2022. február 4., péntek

bolond gondolat?

 

98.[tulajdonos]bolond gondolat?2019-04-19 10:17
éjfélkor ugyanarra a gyomorból induló égő érzésre ébredtem, mint amikor infarktusom volt. most megállt a szegycsontom környékén, s megelégedett azzal, hogy 170/100-ra emelte a vérnyomásomat, 50-es pulzus mellett.egy szem nitroglicerin a nyelv alá, ülő helyzetbe helyezkedés az ágyon; némi idegeskedés a holnapi vendégvárás/-látás alakulásán; majd kb egy óra múlva alvás.
reggel ismét az egekben ébredt a vérnyomásom.
szerencsére "robbanószer" nélkül, a szokásos gyógyszerekkel két óra alatt lejjebb csúszott.
épp tegnap gondoltam rá, hogy még minimum 6 évet kellene, hogy adjon a mindenható a ma 12 éves kandúrkámnak, s vele nekem is, mert nem szeretném ha abba halna bele, hogy nem vagyok...talán együtt kellene elmennünk, de ilyenről még nem hallottam.

Ha kibillen

 

54.[tulajdonos]Ha kibillen2018-11-14 09:57
Az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük. Azok is, akik tagadják. Azok is, akik még maguknak sem merik bevallani. Ide sem azért jön senki, hogy átlépjenek rajta. Várja mindenki, hogy így vagy úgy ő is a figyelem középpontjába kerüljön. A kritikák révén, vagy a szövegeik ismert vagy anonim olvasóinál, vagy a naplójukban. Ha van reakció, akár tetszésnyilvánítás jelét hagyva csak a verse alatt, nyilván jó érzés. Ha pozitív véleményt is írnak alá az olvasók, az is kellemesen hat. A negatívakra ki így, ki úgy reagál, esetleg nem reagál. Az utóbbiakra valójában senki sem vágyik, de vérmérséklettől és az önkritika léte vagy hiánya szerint könyveli el vagy magában vagy válaszában.
Minden esetben szükség van/lenne belső tartásra és a többiek iránti megértésre/elfogadásra. Ha egyik sincs meg bennünk, akkor pláne ne várjuk el, hogy körülöttünk forogjon a világ, mert amikor kibillenünk, akkor bizony kibillen a világ tengelye is. És attól az Isten óvjon bennünket!

"... igazítsuk inkább hozzá léptünk,
- hogy értünk forog, kár volt szánkat tépnünk -,
ha nem is hiszed, a vég eljön egyszer,
a matéria helyén nem lesz kegyhely.
Ha elkezdődött s velünk teljesedik,
már ne mi tegyük tönkre, ez istenit!"
/A mi bolygónk/

Egymás mellett

 

35.[tulajdonos]Egymás mellett2018-07-07 07:55

Az ember megszületik, tanul, felnő, dolgozik, megöregszik, felejt, és felejtik. Van, akit már a halála előtt, van, akit csak azután. Hogy ki, kit, mikor, az sok mindentől függ. Aki nyitottabb életet él, sok rokona, barátja van, annak nagyobb az esélye, hogy tovább őrzik a hozzá kötődő emlékeket.
Lesz, aki beszél is azokról és lesznek, akik csak magukban idézik fel. Az utóbbiak talán azért, mert nem lesz már olyan valaki, aki ismerte az illetőt, vagy egyszerűen nem lesz olyan helyzet, körülmény, amikor beszélhetne róla.
Pedig itt vannak azok, akik még mesélnének a szeretteikről, akik már az égi utakat róják, de nincs kinek. A fiatalok a nap huszonnégy órájából húszat dolgoznak, az idősebbek vagy magukkal vagy az internettel vagy a kedvenc hobbijukkal, - ami közé én már az evést is besorolom a tapasztalataim alapján -, vannak elfoglalva. A férfiak nagy része minden múltbéli felemlegetését felesleges lelkizésnek tartja. Azután csodálkoznak, hogy a nők rosszkedvűek, szótlanok, vagy éppen mindenre ingerülten reagáló megkeseredettek.
Naponta elmennek egymás mellett, de észre sem veszik egymást. Nem egymással együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Egyedül.

