2019. március 17., vasárnap

Életkarc


Tisztelettel Hűséges Olvasóimnak - akiknek számbavételéhez még lehet a másik kezemet is elő kell vegyem - életrajz helyett néhány vonás...

  49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek.  A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem.

 Bár nem zavartam különösebben szüleimet, idővel mégis megismerhettem az óvodát, azután úgy általában az iskolát is. Kitűnő volt.  Főleg, mert Debrecen mindennapjait színesíthettem egy olyan intézményben, amit a gyermekkórusa Kissné Weiser Katalin vezetésével - és természetesen személyemnek nem csekély mértékben köszönhetően - országhírűvé tett. Ez volt a  Bányai Júlia Általános Iskola.

Zenei ambícióim már korábban, úgy hatévesen megmutatkoztak  a Péterfia utcai jól szituált szomszéd család - Dr Demény Péter családja - féltve őrzött zongoráján improvizált szerzeményeimben. Én komponáltam, a rém rendes család pedig - talán unoka utáni vágyaiknak engedve - irántam érzett szimpátiájukról biztosítva kegyes mosollyal viselte el több tucat alkalommal a tehetségem - olykor viharos - kibontakozását a fekete-fehér billentyűzeten.
Szüleim szerint viszont a zongora az anyagi vonzaton túl eleve a mérete miatt is felejthető volt az akkori zsebkendőnyi lakásban. Meg kellett elégedjek zenei pályafutásom startjánál egy vonóval, és a hozzátartozó hegedűvel, ami 11 éven át nem szakadt el tőlem, de néhány húr - különösebb lelki traumát nem okozva - azért párszor cserben hagyott. 

Középiskola: városunk akkor legerősebb gimnáziumában, - KLTE Gyak.(orta) Gimnázium, de előfordul(t) általánosan is - fizika-kémia szakon jeleskedés.
Ezt tovább fejlesztettem a vegyipari technikum unicum szakán, postai utánvéttel: levelező tagozaton; majd jöhetett az egyetem: begyeden.

A tárgyak közül csak a fakultatív választható anatómiát vettem fel,  mert  a harmadik randira a DOTE-vel már nem mentem el. Pedig minden esélyem meg lett volna a nászra, mely utóbbi 1972-ben dokumentáltan - anya-könyv-igen - mégis alá lett támasztva, csakhogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember oldalán. Igaz, ettől kezdve orvosi praxisom építésére már nem is gondolhattam, de az anyai szerepet kétszer is sikerült biztos alapokra hoznom, miközben feleségként is tartom magam, mintegy bebetonozva férjem - egyelőre csak a - státuszát...
(Azóta kisebb lengésektől eltekintve stabilan áll.)

Első munkahely, ami az utolsótól csak a nevében különbözik: BIOGAL. Itt kutat-ás, környezetben véd-elem, azon belül veszélyes is meg nem is.

A kezdet és a vég között öt évig vízkóstolás és szemmel és azzal sem látható összetevők dokumentált vizslatása a víz egyik (remek)művénél. (Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat)

Közben már több tucat babér - pontosan nem rögzített mennyiségben - bab, sárgaborsó és más levesekben. Érthető módon a fejemre nem jutott.

2007-ben  egy infarktus után a TEVA könnyes búcsúja tőlem - ő sírt...Én törölgettem fel a nyomokat. Majd én sírtam, mert még törölgetni is jólesett volna...tovább.
Onnantól kezdve - majd'megszakadt szívvel - tárca nélküli házisárkány: tűz-ok-ád-ás lírai hangulatban és - sokak fájdalmára - stílusban.

Mindennapjaim: saját kútfő apasztással egybekötött idegi terhelhetőségemnek vizsgálata néhány mindenre elszánt olvasó bevonásával.

Távlatok: mindennap ablakot nyitok, hogy beengedjem...
Remélem egyszer én is megtalálom a kaput a világra.


2013.08.30.-2019.03.17.
Zsefy Zsanett (Bara Anna)

Kiúttalan - M. Fehérvári Juditnak ajánlva

2017-01-09
Mocsár Zsófia Alexandra emlékére













Néha előjönnek majd elcsitulnak, de csak elnyomni és nem megszabadulni lehet tőle. A
siker sem írja felül, a szeretet, az öröm, a pillanatnyi boldogság sem, ha befészkelte
magát. Elindulsz és akármerre fordulsz csak a végét látod, s ami hozzá vezet az ködbe
vész. Már nem érdekel mi érhet útközben. Nem érdekel hogyan jutottál addig a pontig
ahol állsz. Gyökeret vernek, mint a tarack a kiírthatatlan érzéseid. Elveszítetted örökre, s
innen a világ már nem nyújthat semmit számodra. Biztatnak, hogy túl kell élni, és
őrízni, ami már csak emlékképek kavalkádja. Nem érted és nem érdekel. Csak az, hogy
a világ csak téged ölt meg, csak körülötted van űr, mert vele együtt láthatatlanná vált
minden és mindenki. Együtt érezni sem tud senki veled. Hiába mondják, írják. A Te
lányod a Te életed volt. Hogy is tudhatná, mitől fosztott meg az a szörnyű kór. Nincs
vigasz, miközben várnád, és minden vigasz, amit mégis kapsz a szívedbe egy újabb
kés. Ezt csak Te értheted, Te érezheted, s Te döntheted el merre indulsz tovább. Tudva,
hogy hiszed, kívánom, hogy Isten mutassa meg a helyes utat. Legalább neked. (Én
kevésbé bízom rá magam.)

*

Mocsár Zsófia Alexandra (Debrecen, 1991. február 10. – Budapest, 2016. június 23.) magyar díszlet-, jelmez- és fénytervező, képzőművész.

2019. március 1., péntek

Ami jobb, hogy nem érint meg

A dadaizmussal a költészetben úgy vagyok, mint a kiállításra bekeretezett kakival.
Nem érint meg és én sem szeretném.
Láttam és szagoltam már olyat, de én mindig lehúztam.

2019. február 22., péntek

Eltüntetett bemutatkozó

Ma levettem a Dokkon a nevem "mellől" ezeket a sorokat:

"Közelíts a művészethez kegyelettel, az olvasóhoz alázattal, alkotótársadhoz szerénységgel, önmagadhoz kritikus őszinteséggel!
Az interneten többnyire - és néhány nyomtatott publikációban - Zsefy Zsanett néven szerepelnek az írásaim. A Zsefy nevet még 1968-ban találtam ki az akkor még titokban írt verseimhez.
Mostanság inkább a civil nevemen osztom meg az írásaimat.
Ez utóbbi névhasználatnak a mozgatórugója, hogy a Szentesi névnek nyoma maradjon minél tovább. De szerettem volna drága édesanyám felé is egy hasonló gesztust tenni, ezért 2018. nyara óta az ő nevének (Barabás) rövidítéséből kreált néven is megjelentetek néha, mint Bara Anna. "

2019. február 9., szombat

Dokk-Nagyító


Shoppingolni akar/t/ a Halál



Halál:
- Jó napot kívánok! Van itt élet?
Eladó:
- Nincs.
Halál:
- És kedv?
Eladó:
- Az meg minek?
Halál:
- A francba. Már megint a Dokkba tévedtem.

2018. december 27., csütörtök

oké

azt hittem végre minden oké
de semmi sem volt az
sem az elején sem a végén
az elején nyilvánvaló volt hogy
csak azért mert még az nem a vége
a végén meg egyértelművé vált
hogy ha az elején még nem oké
akkor miért pont a végén

végül végre beláttam hogy
elejétől fogva csak az volt
ami végig kitartott
s így valójában minden oké hiszen
semmi sem okozhatott csalódást


2018.12.27.
Bara Anna


2018. november 26., hétfő

menthetetlen


egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták



2018.10.26.-2018.11.26.
Bara