Kibukó

Tele a hócipőm, s mivel ez az egyetlen jó cipőm, lehúztam ahogy a költőtársat lehúzta társa, na
nem Szása, de egybehangzó volt szájából az a pár magán-, és máson hangzó, hogy ki hogyan
és mettől meg vissza, csak elfelejtette hogy a tejet ő sem frissen fejve issza, s hogy nyomkövető
nélkül hiába rakja a lábát egymás elé s után, a sorok időnként elég sután veszik ki magukat, s
amúgy amíg a kutat mélyíti más fejében az ő éneke belevész a sötétségbe.


lejegyezve: 1/06/2013 06:36:00 du.

a köpönyegforgató

http://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=YWt2YW1hcmlu&rare=1121

...és még te voltál kiakadva a Morfondírok-on...én pedig rád való tekintettel levettem, holott messze nem volt durva - ahogy Szokolay Zoltán is megjegyezte...-, mint ez a firkád. Rájöttem, hogy jó volt a sejtésem: nem érdemelted meg a Morfondírokat, mert rád kár volt a szóért. percenként szembe kerülve önmagaddal hazudtolod meg saját magadat. neked még fel kellene nőni, ahhoz, hogy hiteles legyél és ahhoz, hogy másokat is megérts.

központozás hiánya avagy a karakterek

kinek kicsi
kinek nagy

ész
vessző

de észvesztő
ha
a vessző
határozza meg
az embert