2020. január 21., kedd

Dokk - Filip Tamás szöveges meo-kat ezután nem ír

http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RE9LS19GQVE=&rare=221626

Sajnálom. Őszinte leszek: voltak esetek, amikor nem értettem egyet a véleményével, kritikájával. De: mégis igyekeztem nem csak tolerálni, de  a későbbiekben, akár a később született, feltett szövegeimnél felhasználni meglátásait, alkalmazni javaslatait. Ha néha hirtelen felindulásban "elkövetett" válaszaimból ez nem is derült ki, én megtiszteltetésnek vettem, hogy egy József Attila díjas költő elemezte, meozta a verseimet, vagy versnek érzett szövegeimet. Sajnálom, hogy ezután nem tudhatom, mit gondol azokról, s mit javasolna. A szerkesztők - elnézést -, de jönnek, mennek. Hozzák, viszik saját elképzeléseiket, saját, egyedi, vagy inkább egyéni mércéikhez mérik a műveket, s olykor saját ízlésvilágukkal azonosuló szerzők alkotásait - ahogy az IMPI-ben is olvasható - gyakran a napnál is világosabban szubjektív alapon emelnek ki, vagy süllyesztenek el. Ez sem olyan nagy tragédia, de minél több reakciót kap az alkotó, annál nagyobb esélye van arra, hogy akad köztük olyan iránymutató, amivel azonosulni tud, s ha az akkor aktuálisra esetleg nem is, de a későbbiekre, az azután megszülető alkotásokra hathat az a meo.
De érthető és sztem az eddigiekből - az elmúlt időszakot tekintve - külső szemlélőként is lejött az elhatározás oka. (Korábban sztem az egyik alkotó is hasonló meglátást tett közé a naplójában.)
Ha a szubjektumot valakinél most megsértettem, sajnálom. Nem volt szándékomban, de másképp nem sikerült megfogalmaznom a gondolataimat. Amúgy pedig kezdem már megszokni, hogy a pikszis befogadó méretéhez képest én már túlsúlyos vagy éppen pehely könnyű lettem.

2019. december 19., csütörtök

"A Konyhafőnök"

Ameddig s aki miatt - Gyarmaty Gábor mellett - szívesen néztem "A Konyhafőnök" műsort:
Kiss András- ÉNB Bécy - távozásáig
A poszt alatt írtam, amit Kiss András üzenetben meg is köszönt!:

Csilla Szentesi Bakkné Sajnálom, hogy kiestél...pontosabban kiejtettek...mert nem szolgáltál rá! Én az ÉNB-ben is kedveltelek, még a távozásod előtti szériában..a visszatéréshez sztem már más írta a forgatókönyvet... :D De arról nem tehetsz. Viszont ebben a versenyben kicsit az Embert is megismerhettük, s nem egyedüliként állíthatom nagyon szerethető, kedves, humoros, őszinte "figura" vagy. A beképzeltségnek nyoma sincs nálad. Pedig sok versenyző, akik nagy mellénnyel játszottak és távoztak a nyomodba sem léphet. Nem rajtad múlt, hogy nem jutottál a döntőbe, de ilyen séfek mellett, - akiket korábban pedig tiszteltem :( - ne csodálkozzunk! Én szívből gratulálok, András -(Bécy)! Csúcs voltál és úgy távoztál, hogy arra (is) - aki látta - sokáig fog emlékezni. :D Mit mondjak még? ...csak annyit: nélküled dög unalom a műsor...és ehetetlenek a gasztro-csodák! ..mert az ízek - amit a séfek is elismertek, hogy tökéletesek - azóta minden ételből hiányoznak. Sok sikert a "szakmai-", és a magánéletedben! <3

2019. december 18., szerda

Kirohanás(ok)

1. Elhatározás:
Esküszöm, hogy túléllek, ha beledöglök is!
Képtalálat a következőre: „tojás és tyúk”
Képtalálat a következőre: „tojás és tyúk” Képtalálat a következőre: „tojás és tyúk”
Képtalálat a következőre: „tojás és tyúk”

2019. november 20., szerda

Tipp a Hetediziglen játékhoz - Dokk

7-ed-izig-len
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=SGV0ZWTDrXppZ2xlbg==&rare=1479

Imre is játszik...talán Busznyák?
**********

1. Mozi: Kiss Anna Mária?

2.Nagyanyám monológja:  Ötvös N. Edit? Busznyák Imre?

3. Vallomás: Kapási Anna?

4. Éhség: Szilasi Katalin?

5. KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS: Vincze? Simf? Cz? esetleg: MK?

6. Belső-Halandóliai nagy körutazás: Hepp Béla?

7. Francesco?

8. létszámleépítés: Kosztolányi Mária?


2019.11.20.18:45
*************************************************************************
A 6-osra szavaztam.
1.
Mozi

Akkor azt láttam, hogy a karalábéfőzelék
a falra mászott.
Még vérmeleg volt,
de hányásnak nem nevezhetném,
csak karcsúsított csillámpalának.
Ha a hányást egyáltalán
nevezni kéne, megint karalábéfőzelék
lenne.
Mivel nagy vonzalmam van
az abszurd harmatjárók felé,
repülőborda-biztosnak képzelem
magam.
A gardedámok és őrzők
nagy tudósának.
Sőt! Kiírom a facéra is.
Hogy tuti legyen, mennyire
totálkár az ételt
falra hányni.

2.
Nagyanyám monológja

Nem forró, nem hideg,
olyan vérmeleg
a karalábéfőzelék.
Harmatjáró reggelen
vettem a piacon
direkt neked
a zsenge fejeket.
Ha megeszed,
gardedám nélkül
mehetsz a moziba,
a Csillámpalát adják.
Ha nem, én ülök
melléd oda,
és repülőbordán bököm,
sőt, talán t...n
az udvarlódat,
ha közeledni mer.

3.
Vallomás

Ötévesen már gyűjtöttem
csillámpalát Erdély hegyei között.
A határőr csodálkozva
nézte a kövekkel teli
zacskót a lábam alatt.
A szüleim csak legyintettek,
mint oly sokszor a
karalábéfőzelék fölött is...
levesként jobban szerettem,
ha pár szem rizs volt beleszórva.
Szerencsére a vérmeleg és a
gardedám ismeretlen előttem.
Ilyeneket még moziban sem
láttam... Csak az Et-t, meg a
Kincs ami nincset.
Ifjú korom suhanásában
a biciklim kereke
nagy sebesség mellett
beszorult a debreceni
Békás-tó hídjának
akkor még hosszanti
lécei közé, na, az lehetett
az a pillanat, mikor
repülőbordát láttak
az arra járó-kelők...
Egy nagy lélegzet,
mert a legszebb talán,
mikor negyvenegy évesen
harmatjáró lettem és így
önmagammá váltam.

4.
Éhség

Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.
A vérmeleg bársonyülésre
dobta hájas seggét,
fingszagú volt a mozi
azon az őszi estén.
Felesége otthon, talán
karalábéfőzeléket főzött megint,
pörkölttel megenné,
de legközelebb, már beint.
Repülőborda lenne
az ízletes falat,
nem ilyen fás szárú
zöldséges kacat.
Harmatjárta velővel körítve,
gardedám kéne,
hogy ne zárja az áramot rövidre,
ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nem látja el húsos kajával az urát.

5.
KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS

Tudja,
időnként megpróbálok kettesben maradni önmagammal.
Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik…,
meg a Mama repülőbordája! Frászt nem nehéz!
Képzelje el: megy a fejemben a „mozi”,
egy nem Oscar-díjas, mégis figyelemre méltó film;
a tűzön közben jámbor türelemmel fortyog a karalábéfőzelék,
az lesz ebédre tükörtojással, húst jó ideje nem eszem;
a kávét már reggel lefőzöm, azt nem tudom elhagyni,
túlságosan hozzászoktam az ízéhez, meg a mozdulathoz,
amellyel a vérmeleg barna levet a számhoz emelem;
a szobából halk neszezés hallatszik: a fikuszokon
harmadjára vonul végig a harmatjáró (ha növényeket tart,
ne feledje, a legfontosabb dolog a megfelelő páratartalom!),
szóval, megy a film a fejemben: egy vonat robog benne,
régimódi, fapados, mint a Volt egyszer egy vadnyugat-ban,
vagy kísértetiesen modern, mint amilyet a Snowpiercer-ben
láttam; odakint mínusz ötven fok van; egy vegyszer,
amit a globális felmelegedés ellen fejlesztettek ki,
jéggé fagyasztotta a világot, de én ott ülök a túlélők között
a több kilométer hosszú járművön, ami évek óta megállás
nélkül száguld egy végtelenített sínpályán, körbe-körbe a Föld körül;
képzelje, ilyenkor azt hiszem, végre sikerült jegyet szereznem,
és elutaznom önmagamhoz, ám amikor ebbe beleélném magam,
megjelenik a Gardedám, és szótlanul leül mellém
(mindig van ott egy üres hely, hogy a fene enné meg),
szúrós tekintetében a megrovás és a rendreutasítás,
mint a csillámpala haránttörésein a kvarcrétegek.
Szégyellem magam ilyenkor.
Nem a film miatt.
Hanem azért, mert engedem, hogy lebeszéljenek önmagamról.
Ha Ön most azt hiszi, hogy képzelődöm, téved.

