Ma levettem a Dokkon a nevem "mellől" ezeket a sorokat:
"Közelíts a művészethez kegyelettel, az olvasóhoz alázattal, alkotótársadhoz szerénységgel, önmagadhoz kritikus őszinteséggel!
Az interneten többnyire - és néhány nyomtatott publikációban - Zsefy Zsanett néven szerepelnek az írásaim. A Zsefy nevet még 1968-ban találtam ki az akkor még titokban írt verseimhez.
Mostanság inkább a civil nevemen osztom meg az írásaimat.
Ez utóbbi névhasználatnak a mozgatórugója, hogy a Szentesi névnek nyoma maradjon minél tovább. De szerettem volna drága édesanyám felé is egy hasonló gesztust tenni, ezért 2018. nyara óta az ő nevének (Barabás) rövidítéséből kreált néven is megjelentetek néha, mint Bara Anna. "
2019. február 22., péntek
2019. február 13., szerda
2019. február 9., szombat
Shoppingolni akar/t/ a Halál
Halál:
- Jó napot kívánok! Van itt élet?
Eladó:
- Nincs.
Halál:
- És kedv?
Eladó:
- Az meg minek?
Halál:
- A francba. Már megint a Dokkba tévedtem.
2018. december 27., csütörtök
oké
azt hittem végre minden oké
de semmi sem volt az
sem az elején sem a végén
az elején nyilvánvaló volt hogy
csak azért mert még az nem a vége
a végén meg egyértelművé vált
hogy ha az elején még nem oké
akkor miért pont a végén
végül végre beláttam hogy
elejétől fogva csak az volt
ami végig kitartott
s így valójában minden oké hiszen
semmi sem okozhatott csalódást
2018.12.27.
Bara Anna
de semmi sem volt az
sem az elején sem a végén
az elején nyilvánvaló volt hogy
csak azért mert még az nem a vége
a végén meg egyértelművé vált
hogy ha az elején még nem oké
akkor miért pont a végén
végül végre beláttam hogy
elejétől fogva csak az volt
ami végig kitartott
s így valójában minden oké hiszen
semmi sem okozhatott csalódást
2018.12.27.
Bara Anna
2018. november 26., hétfő
menthetetlen
egy előre jelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták
2018.10.26.-2018.11.26.
Bara
2018. november 18., vasárnap
a bosszú
egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták
és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke
de azóta is sugároz
2018.10.26..-2018.11.18.
2018. október 31., szerda
A vers testrészei szerintem
- agymenéseim/sokadik/ -
A vers olyan élőlény, amit élettelenből az ember és nem az Isten teremt.
Mivel az ember szeret játszani, kézenfekvő, hogy csak azért is eltér a vers testfelépítése a kézenfekvőtől, a normálistól. Ha összehasonlítjuk az emberrel, akkor hozzá viszonyítva fejtetőre van állítva. A vers eleje ugyanis a vers lába. (Azaz az alsó végtag.)
Evidens, elvégre valamivel el kell indulni. A vers, ha el sem indul, akkor milye és hova tartana később? Ha nincs mivel, akkor az puszta lírai akarás lenne, ami max nyögést eredményezne.
De a verstest törzse azután már adja magát. Igaz, kivételes esetekben keresve sem található, de a versszellemektől most eltekinthetünk!
A verstörzs - akár a fafejek alatti fatörzs - hol kövérebb, hol soványabb.
Más-más külsővel és belső tartalommal bír, ahogy a "kétlábúaknál " is. (Majmokkal itt nem foglalkozom.)
De, ami az embernél is a legfontosabb testrész, a fej a versnél a zárlat. S az előbbiekből következően hol máshol lenne, mint a végén, legalul. A többi hely ugyanis már foglalt.
Ha nincs zárlat, akkor vers sem lehet, hisz fej nélkül agyatlan az egész. Azaz, ha nincs caput, akkor kaput a versnek. Persze esetenként fejjel is lehet kaput, s mehet a szerző a falnak!
U.i.:
A fej részeire, s a többi olyan apróságra, mint a nyak, a törzs részei - mellkas, has, medence -, vagy a végtagok - felső, alsó - nagyvonalúan most,... és később sem térek ki.
Mivel én sem hülyülök már meg jobban, de bolondnak áll a világ! - meg a köz-hely -, kéretik helyén kezelni az értekezésemet!
(Zsefy)
A vers olyan élőlény, amit élettelenből az ember és nem az Isten teremt.
Mivel az ember szeret játszani, kézenfekvő, hogy csak azért is eltér a vers testfelépítése a kézenfekvőtől, a normálistól. Ha összehasonlítjuk az emberrel, akkor hozzá viszonyítva fejtetőre van állítva. A vers eleje ugyanis a vers lába. (Azaz az alsó végtag.)
Evidens, elvégre valamivel el kell indulni. A vers, ha el sem indul, akkor milye és hova tartana később? Ha nincs mivel, akkor az puszta lírai akarás lenne, ami max nyögést eredményezne.
De a verstest törzse azután már adja magát. Igaz, kivételes esetekben keresve sem található, de a versszellemektől most eltekinthetünk!
A verstörzs - akár a fafejek alatti fatörzs - hol kövérebb, hol soványabb.
Más-más külsővel és belső tartalommal bír, ahogy a "kétlábúaknál " is. (Majmokkal itt nem foglalkozom.)
De, ami az embernél is a legfontosabb testrész, a fej a versnél a zárlat. S az előbbiekből következően hol máshol lenne, mint a végén, legalul. A többi hely ugyanis már foglalt.
Ha nincs zárlat, akkor vers sem lehet, hisz fej nélkül agyatlan az egész. Azaz, ha nincs caput, akkor kaput a versnek. Persze esetenként fejjel is lehet kaput, s mehet a szerző a falnak!
U.i.:
A fej részeire, s a többi olyan apróságra, mint a nyak, a törzs részei - mellkas, has, medence -, vagy a végtagok - felső, alsó - nagyvonalúan most,... és később sem térek ki.
Mivel én sem hülyülök már meg jobban, de bolondnak áll a világ! - meg a köz-hely -, kéretik helyén kezelni az értekezésemet!
(Zsefy)
2018. október 30., kedd
A Realitás és a Fantázia
Hét ágra süt a Nap. A tűző napon ketten haladnak, a Fantázia és a Realitás.
A Realitás büszkén, magabiztosan lépked az úton. A Fantázia szerényen, a fal mellett, mint az árnyék.
- Látod, Fantázia - szól a Realitás - nekem nincs miért visszahúzódnom. Minden engem igazol az életben! Még a tűző Nap sem rendít meg ebben a hitemben.
- Tudom, Realitás. Ezért is engedlek magam elé. Aki nem ért meg, azt hagyni kell a saját útján haladni. Úgysem fogja fel, hogy néha az árnyéka nagyobb lehet nála.
A Realitás büszkén, magabiztosan lépked az úton. A Fantázia szerényen, a fal mellett, mint az árnyék.
- Látod, Fantázia - szól a Realitás - nekem nincs miért visszahúzódnom. Minden engem igazol az életben! Még a tűző Nap sem rendít meg ebben a hitemben.
- Tudom, Realitás. Ezért is engedlek magam elé. Aki nem ért meg, azt hagyni kell a saját útján haladni. Úgysem fogja fel, hogy néha az árnyéka nagyobb lehet nála.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)