átirat
Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.
2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése