa

Ez nem került be a pyxisbe...Lehet, mert a végét a magam "képére" formáltam. Így múlandokkos lett. Ami nekem "Nem oszt, nem szoroz."  ;)

http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=41757

Kibukó

Tele a hócipőm, s mivel ez az egyetlen jó cipőm, lehúztam ahogy a költőtársat lehúzta társa, na
nem Szása, de egybehangzó volt szájából az a pár magán-, és máson hangzó, hogy ki hogyan
és mettől meg vissza, csak elfelejtette hogy a tejet ő sem frissen fejve issza, s hogy nyomkövető
nélkül hiába rakja a lábát egymás elé s után, a sorok időnként elég sután veszik ki magukat, s
amúgy amíg a kutat mélyíti más fejében az ő éneke belevész a sötétségbe.


lejegyezve: 1/06/2013 06:36:00 du.

Kinek-kinek, ami jár...?!

Valamikor büszke voltam, ha egy-egy versem maradós lett. Ma már, több dokkos évvel a
hátam mögött, lassan hidegen hagy. Lutri, hogy kinek miért lesz elfogadott egy alkotása. Elég,
ha a hsz-eket, a Nagyítót nyomon követjük.
Ki lehet vágni az összesemet.
/Anno a lélek-kel volt gond a lelkemre fektetlek c. versemnél...TCs-nek elcsépelt volt...mit adj
Isten Tamási J-nél senkinek nem szúrt szemet, a gyémánt lélek... nekem biztos nem...de hogy
is van, akkor ez?/


http://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=41496 

2017.07.01.-én lejegyezve

Ki fél kitől?

...a cenzúrázások okán...:

Ma döbbentem rá, hogy lehet eddig hamis "isteneket" imádtam. Sose imádkozz olyan "istenhez", aki
azt is megszabja, hogy mire gondolhatsz! Mert aki bort iszik és vizet prédikál.... lehet, hogy
sikeres borász, akinek telt a hatalmas borgazdaságra, de az is lehet, hogy nem ismeri a vizet és
fél tőle.

A cenzúra félelem az igazságtól

http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=YWt2YW1hcmlu&rare=1182

Ma nagyot nőtt a szememben MK! Megbocsájtok minden eddigi "hisztijét".

Tökre egyetértek most akvamarinnal. (Korábban is gyakran, de nem mindenben. )
A naplók cenzúrázásához annyit, hogy tévedésben van. Azokat is cenzúrázzák, sőt törlik a teljes naplót. Két napja is ez történt. Én még olvastam, ami már a fasorban sincs...kivéve, ha valaki elmentette, mint én.

 Azóta a Szokolay naplót is törölték. Mi ez, ha nem gyávaság? Mi ez, ha nem félelem az igazságtól, az őszinte véleménytől?!

Úgy tűnik, hogy a kritikát csak egyoldalúan kell elfogadni: míg a szerzőknek kutyakötelesség, a szerkesztőknek sértés, övön aluli, s szinte minden esetben személyeskedőnek címkézett.
A Nagyító rég nem tölti be eredeti funkcióját. Ott csak a szerkik véleményét tükröző megnyilvánulások az elfogadhatóak. Akkor mi a francnak is várják el, hogy bárki véleményt formáljon bármelyik alkotásról?
Na, ez sem maradna sokáig ott, vagy megkapnám, hogy személyeskedek; mivel támasztom alá a "vádakat"; vagy hogy szubjektív a versek elbírálása. Ja. Az utóbbi nagyon igaz, és nem is lenne vele bajom, hiszen nem lehet kizárni. Az ember nem gép, hogy csak rímet, ritmust, metaforákat, vagy azok hiányát értékelje.

De attól, hogy az ember kussban van, még nem jelenti azt, hogy egyetért. A cenzúra ilyen mérvű alkalmazása már-már azt sejteti, hogy az őszinteségtől, az igazság feltárásától félnek, nem is a kulturálatlan megnyilvánulásoktól.

Ez sem sokáig marad, ezért ezt is lementettem magamnak:
http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=TWnDqXJ0IHTDtnLDtmx0w7ZrPw==&rare=1
MK ezután nőtt nagyra a szememben. Nem a könyvétől. Ember.