Miért?

 

36.[tulajdonos]Miért?2018-07-07 08:29

A téma nagyon tág kereteit szűkebbre véve egyesek hajlamosak "csak" -kal elintézni, holott onnan kezdve, hogy megszülettünk naponta egyezer-hatszáz-ötvennyocszor megkérdőjelezhető a létünk, és a környezetünk szerepét is figyelembe véve - KSH adatokat alapul véve - ennek a többszöröse is kijöhet.
Mert kezdve onnan, hogy vagyunk, állandóan a miértekbe botlunk.
Na már most attól eltekintve, hogy fogalmam sincs róla, mi lett volna, ha nem születek meg, - sőt, ha a neandervölgyi embert kérdezném, hogy miért, azt tutira vehetjük, hogy ő sem -, ez egy nagyon sarkalatos problémához vezethet. Mert, miért is ne? És, ha miért is ne, akkor már valamivel közelebb - vagy távolabb - kerültünk a problémához. Igen. Ez ugyanis probléma. Nem filozófiai szinten, hanem privát. Mert megint csak az jön a képbe, hogy miért? Ahelyett, hogy még húznám a lóbőrt, itt improvizálok egy tucat marhaságot. De miért?
Mert inkább úgy lenne helyes a kérdés, hogy miért is miért a miért?
Kérem szépen, erre adja meg inkább a választ! Mert nem kérdés a simán miért. Arra a válasz egyszerűen: Csak. És punktum.

eltűnődtem, az emberek egy része mennyire nem érti

 

27.[tulajdonos]eltűnődtem2018-07-04 10:40
az emberek egy része mennyire nem érti

döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.

Esküdt ellenségem a bűnös szándék...

 

 Esküdt ellenségem a2018-05-27 20:16
bűnös szándék...

Úgy tíz évvel ezelőtt a balkonládába vettem üzletből, originál csomagolt virágmagokat. (Sajnos nem tudom már a nevét: ezüstös levelű, nem virágzó, parkokban is lehet látni.) Az ültetés után pár héttel ugyan gyanús volt, hogy méreg zöld, az ezüstös szín még sehol, de gondoltam majd csak előbukkan. Telt- múlt az idő, és gyönyörűen nőtt, növögetett mindegyik növényke, csak éppen a levelei nem feleltek meg a várakozásnak. Egyik nap a tv-ben mutatták, hogy indiai kender ültetvényre bukkantak egy ház hátsó kertjében. Amikor a kamera ráközelített egy növényre, bennem megállt az ütő. A féltve gondozott növényeim mind-mind indiai kender-csemeték voltak. Miközben a szívem majd kiugrott úgy kikapkodtam őket, mint annak a rendje...és mondom, boltból vásárolt , originál virágmagból!.............
de:
tovább gondolva, ami az előzményeket illeti, úgy képzelem el, hogy egy kilengésekre vágyó csomagoló üzemi dolgozó "kapott" valakitől pár indiai kendermagot, pusztán csak kísérleti célra...ha elkapják, tuti kísérhetik valahova...de erre még nem gondolt akkor a hősünk. Csak megörült és gyorsan az első keze ügyébe kerülő zacskóba süllyesztette azokat. De hősünk szétszórt típus lévén - még nem a magokra értendő! - valahogy a csomagoló üzemben kiejtette a zsebéből ezt a hétköznapi ember számára ritka értéket. Igen ám, de a műszakvezető precíz és csupaszem emberke volt. Egyből kiszúrta, mi lapul a földön! " - Azt a kutyafáját ennek a trehány bandának!" - felkiáltással a csomagoló gép nyálazó bordái alatt sorjázó zacskók közé passzintotta, és elég fülbemászó hangon odaüvöltötte a dolgozóknak: „- 10% levonva mindenkitől!”
Na ekkor érezte hősünk, hogy valami nem stimmel. A zsebéhez kapva már azt is tudta, több a nem stimmel, mint gondolta.
Itt ugyan véget is érhetne ez a történet, de szerintem a hősünk nem adta fel: Mai napig kitartóan vásárolja az ominózus - általam nem ismert nevű - virágmagot és veti azokat szorgalmasan. Kiskertben, balkonon, konyhában, pincében...hátha egyszer kifogja azt a zacskót, amiben az ő féltett és tiltott kincsei rejtőznek. (Isten bocsássa meg bűnömet! :D )...............Amúgy ez megtörtént...valóban fű volt...- parlagfűmag -...a zacskóban.

