A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dokk. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 2., hétfő

Dokk-statisztikám 2020. végén


A mai napig itt 68 maradós versemből 37 polgári nevemen; 31 pedig nicknevemen olvasható.

Valós nevemen az első versemet  (felhőkre olvadt)  2011-12-26-án töltöttem fel.
Az utolsót (szalmaláng) 2020-08-31-én.

252 feltöltésből lett a 37 maradós versem.
(Bő 8 aktív év. Előtte ugyanis - észrevétlenül - legalább 2 évig jártam ide olvasni, tanulni.)

Nicknevemen az első versemet 2018-05-18-án hoztam a bírálandokkba. 
88 feltöltésből lett 31 maradós versem.
A tanulságot levontam belőle. :) 
*
A Dokkra valós nevemen több verset nem töltök fel.

2020. március 30., hétfő

Rím vagy sem?

Furim a Dokkon olyanba is rímet látott néhány versemnél , ahol nincs is.
https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=45215

Valamikor sok baja volt a rímekkel:
https://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RsWxcmkgTcOhcmlh&rare=42145

2020. február 2., vasárnap

Egy valaki vette csak észre?!

6875.
2020.02.01 21:39Boris Anita -- re: Antológia

Válasz erre
Előzmény
Kedves Tamás,

Ha jól érzékeltem, Bara Anna is éppen búcsúzik a Dokktól, mert elege lett belőle.
Valóban sokszor tévednek a szerkesztők, ebben nagyon igaza van, mármint Önnek.
Bocsánat, kedves szerkik, de így van, főleg szürreális verseknél fordul elő.
Többet nem is merek mondani, ígyis-úgyis felháborító, ami itt folyik, sok rossz percet okoztak már itt nekem is.
Bele szoktam nézni a maradandokkok-ba, és még ott is rengeteg a pocsék vers. Szeretem olvasni mások vereseit, de itt ugyan nem lennék szerkesztő, mert nem lenne hozzá gyomrom. Sem dicsérni azt, amit nem is értek, sem megmondani az esetenkénti negatív véleményemet.

Üdvözlettel!
DOKK-Fórum

2020. január 21., kedd

Dokk - Filip Tamás szöveges meo-kat ezután nem ír

http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RE9LS19GQVE=&rare=221626

Sajnálom. Őszinte leszek: voltak esetek, amikor nem értettem egyet a véleményével, kritikájával. De: mégis igyekeztem nem csak tolerálni, de  a későbbiekben, akár a később született, feltett szövegeimnél felhasználni meglátásait, alkalmazni javaslatait. Ha néha hirtelen felindulásban "elkövetett" válaszaimból ez nem is derült ki, én megtiszteltetésnek vettem, hogy egy József Attila díjas költő elemezte, meozta a verseimet, vagy versnek érzett szövegeimet. Sajnálom, hogy ezután nem tudhatom, mit gondol azokról, s mit javasolna. A szerkesztők - elnézést -, de jönnek, mennek. Hozzák, viszik saját elképzeléseiket, saját, egyedi, vagy inkább egyéni mércéikhez mérik a műveket, s olykor saját ízlésvilágukkal azonosuló szerzők alkotásait - ahogy az IMPI-ben is olvasható - gyakran a napnál is világosabban szubjektív alapon emelnek ki, vagy süllyesztenek el. Ez sem olyan nagy tragédia, de minél több reakciót kap az alkotó, annál nagyobb esélye van arra, hogy akad köztük olyan iránymutató, amivel azonosulni tud, s ha az akkor aktuálisra esetleg nem is, de a későbbiekre, az azután megszülető alkotásokra hathat az a meo.
De érthető és sztem az eddigiekből - az elmúlt időszakot tekintve - külső szemlélőként is lejött az elhatározás oka. (Korábban sztem az egyik alkotó is hasonló meglátást tett közé a naplójában.)
Ha a szubjektumot valakinél most megsértettem, sajnálom. Nem volt szándékomban, de másképp nem sikerült megfogalmaznom a gondolataimat. Amúgy pedig kezdem már megszokni, hogy a pikszis befogadó méretéhez képest én már túlsúlyos vagy éppen pehely könnyű lettem.

2019. november 20., szerda

Tipp a Hetediziglen játékhoz - Dokk

7-ed-izig-len
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=SGV0ZWTDrXppZ2xlbg==&rare=1479

Imre is játszik...talán Busznyák?
**********

1. Mozi: Kiss Anna Mária?

2.Nagyanyám monológja:  Ötvös N. Edit? Busznyák Imre?

3. Vallomás: Kapási Anna?

4. Éhség: Szilasi Katalin?

5. KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS: Vincze? Simf? Cz? esetleg: MK?

6. Belső-Halandóliai nagy körutazás: Hepp Béla?

7. Francesco?

8. létszámleépítés: Kosztolányi Mária?


2019.11.20.18:45
*************************************************************************
A 6-osra szavaztam.
1.
Mozi

Akkor azt láttam, hogy a karalábéfőzelék
a falra mászott.
Még vérmeleg volt,
de hányásnak nem nevezhetném,
csak karcsúsított csillámpalának.
Ha a hányást egyáltalán
nevezni kéne, megint karalábéfőzelék
lenne.
Mivel nagy vonzalmam van
az abszurd harmatjárók felé,
repülőborda-biztosnak képzelem
magam.
A gardedámok és őrzők
nagy tudósának.
Sőt! Kiírom a facéra is.
Hogy tuti legyen, mennyire
totálkár az ételt
falra hányni.

2.
Nagyanyám monológja

Nem forró, nem hideg,
olyan vérmeleg
a karalábéfőzelék.
Harmatjáró reggelen
vettem a piacon
direkt neked
a zsenge fejeket.
Ha megeszed,
gardedám nélkül
mehetsz a moziba,
a Csillámpalát adják.
Ha nem, én ülök
melléd oda,
és repülőbordán bököm,
sőt, talán t...n
az udvarlódat,
ha közeledni mer.

3.
Vallomás

Ötévesen már gyűjtöttem
csillámpalát Erdély hegyei között.
A határőr csodálkozva
nézte a kövekkel teli
zacskót a lábam alatt.
A szüleim csak legyintettek,
mint oly sokszor a
karalábéfőzelék fölött is...
levesként jobban szerettem,
ha pár szem rizs volt beleszórva.
Szerencsére a vérmeleg és a
gardedám ismeretlen előttem.
Ilyeneket még moziban sem
láttam... Csak az Et-t, meg a
Kincs ami nincset.
Ifjú korom suhanásában
a biciklim kereke
nagy sebesség mellett
beszorult a debreceni
Békás-tó hídjának
akkor még hosszanti
lécei közé, na, az lehetett
az a pillanat, mikor
repülőbordát láttak
az arra járó-kelők...
Egy nagy lélegzet,
mert a legszebb talán,
mikor negyvenegy évesen
harmatjáró lettem és így
önmagammá váltam.

4.
Éhség

Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.
A vérmeleg bársonyülésre
dobta hájas seggét,
fingszagú volt a mozi
azon az őszi estén.
Felesége otthon, talán
karalábéfőzeléket főzött megint,
pörkölttel megenné,
de legközelebb, már beint.
Repülőborda lenne
az ízletes falat,
nem ilyen fás szárú
zöldséges kacat.
Harmatjárta velővel körítve,
gardedám kéne,
hogy ne zárja az áramot rövidre,
ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nem látja el húsos kajával az urát.