6.
Belső-Halandóliai nagy körutazás

Kezdődjék hát a rég várt kaland!
Az ánuszdombról indulunk, le és
fel a belek vérmeleg alagútján,
elhagyjuk az epe smaragdzöld
szigetét, melyet féltőn ölel körbe
gardedámja, a terebélyes máj,
majd harmatjáró csizmát öltve
gázoljunk át a sekély hasnyál
tengeren, melyet a repülőbordák
Szküllája és Kharübdisze őriz.
Így juthatunk el a gyomorfenékre,
hogy megmártózzunk nyakig a
langymeleg déli karalábéfőzelékben.
A pihentető lubickolás után kezdjük
meg adrenalin fokozó mászásunkat
a nyelőcső csúszós kürtőjén, fel
egészen a gégefő nyeregig, és
haladjunk el az uvula sztalaktitja alatt.
Itt feltekintve a szájpadlás sötét
boltozatára, magunk elé képzelhetjük a
szemfenék színes, széles mozivásznát.
Végül, nagy lendületet véve a nyelv
csillámpala csúzdáján, egyedi, és
mélyreható élménnyel gazdagodva
fordulhatunk ki önmagunkból.

7.

csillámpala? miért nem csillámpóni?
lehetne lovagolni a karalábéfőzelék tetején
vagy itt van a mozi alhatunk ott is bár akinek
fontos a harmatjáró repülőborda az inkább
maradjon otthon a vérmeleg kuckójában
majd vigyáz rá Giccs Jolán a gardedám

8.
létszámleépítés

a repülőborda végleg leszállt
már ki is dobták
a gardedám kiment a divatból
sőt a divat is
kiment már rég a gardedámból
a karalábéfőzelék kihűlt
már csak vérmeleg
a harmatjáró sem megy tovább a
harmat felszáradt
a csillámpala elporladt végül
a mozi bezárt

Extra, avagy játékon kívül:

Meteor*- Bara Anna (sk)

A mozi kerthelyiségébe még a gardedám vitte el.
Vérmeleg este volt, s köröttük csupa fess srác.
Ott pironkodott tizenévesen egy recsegő székben.
Repülőbordái között gyomrába kő állt:
a karalábéfőzelék! Mondta, hogy nem kell!
Akkor a föld alá kívánta a vacsorát.
S míg harmatjáró léptekkel a mellékhelyiségbe
tűzött, reménykedett, hogy nem válik
csillámpalává az a sok srác.
De a nézőtérre visszatérve észre sem vették.
Csak a gardedám jegyezte meg, hogy hol voltál?
Na, vajon hol? Gondolta magában, s jól megrúgta a
szék lábát.

Megj.:
*Debrecenben volt hajdanán egy Meteor mozi, kertmozival

2019. november 2., szombat

Szótlanság, avagy az eltávolodás origója


Ha jól érezném magamat, akkor csak a dög unalom fájna. Minden nap puszta túlélés. Olyan: ezen a napon is túl vagyunk, de minek. A szokásos napi faladatok mellett az internet már nem unalom-, és nem magányűző, hanem épp az ellenkezője. Egyre jobban felerősíti, hogy mennyire egyedül vagyok és mennyire haszontalan dologgal töltöm az időt.
Ha anno a párom nem kezd lecövekelni a számítógép előtt, hanem inkább rám, ránk szánja az időt, akár beszélgetésekre, emlékezésekre, netán együtt-sétákra, együtt munkára, most nem itt tartanánk.
Én sem az internetben kerestem volna az időtöltés hasznosnak gondolt lehetőségeit.
Most biztos boldogabb lennék net nélkül is. Illetve legalább kicsit boldog lennék...kicsit közelebb lennénk egymáshoz.
De lényegében vele csak politikáról - rosszul vagyok már tőle - , fociról - el lehet ítélni, de sosem érdekelt -, s max a csipet-csapatról, azaz a cicáinkról, s míg élt a kutyusunkról lehet beszélgetni. Sosem szeretett a múltról, a szülőkről, gyerekekről nosztalgiázni. Legfeljebb néhány mondatban, s már indul is a gépéhez...

2019. október 29.

