a bosszú

egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták

és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke

de azóta is sugároz


2018.10.26..-2018.11.18.

Magatehetetlen

- átirat -


Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra megszámolni
a remények fűszálait. Majd égig emeli kezét,
s pongyolát terít anyám vállára.
Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2018.07.09.
Bara Anna
*
Korábbi címe: Szemlesütve

A színek horgásza - átirat

koncentrikus körökbe állt a magány
és a selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán
a nyugvó Nap emléke volt a folt
hajló bot végén a köd megpihent
s a parti száraz fövenyen az árva szél
keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben


2009.12.15.-2018.06.26.

.
Fotó: Búsi Sándor
átszerkesztve:


koncentrikus körökbe állt a magány és a
selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán a nyugvó Nap
emléke volt a folt hajló bot végén pihent
a köd s a parti száraz fövenyen az árva
szél keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben