2018. június 6., szerda

Ez is én - valahol

Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül megméretni magamat, úgy hogy záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Itt be is fejezhetném, de nagy a csábítás, és a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, és nem a tehetségnek a következménye. Ez további próbálkozásra ösztönöz. Igaz, ma ismét elolvastam az IMPI-t. Néha nem árt felfrissíteni az ismereteket, és rádöbbentem, hogy nem a "lehetséges" kategóriában szerepel a nicknév, ellentétben a személyes bemutatkozással és fotóval. Mégis szeretnék még ezzel a "tiltott" gyümölccsel eljátszogatni, mielőtt valaki ráharapna és elfogyasztaná. Az ismeretlenként megmérettetésen túl uis az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak az élmények szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb déjà vu  szinten.
A kilétemet egyszer felfedem, ha addig nem derülne rá fény. (Ja  és van valós alapja a kreált névnek: szeretett, drága édesanyám névtöredéke.)
 Addig:
Minden éremnek két oldala van.
Ez nem ez egyik.

2018.06.06.
Bara

Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba,  nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

2018.06.16.
Bara Anna

Nem tudtam ellenállni. Feltettem még egyet, aminél jeleztem is, hogy utolsónak szántam.

2018.06.19-én.

2018. június 4., hétfő

elkerülhetetlen 2.

(meghúzva, átszerkesztve szerki javaslatokra)


kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna 

Szemlesütve

átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna 

napkorongon a múlt



szétnézett. mögötte csupa elhasznált.
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges. gyorsan elképzelt
egy új formát és el kezdte gyúrni. de
alig lett szebb és sehogy sem sikerült
eltűnteni a jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet. semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd holnaptól.

2017.10.27.-2018.05.26.
Bara Anna 

2018. június 3., vasárnap

újraélte-halta

(nem vers...prózavázlat...)


jól kipakoltak mondta a takarítónő. meglestelek
a műtő ablakán át. az adjunktus az ágyánál együtt-
érzőn mormogta nagyon ránk ijesztett anyuka.
éreztem mindent motyogta a nő. majd' szétszaggattak.
az orvos hitetlenkedve nézett rá. de szerencsére egészséges
szép kisfia van. ő nem kisfiú kiabálta. neki már gyerekei
vannak. de még kisfiú erősködött az miközben mérhe-
tetlen fájdalom járta át az asszony minden porcikáját.

a temetésen az emberek némi megnyugvással suttogták
szép halála volt. fájdalom nélkül aludt el. otthon.

2018.06.03.
Bara Anna 

2018. június 1., péntek

szétfröccsent szerelem


két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen


2015.05.18.-2018.06.01.
Bara Anna 

2018. május 29., kedd

elkerülhetetlen

kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna 

2018. május 22., kedd

maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen


Bara Annaaz istentelen138 
Bara Annaelszakadt83 
Bara Annatus81 



Bara Anna
elszakadt



sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06


Bara Anna
tus


a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32


Bara Anna
az istentelen



akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12

2018. május 21., hétfő

Egy másik oldalam



 üzenőfala
 képtára
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 elszakadt
 tus
 az istentelen
¡ Egy szeptemberi esten


A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek.