Kutya-, és más "gumik"

Elgondolkodtam. Természetesnek vesszük, hogy a kutyát kivisszük a természetbe, hogy dolgát intézhesse. Manapság végre eljutottunk odáig, hogy ha sétáltatáskor a kutya odapiszkít, akkor azt a gazdik felszedik.
Csak azt nem értem, miért kell, miért jó az embernek mindenhova/mindenbe belepiszkítani?...de, ha már megtette, miért nem tünteti(k) el?
(A Dokkon, az "irodalmi"? kikötőben 2018.08.27-én, a veresegyházi - augusztos 25-i - jól sikerült találkozót köpködő apropóján...)
A bírálanDokkba feltett alábbi versemet töröltem és a lejjebb olvasható morfondíromat/véleményemet tettem a helyére, de rájöttem csak magammal szúrok ki. A Naplókban olyan intenzitású viták folynak, hogy az én bojkottom fel sem tűnik. Így végül a vers győzött. Visszatettem... :(


költözők

foghíjas napküllők között ismét
útra kelt a nyár gólyaszárnyak mentik
a földrészek felett madárcsőrök kottáznak
kísérő zenét s mielőtt összecsomagolnák
a fecskék a melódiát elpróbálják az ablakom előtt
a nyármúlással ráncaim is gyűlnek
szívemben híznak a félelemrögök
forog a sorsrulett benne percek évek
a szerencsés mint gólyák fészket érhet
a vesztes bár szárnyal nem hoz több nyarat

Bakkné Szentesi Csilla

költözők - költözök

itt egy vers
vagy csak költemény
volt
azt hittem ez egy irodalmi oldal
tévedtem
ez a parttalan
rosszindulatú viták helyszíne
inkább elköltözöm
pedig maradni szeretnék
de minek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-27 12:44:10
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-27 14:05:47

Ajándék

amikor az esőcseppek
szivárványosra csókolták az eget
a horizont magához ölelte a Napot
és a fény táncot lejtett a háztetőkön
a falak között bújócskázó
hiányt Isten veled töltötte be

amit addig építettünk
otthonná akkor vált


2018.08.14.
Bara Anna
Az Otthon, veled átirata.

Egy játék volt

Dada - Naplóm a Dokkon

Műhely műhely nélkül a Dokkon

Tóth Gabi költő a Dokkon segítséget kért az egyik verséhez.  Úgy érezte, hogy megerősítésre, vagy javaslatokra van szüksége, hogy eldöntse a "kőszívűek" elég jó-e a feltöltéshez.
Ennek apropóján merültek fel bennem - nem először - ezek a gondolatok:

Az ilyen (segítség)kérések egymás felé még akkor is indokoltak lennének, ha a szerkik a meójuk, és az abban felvetett javaslatuk után figyelemmel kísérnék a szerzők reakcióit, ami lehet időhiány vagy rossz szokás/beidegződés miatt szinte mindíg, szinte mindenkinél elmarad.

Pedig a műhelymunkának ez az oda-vissza figyelem/párbeszéd lenne/lehetne az alapja.

Úgy semmi értelme műhelymunkáról beszélni, ha a szerki kifejti mi a rossz, esetleg javaslatot is bedob, s a szerző azokat megszívlelve, felhasználja a javításban, amit közzé is tesz a még sorstalan vers alatt a szerki(k) figyelmébe ajánlva.

 De minek?  Javarészt nem kap választ; az eredeti versbe pedig már nem nyúlhat a szerző a meo után, azaz nem javíthatja csak egy újabb feltöltéssel.
Ha megint célt tévesztett és a szerkinek nem felel meg - ismét egy újabb - egy hét múltával realizálható - feltöltéssel. Így akár heteken át is - ha van hozzá türelme - javítgathat az alkotó.

A műhelymunkának pedig az lenne a lényege, hogy mielőtt a vers sorsa eldől, alakíthassa még az alkotó a szerkik és esetleg az olvasók, alkotótársak javaslatai alapján. (Nyilván, ha a szerző igényt tart rá.)
Amikor azután a szerző véglegesnek érzi a verset, akkor menne a bírálandokkba. Addig a Műhelyben lehetne... Nyílván ez utópia...valószínű nehéz lenne megvalósítani, mert egyrészt: sok szerző mielőbb szeretné tudni az "ítéletet", másrészt plusz feladatot róna a szerkesztőkre is.
A Gyors&Gyilkos talán anno ezért jött létre, de nem funkcionál folyamatosan. Ott is kevés a párbeszéd, és nem utolsósorban ahogy a neve is jelzi: gyors véleménynyilvánítások vannak, amelyeknek saccperkábé 70 százaléka a meózásnál elbukik. Azaz az ott kapott vélemények totál ellentétben vannak - még u.azon kritikus esetén is - a bírálandokk meóival.
A szerkesztők, pontosabban néhány szerkesztő hangnemére, stílusára csak annyiban térnék ki, hogy a lekezelésből kevésbé /szívesen/ tanul/okul a szerző.