5.
KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS

Tudja,
időnként megpróbálok kettesben maradni önmagammal.
Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik…,
meg a Mama repülőbordája! Frászt nem nehéz!
Képzelje el: megy a fejemben a „mozi”,
egy nem Oscar-díjas, mégis figyelemre méltó film;
a tűzön közben jámbor türelemmel fortyog a karalábéfőzelék,
az lesz ebédre tükörtojással, húst jó ideje nem eszem;
a kávét már reggel lefőzöm, azt nem tudom elhagyni,
túlságosan hozzászoktam az ízéhez, meg a mozdulathoz,
amellyel a vérmeleg barna levet a számhoz emelem;
a szobából halk neszezés hallatszik: a fikuszokon
harmadjára vonul végig a harmatjáró (ha növényeket tart,
ne feledje, a legfontosabb dolog a megfelelő páratartalom!),
szóval, megy a film a fejemben: egy vonat robog benne,
régimódi, fapados, mint a Volt egyszer egy vadnyugat-ban,
vagy kísértetiesen modern, mint amilyet a Snowpiercer-ben
láttam; odakint mínusz ötven fok van; egy vegyszer,
amit a globális felmelegedés ellen fejlesztettek ki,
jéggé fagyasztotta a világot, de én ott ülök a túlélők között
a több kilométer hosszú járművön, ami évek óta megállás
nélkül száguld egy végtelenített sínpályán, körbe-körbe a Föld körül;
képzelje, ilyenkor azt hiszem, végre sikerült jegyet szereznem,
és elutaznom önmagamhoz, ám amikor ebbe beleélném magam,
megjelenik a Gardedám, és szótlanul leül mellém
(mindig van ott egy üres hely, hogy a fene enné meg),
szúrós tekintetében a megrovás és a rendreutasítás,
mint a csillámpala haránttörésein a kvarcrétegek.
Szégyellem magam ilyenkor.
Nem a film miatt.
Hanem azért, mert engedem, hogy lebeszéljenek önmagamról.
Ha Ön most azt hiszi, hogy képzelődöm, téved.

6.
Belső-Halandóliai nagy körutazás

Kezdődjék hát a rég várt kaland!
Az ánuszdombról indulunk, le és
fel a belek vérmeleg alagútján,
elhagyjuk az epe smaragdzöld
szigetét, melyet féltőn ölel körbe
gardedámja, a terebélyes máj,
majd harmatjáró csizmát öltve
gázoljunk át a sekély hasnyál
tengeren, melyet a repülőbordák
Szküllája és Kharübdisze őriz.
Így juthatunk el a gyomorfenékre,
hogy megmártózzunk nyakig a
langymeleg déli karalábéfőzelékben.
A pihentető lubickolás után kezdjük
meg adrenalin fokozó mászásunkat
a nyelőcső csúszós kürtőjén, fel
egészen a gégefő nyeregig, és
haladjunk el az uvula sztalaktitja alatt.
Itt feltekintve a szájpadlás sötét
boltozatára, magunk elé képzelhetjük a
szemfenék színes, széles mozivásznát.
Végül, nagy lendületet véve a nyelv
csillámpala csúzdáján, egyedi, és
mélyreható élménnyel gazdagodva
fordulhatunk ki önmagunkból.

7.

csillámpala? miért nem csillámpóni?
lehetne lovagolni a karalábéfőzelék tetején
vagy itt van a mozi alhatunk ott is bár akinek
fontos a harmatjáró repülőborda az inkább
maradjon otthon a vérmeleg kuckójában
majd vigyáz rá Giccs Jolán a gardedám

8.
létszámleépítés

a repülőborda végleg leszállt
már ki is dobták
a gardedám kiment a divatból
sőt a divat is
kiment már rég a gardedámból
a karalábéfőzelék kihűlt
már csak vérmeleg
a harmatjáró sem megy tovább a
harmat felszáradt
a csillámpala elporladt végül
a mozi bezárt

Extra, avagy játékon kívül:

Meteor*- Bara Anna (sk)

A mozi kerthelyiségébe még a gardedám vitte el.
Vérmeleg este volt, s köröttük csupa fess srác.
Ott pironkodott tizenévesen egy recsegő székben.
Repülőbordái között gyomrába kő állt:
a karalábéfőzelék! Mondta, hogy nem kell!
Akkor a föld alá kívánta a vacsorát.
S míg harmatjáró léptekkel a mellékhelyiségbe
tűzött, reménykedett, hogy nem válik
csillámpalává az a sok srác.
De a nézőtérre visszatérve észre sem vették.
Csak a gardedám jegyezte meg, hogy hol voltál?
Na, vajon hol? Gondolta magában, s jól megrúgta a
szék lábát.

Megj.:
*Debrecenben volt hajdanán egy Meteor mozi, kertmozival

2019. november 2., szombat

Türelem, türelem

Kicsit elnyomta ebéd után az álom. Ez nem volt már számára meglepő ebben a korban, és ilyen álmos, esőben nyüglődő délutánon. Még az sem, hogy ma nem is pónik, de vízilovak trappolására kellett magához térnie. Bár megszokhatta volna a téli-, tavaszi-, nyári-, őszi-, sí- és ki tudja még milyen szünetekben -, ez szerinte az elmúlt évtized alatt csak a siketeket nem hozná ki a béketűrésből. De a négyszer két, növésben lévő (kb 4-6-8-10 évet taposó) kis pata tram-ta-ta-tatatata-taram-trapp-trapp-bumm s időnként 2-3 puff random, egész nap, reggeltől este 10-ig, és úgy 10 méteren át, antenna nélkül is fogható adása megszokhatatlan.

Olykor a macskák ketten hat felé spriccelnek szét mellőle, miközben gyanakvó pillantásokat vetnek a plafonra: - még nem szakadt le?
...hát nem. Az még tartja magát, ahogy - nehezen - de ő is.
Nagyszülőhöz méltó empátiával és részvéttel gondolva a felette lakó nyugdíjas iskolaigazgató,  Zs-re. A néha felcsendülő gyerekkacaj üdítő pillanatai pár másodpercig feledtetik az egész napos visítás, sírás, üvöltés kísérte bikafuttatás zajait.

Van, ami azért szöget ütött a fejébe: hol a csudában tudnak rohangálni? Úgy fél évvel ezelőtt volt fent Zs-nél, aki behívta a lakásba, hogy az erkélyen a virágait megmutassa. Annyi bútora, asztala, széke, fotelje volt, van, hogy két lakásba is sok lenne.

De hát ilyenek a gyerekek. Minden képtelenségre képesek. Persze mióta látta a lakást belülről, azóta a trappok közötti puffok, csattttok is értelmet nyertek. Nem annyira a trappolás zenei ritmusának megerősítésére szolgálnak. Inkább a lakás futófelületének megnövelését realizálják menet közben a berendezési tárgyakra való ráfutással, vagy éppen azok arrébb dobásával.

Na, szóval és patatrappal úgy-ahogy magához tért, s levágta magát a gép elé, de a nescafét is elfelejtette lenyelni, olyat látott. Illetve épp az, hogy hála Istennek már nem látta az oldalon. Törölte a szerzője.

Ám, mégis érdemes volt lenyelni és nem megfulladni attól a kortytól: egy réges-régen látott szerző (B.M.) alkotása jelezte, hogy lehet nincs itt minden veszve. Idővel talán mások is visszatérnek.
Csak türelem, türelem...

*
Dokkon: Bara naplómban. Utalásaim a Dokkra és szerzőire vonatkoznak. Így MK-ra (Mórotz-ra 👿😟) és BM-re (Böröczki Mihályra 💗, az egyik kedvenc költőmre.)

2019. november 1., péntek

Hetek óta stagnál a besorolás a Dokkon

Lehet rossz poén, de kéretik jóindulatú célzásként kezelni!

BírálanDOKK...........
MulanDOKK ???
MaradanDOKK  ???

Ma van Mindenszentek,
holnap Halottak napja.
Húsvét – a feltámadásé...

Majd akkor visszanézek.
😜

2019. április 15., hétfő

mese a rokkant sárkányról


sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

A szöveg születésének idején a Dokknak volt:

4 szerkije:
Bájer Máté
Papp Gréta
Juhász Tibi
Papp Szalai Sándor

1 főszerki helyettese:
Tesch Gábor Ferenc

1 főszerkesztője:
Papp Für János

és 1 portál igazgatója(PIG):
Busznyák Imre

Így már levezethető:

hat feje van, s épp hét lába:
4 szerki + főszerki helyettes + a főszerki= együtt: 6 fej

ebből négy-öt lába: azaz 4 szerki + főszerki helyettes

főpárnok: főszerki

fej- és lábnok:  PIG

2019. február 22., péntek

Eltüntetett bemutatkozó

Ma levettem a Dokkon a nevem "mellől" ezeket a sorokat:

"Közelíts a művészethez kegyelettel, az olvasóhoz alázattal, alkotótársadhoz szerénységgel, önmagadhoz kritikus őszinteséggel!
Az interneten többnyire - és néhány nyomtatott publikációban - Zsefy Zsanett néven szerepelnek az írásaim. A Zsefy nevet még 1968-ban találtam ki az akkor még titokban írt verseimhez.
Mostanság inkább a civil nevemen osztom meg az írásaimat.
Ez utóbbi névhasználatnak a mozgatórugója, hogy a Szentesi névnek (édesapám: Szentesi Kálmán volt) nyoma maradjon minél tovább. De szerettem volna drága édesanyám felé is egy hasonló gesztust tenni, ezért 2018. nyara óta az ő nevének (Barabás Anna) rövidítéséből kreált néven is megjelentetek néha, mint Bara Anna. "

2019. február 9., szombat

Dokk-Nagyító


Shoppingolni akar/t/ a Halál



Halál:
- Jó napot kívánok! Van itt élet?
Eladó:
- Nincs.
Halál:
- És kedv?
Eladó:
- Az meg minek?
Halál:
- A francba. Már megint a Dokkba tévedtem.