2021. június 18., péntek

Csáky Anna: Zuhog az eső

 Olyan egyszerű és tiszta, hogy egyből szívig ér:

Csáky Anna:Zuhog az eső


Nézz ki hát, hogy zuhog ez az eső

Maradj még, míg el nem áll!

Maradj velem, amíg zuhog ez az eső

Féltelek, még eláznál.


Hogyha két hétig nem áll el,

Két hétig maradj velem, sőt

Ha hónapokig esik,

Akkor hónapokig el ne menj!

Tőlem lehet mindig zivatar,

Csak így mindig velem maradhass.


Nézz ki hát, már véget ért az eső

Maradj még, mért indulnál?

Élt a remény, amíg zuhogott az eső,

Nélküled minden sivár.


Mert én évek óta várlak, és

Néha még nem hiszem el

Mikor ragyogóan süt a nap

Az esőt várom, s léptedet.

Bár csak lenne újra zivatar, hogy

Így egyszer velem maradhass!

*

*

Hosszas keresés után megtaláltam a megzenésített változatát. Sajnos csak az első versszak hangzik el, de az gyönyörű:

https://youtu.be/8cMswFiXHIk

https://youtu.be/W9811eEU3Hc

https://youtu.be/5IvsxapKr8s


2021. június 6., vasárnap

Macómnak

 Macóka frank honi levelező barátosném, akivel hol üzeneteket váltunk, hol felváltva  és duzzogva csenbe burkolózunk.

A mostani "újrakezdés" nem az én érdemem, de az újabb csend már igen. Nem válaszoltam időben, ezért törölt az ismerősei közül, s egy jó ideig az oldalát is szüneteltette a fészen.

Amit megkésve válaszoltam, előbbiek miatt már nem kaphatta meg:

"Szia Macóka! Majd egy hétig itthon volt - Budapestről - a nagyobbik fiam. Őt csak havonta 1x látjuk, mert műszakban dolgozik, stb. Úgyhogy elszaladt az idő...pedig nem egyszer írni akartam...legalább pár sort. De ahogy szoktam: elmaradt. Megjegyzem az egyetlen élő - apai ágról - nagynénémet is max havonta egyszer hívom...ahogy ő is engem. Nem vagyok már semmiben sem jó partner.


Itt abbahagytam. Dolgom volt. Azután megnéztem egy romantikus filmet - német-. "Nehéz örökség"
Amíg néztem életemben és életében először - 14 év után - magától 
a mellkasomra feküdt a drága Nóci cicám. Szerencsére a párom épp benézett és szóltam, hogy örökítse meg.  
Most néztem vissza és bőgök, mint a filmen.
Remélem nem azt érzi, hogy vele vagy velem valami rossz fog történni!
(Azt hiszem a műtétemet még egy kicsit halogatom tovább...2011 óta élek a hasi daganattal...még egy kis időt kibír sztem.)
Na, most egyáltalán nem hoztam a könnyed "formám". Majd máskor. Ölellek! csókanya
(Ja...ilyen randa lettem és 1 + 1/2 év alatt 8 kilót híztam... :D ) "