Good by-2

írhatnék könnyest de az csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg már nincsenek szavak

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem

2018.07.30-31.
Bara

Good by

írhatnék könnyest ami csupa közhely
a közönséges már ki sem akaszt
szerelmetest mert szívem egy nagy sebhely
de arra meg a szerki kifakad

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem nem is élvezem
bár múlik szomjam az Isten sem érti
most búcsúzom vagy annak képzelem


2018.07.30.
Bara

Magatehetetlen

- átirat -


Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra megszámolni
a remények fűszálait. Majd égig emeli kezét,
s pongyolát terít anyám vállára.
Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2018.07.09.
Bara Anna
*
Korábbi címe: Szemlesütve

az áldott jó ember rasszonánca

az áldott jó ember nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a más világot
az áldott jó ember rohan a boltba
sietni kell otthon a párja henyél
nem csinál az semmit csak varrja a gondot
takarít lazán amíg haza nem ér
de az áldott jó ember tudja mi illik
ablakot ajtót gyorsan bezár
ne hallják megint hogy üvölt rá az asszony
az áldott jó ember mindent kiáll
reggeltől estig zaklatja a laptop
nem haragszik érte csak legyen ebéd
posztol közben sorra politikát sportot
a meztelen képek mint cukros kenyér
az áldott jó ember utódja is áldott
fel sem tűnik hogy már felnőtt gyerek
talán kettő vagy éppenséggel három

na az meg vajon kitől lehet?

2018.07.05.
Bara Anna

Az Isten legnagyobb tévedése volt: az ember...

 
"A legirracionálisabb döntés, a globális éghajlatváltozás és a hatodik kihalási hullám közepette! (A"jó hír", ha így haladunk tovább, a hatodik alapos lesz, és a hetedikben az emberi fajnak garantáltan nem lesz esélye bármilyen módon közreműködni!)

❗A Kongói Demokratikus Köztársaság két, veszélyeztetett fajoknak - mint pl. hegyi gorilla - otthont adó, védett nemzeti parkját megnyitja az kőolaj-kitermelő iparág számára! 😡

Az UNESCO Világörökség részeként jegyzett, Virunga és a Salonga nemzeti parkokra vonatkozó kőolaj-kitermelési engedély tervezete ellen hevesen tiltakozta a környezetvédő csoportok, mivel az ipari tevékenység veszélyezteti a terület törékeny ökoszisztémáját. Továbbá, mert a munkálatok során felszabaduló és az atmoszférába kerülő széndioxid hozzájárul a globális éghajlatvátozás súlyosbodásához.
A Virunga - számunkra talán az ismertebb, gyönyörű vadvilági fotói és sajnos orvvadászat kapcsán - erdőkkel övezett, vulkanikus terület Közép-Afrikában. A teljes hegyi gorilla populáció több mint fele itt él.

A brit Soco International végzett előkészítő, szeizmikus kísérleteket Afrika legrégebbi nemzeti parkjában, de az engedélye 2015-ben lejárt.

A Virunga vezetősége májusban döntött úgy, hogy nem enged turistákat a nemzeti park területére, két brit turista elrablása és orvvadászok által meggyilkolt vadőr tragédiája miatt.

A Salonga Nemzeti Park 33.400 km2 területű, a világ második legnagyobb esőerdeje, bonobók, elefántok, csimpánzok és pávák otthona.

A kormány azon az állásponton van, hogy joga van bárhol bányászati tevékenységet engedélyezni és egyébként is körültekintően veszik figyelembe az állatok érdekeit, mindkét nemzeti parkban. A kabinet szerint, a Virunga Nemzeti Parkból 1.720 km2-t, vagy a terület 21,5%-át kívánják átadni a kőolaj-kitermelő iparág számára."

Delfinmosoly - Tények & tévhitek a delfináriumok világáról -FB oldalról
Fotó@Reuter

A színek horgásza - átirat

koncentrikus körökbe állt a magány
és a selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán
a nyugvó Nap emléke volt a folt
hajló bot végén a köd megpihent
s a parti száraz fövenyen az árva szél
keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben


2009.12.15.-2018.06.26.

.
Fotó: Búsi Sándor
átszerkesztve:


koncentrikus körökbe állt a magány és a
selyem víztükör csendjébe simult
néhány rozsdabarna nádbugán a nyugvó Nap
emléke volt a folt hajló bot végén pihent
a köd s a parti száraz fövenyen az árva
szél keresett nyughelyet a víz felett egy szigeten
s amíg pihent magányosan az őrt álló ligetek
összebújtak fázósan a késő őszi színekben