Türelem, türelem

Kicsit elnyomta ebéd után az álom. Ez nem volt már számára meglepő ebben a korban, és ilyen álmos, esőben nyüglődő délutánon. Még az sem, hogy ma nem is pónik, de vízilovak trappolására kellett magához térnie. Bár megszokhatta volna a téli-, tavaszi-, nyári-, őszi-, sí- és ki tudja még milyen szünetekben -, ez szerinte az elmúlt évtized alatt csak a siketeket nem hozná ki a béketűrésből. De a négyszer két, növésben lévő (kb 4-6-8-10 évet taposó) kis pata tram-ta-ta-tatatata-taram-trapp-trapp-bumm s időnként 2-3 puff random, egész nap, reggeltől este 10-ig, és úgy 10 méteren át, antenna nélkül is fogható adása megszokhatatlan.

Olykor a macskák ketten hat felé spriccelnek szét mellőle, miközben gyanakvó pillantásokat vetnek a plafonra: - még nem szakadt le?
...hát nem. Az még tartja magát, ahogy - nehezen - de ő is.
Nagyszülőhöz méltó empátiával és részvéttel gondolva a felette lakó nyugdíjas iskolaigazgató,  Zs-re. A néha felcsendülő gyerekkacaj üdítő pillanatai pár másodpercig feledtetik az egész napos visítás, sírás, üvöltés kísérte bikafuttatás zajait.

Van, ami azért szöget ütött a fejébe: hol a csudában tudnak rohangálni? Úgy fél évvel ezelőtt volt fent Zs-nél, aki behívta a lakásba, hogy az erkélyen a virágait megmutassa. Annyi bútora, asztala, széke, fotelje volt, van, hogy két lakásba is sok lenne.

De hát ilyenek a gyerekek. Minden képtelenségre képesek. Persze mióta látta a lakást belülről, azóta a trappok közötti puffok, csattttok is értelmet nyertek. Nem annyira a trappolás zenei ritmusának megerősítésére szolgálnak. Inkább a lakás futófelületének megnövelését realizálják menet közben a berendezési tárgyakra való ráfutással, vagy éppen azok arrébb dobásával.

Na, szóval és patatrappal úgy-ahogy magához tért, s levágta magát a gép elé, de a nescafét is elfelejtette lenyelni, olyat látott. Illetve épp az, hogy hála Istennek már nem látta az oldalon. Törölte a szerzője.

Ám, mégis érdemes volt lenyelni és nem megfulladni attól a kortytól: egy réges-régen látott szerző (B.M.) alkotása jelezte, hogy lehet nincs itt minden veszve. Idővel talán mások is visszatérnek.
Csak türelem, türelem...

*
Dokkon: Bara naplómban. Utalásaim a Dokkra és szerzőire vonatkoznak. Így MK-ra (Mórotz-ra 👿😟) és BM-re (Böröczki Mihályra 💗, az egyik kedvenc költőmre.)

2019. november 1., péntek

Átváltozások

Ahogy múltak az évek egyre jobban megvilágosodott előtte, hogy a férje úgy kezelte végig, még a legszerelmetesebb években is, mint egy örömlányt. Ha szüksége volt rá, akkor akár segített is takarítani, bevásárolni, vagy más inkább kevésbé megterhelő dologban, vagy megvették, amit azelőtt esetleg ellenzett,  csak nehogy visszautasítsák.
Pedig az elején teljesen összeillőnek tűntek. Imádtak táncolni, s ebben mindketten az akkori "elvárásoknak" reményen felül megfeleltek. Értették egymás vicceit, humorát, mely utóbbival a kényes helyzeteken is úrrá tudtak lenni. A kezdetekkor szinte mindenben egyetértettek, ami az idők folyamán a férje részéről átment az "oda sem figyelve ráhagyom" kategória gyakorlásába.
Lassan, de világosan kiderült, hogy semmiben sem különbözik a közhelyek férfi alakjától: csak a szex és a hasa érdekelte. Azokkal szinte bármit el lehetett érni, csak ügyelni kellett az időintervallum betartására...azaz közvetlen e két szenvedély időbeli lefutását követően volt érdemes szaván fogni. Az idő múlása az óhajok teljesíthetőségével fordított arányban állt.
Hát, nem erre vágyott, az már biztos. A valamit valamiért-et sok élethelyzetben el tudta képzelni, de egy házasságban jó kaja és egyebek nélkül is kell lenni kapocsnak. Kapocsnak, ami nem a húst kapcsolja fájdalmasan hússal össze, hanem lélektől lélekig híd. Akkor pedig természetes, hogy ott megfér, sőt összetartó a testi és a gasztronómiai élvezet is.