2018. november 26., hétfő

menthetetlen


egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták



2018.10.26.-2018.11.26.
Bara

2018. október 20., szombat

Már megint Dokk-állapotok

...nincs új a Nap alatt
hát fölé kell/ene/ emelkedni...

de nem megy

2018. augusztus 27., hétfő

Kutya-, és más "gumik"

Elgondolkodtam. Természetesnek vesszük, hogy a kutyát kivisszük a természetbe, hogy dolgát intézhesse. Manapság végre eljutottunk odáig, hogy ha sétáltatáskor a kutya odapiszkít, akkor azt a gazdik felszedik.
Csak azt nem értem, miért kell, miért jó az embernek mindenhova/mindenbe belepiszkítani?...de, ha már megtette, miért nem tünteti(k) el?
(A Dokkon, az "irodalmi"? kikötőben 2018.08.27-én, a veresegyházi - augusztos 25-i - jól sikerült találkozót köpködő apropóján...)
A bírálanDokkba feltett alábbi versemet töröltem és a lejjebb olvasható morfondíromat/véleményemet tettem a helyére, de rájöttem csak magammal szúrok ki. A Naplókban olyan intenzitású viták folynak, hogy az én bojkottom fel sem tűnik. Így végül a vers győzött. Visszatettem... :(


költözők

foghíjas napküllők között ismét
útra kelt a nyár gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát elpróbálják az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim is gyűlnek
szívemben híznak a félelemrögök
forog a sorsrulett benne percek évek
a szerencsés mint gólyák fészket érhet
a vesztes bár szárnyal nem hoz több nyarat

Bakkné Szentesi Csilla
költözők - költözök

itt egy vers
vagy csak költemény
volt
azt hittem ez egy irodalmi oldal
tévedtem
ez a parttalan
rosszindulatú viták helyszíne
inkább elköltözöm
pedig maradni szeretnék
de minek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 12:44:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 14:05:47

2018. augusztus 6., hétfő

Műhely műhely nélkül a Dokkon


Tóth Gabi költő a Dokkon segítséget kért az egyik verséhez.  Úgy érezte, hogy megerősítésre, vagy javaslatokra van szüksége, hogy eldöntse a "kőszívűek" elég jó-e a feltöltéshez.
Ennek apropóján merültek fel bennem - nem először - ezek a gondolatok:

Az ilyen (segítség)kérések egymás felé még akkor is indokoltak lennének, ha a szerkik a meójuk, és az abban felvetett javaslatuk után figyelemmel kísérnék a szerzők reakcióit, ami lehet időhiány vagy rossz szokás/beidegződés miatt szinte mindig, szinte mindenkinél elmarad.

Pedig a műhelymunkának ez az oda-vissza figyelem/párbeszéd lenne/lehetne az alapja.

Úgy semmi értelme műhelymunkáról beszélni, ha a szerki kifejti mi a rossz, esetleg javaslatot is bedob, s a szerző azokat megszívlelve, felhasználja a javításban, amit közzé is tesz a még sorstalan vers alatt a szerki(k) figyelmébe ajánlva.

 De minek?  Javarészt nem kap választ; az eredeti versbe pedig már nem nyúlhat a szerző a meo után, azaz nem javíthatja csak egy újabb feltöltéssel.
Ha megint célt tévesztett és a szerkinek nem felel meg - ismét egy újabb - egy hét múltával realizálható - feltöltéssel. Így akár heteken át is - ha van hozzá türelme - javítgathat az alkotó.