Hetek óta stagnál a besorolás a Dokkon

Lehet rossz poén, de kéretik jóindulatú célzásként kezelni!

BírálanDOKK...........
MulanDOKK ???
MaradanDOKK  ???

Ma van Mindenszentek,
holnap Halottak napja.
Húsvét – a feltámadásé...

Majd akkor visszanézek.
😜

2019. október 10., csütörtök

Ha már a diák megalázhatja a tanárt

Tessék végignézni a csatornák napi - mindennapi - kínálatát: krimi, krimi, horror...nem néha, hanem minden nap. Soha nem látott "szabadság" a téma megjelenítésében: a gyilkolás különböző, kegyetlenebbnél-kegyetlenebb módozatára már nem csak jelképes utalások vannak, hanem részletes bemutatás, gyakran premier plánban. A Dr. Csont nálam a kezdeti borzongástól, néha hányingertől már eljutott odáig, hogy közömbösen is tudom nézni, ha épp húscafatok felett, vagy éppen a csontok kifőzése közben folyik a párbeszéd. Most más krimisorozatokra nem térve ki arra szeretnék utalni, hogy az embereket hozzászoktatják/szoktatták a korábban elképzelhetetlen borzalmakhoz. Olyanokhoz, amikről 30-40 évvel ezelőtt még beszélni sem beszéltünk szívesen, miközben újabb generációk nőnek/nőttek fel ezeken a sorozatokon úgy, hogy szinte természetessé, sőt talán mondható, hogy elvárássá válik a kegyetlenség a filmekben. Ami azt vonzza/vagy vonhatja maga után, hogy a kínzások, gyilkosságok témájának egyre több, egyre keményebb, elborzasztóbb formáját kell kínálniuk a filmkészítőknek.
Mondhatnánk: Na és? Ezek csak filmek. (De most direkt nem térek ki az olvasásra, könyvekre...talán azért sincs értelme, mert egyre kevesebbet olvasunk, s van az a réteg, amelyik olvasni alig tud, de egy filmhez erre a képességre nincs szüksége..)
A lényeg, hogy vannak, akik ezeken a filmeken "szocializálódnak" antiszociálissá...
Na nem ez az egyetlen motiváció, de ez is az lehet, ha a családban problémák vannak, ha rossz viselkedésmintákon nő fel a gyerek, ha elhanyagolják, s többnyire emiatt hozzá hasonló sorsú "baráti" környezetbe menekül. ...és a fantáziájukat ezek a filmek tovább "bővítik".
Nem utolsó sorban, ha a fiatal tudatára ébred, hogy csak jogai vannak manapság, mert a törvények a retorziót ritkán, rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazzák.

Így lehet ellehetetleníteni egy szakmát, hivatást. A fiatalok - nyilván csak a hasonlóan elfogadhatatlanul viselkedőkre gondolva -
csak a "szabadságot" ismerik, és követelik ki maguknak, míg a felelősségtudat ismeretlen fogalom számukra. Arról konkrétan - sztem - egy törvény sem rendelkezik "kézzel foghatóan".
Plusz még a diszkrimináció látszatát is elkerülni akaró törvények (http://helsinki.hu/wp-content/uploads/70A_GyorfiT_MTothB.pdf) betartásával/betartatásával így lehet diszkriminálni, mert vannak akik emögé bújva, erre hivatkozva úgy érzik - s mondhatni tudják -, hogy szinte bármit megtehetnek. (PL.: mint itt is, az iskolában, a tanár(okk)al.)
(Addig, amíg a védelemben lehet a diszkriminációra hivatkozni, addig lesz is diszkrimináció. Éppen a törvény megléte miatt. Ahol minden emberre származásától függetlenül alapból uazon jogok, törvények érvényesek, ott fel sem merülhetne a diszkrimináció, sem mint elmarasztaló, sem, mint felmentő jogalap. Azaz nem is lenne szükség erre a törvényre.) ...és itt is teljesen mindegy (lenne), hogy ki "honnan jött". Úgy kell(ene) megítélni! De ...és ha...
-

https://debreceninap.hu/orszag/2019/10/07/a-tahosag-csucsa-oran-mentek-neki-a-tanarnak-egy-magyar-kozepiskolaban/?fbclid=IwAR1fzeGeJ3rqMMjdBCapV88zHXFK5gSn6KYDh8jtRYih9x7BA41bQHvWGO8
*
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2408985229388865&id=100008322344618

2019.10.09.