A műhelymunkának pedig az lenne a lényege, hogy mielőtt a vers sorsa eldől, alakíthassa még az alkotó a szerkik és esetleg az olvasók, alkotótársak javaslatai alapján. (Nyilván, ha a szerző igényt tart rá.)
Amikor azután a szerző véglegesnek érzi a verset, akkor menne a bírálandokkba. Addig a Műhelyben lehetne... Nyilván ez utópia...valószínű nehéz lenne megvalósítani, mert egyrészt: sok szerző mielőbb szeretné tudni az "ítéletet", másrészt plusz feladatot róna a szerkesztőkre is.
A Gyors&Gyilkos talán anno ezért jött létre, de nem funkcionál folyamatosan. Ott is kevés a párbeszéd, és nem utolsósorban ahogy a neve is jelzi: gyors véleménynyilvánítások vannak, amelyeknek saccperkábé 70 százaléka a meózásnál elbukik. Azaz az ott kapott vélemények totál ellentétben vannak - még u.azon kritikus esetén is - a bírálandokk meóival. Ráadásul a későbbiekben szinte lehetetlen visszakeresni a saját szerzeményünket, mivel "kódot" kapnak az oda feltöltött művek.
A szerkesztők, pontosabban néhány szerkesztő hangnemére, stílusára csak annyiban térnék ki, hogy a lekezelésből kevésbé /szívesen/ tanul/okul a szerző.

2018. június 6., szerda

Ez is én - valahol - avagy "Az érem két oldala"

Az érem két oldala (Dokkra, naplócímnek)
Ez nem ez egyik.


Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba, nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

Már évek óta arra vágytam, hogy ismeretlenként valahol megmérettessem.  Sajnos erre nem találtam más módot, mint - édesanyám nevéből - kreált névvel jelentessek meg néhány szövegemet.
Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül, záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Több van.
Bár nagy a csábítás, hogy folytassam, de a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, az ismeretlen irányában gyakrabban megnyíló kíváncsiságnak és nem a tehetségnek a következménye.

 Az ismeretlenként megmérettetésen túl az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak a talán elfolytott, eltemetett jó vagy rossz élmények/emlékek "kivülállókénti", mégis "rokonlélek" szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb, mint  déja vu... Ezzel a szándékommal ezek után felhagyok.

Lehet törlésre kerülök a versekkel együtt. Lehet megérdemlem, de bízom benne, hogy sokakhoz hasonlóan mégsem. (Neveket nem sorolnék fel.) Amit tettem elítélhető, én mégis azt kérném, hogy az okot is vegyék figyelembe! Nem trollkodtam, nem bántottam senkit meg, semmivel. Tudom a szabályokat betartani nem erény, hanem kötelesség.Ezért most elnézést kérek!
..és sajnálom, hogy a még ideszánt 1-2 versem ezek után már nem töltöm/tölthetem fel.

2018.06.17.-07.20.
Bara Anna

***
Korábbi:

Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül megméretni magamat, úgy hogy záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Itt be is fejezhetném, de nagy a csábítás, és a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, és nem a tehetségnek a következménye. Ez további próbálkozásra ösztönöz. Igaz, ma ismét elolvastam az IMPI-t. Néha nem árt felfrissíteni az ismereteket, és rádöbbentem, hogy nem a "lehetséges" kategóriában szerepel a nicknév, ellentétben a személyes bemutatkozással és fotóval. Mégis szeretnék még ezzel a "tiltott" gyümölccsel eljátszogatni, mielőtt valaki ráharapna és elfogyasztaná. Az ismeretlenként megmérettetésen túl uis az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak az élmények szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb déjà vu  szinten.
A kilétemet egyszer felfedem, ha addig nem derülne rá fény. (Ja  és van valós alapja a kreált névnek: szeretett, drága édesanyám névtöredéke.)
 Addig:
Minden éremnek két oldala van.
Ez nem ez egyik.

2018.06.06.
Bara
*
Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba,  nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

2018.06.16.
Bara Anna
*

Nem tudtam ellenállni. Feltettem még egyet, aminél jeleztem is, hogy utolsónak szántam.

2018.06.19-én.
Bara
*
8 versem van fent...ezekből javítás nélkül , ill. javítás után 6 lett maradanDOKK-os 2018.07.26-ig.
2018.07.28.
Bara

2018. június 1., péntek

szétfröccsent szerelem


két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen


2015.05.18.-2018.06.01.
Bara Anna