Igen. Hozzá kellene fogni!
Amíg nem nyitotta meg ezt a blogot, millió gondolat kavargott a fejében, amit nem tudott szétszórni közvetlen környezetében.
Most meg már napok óta csak kinyitja, becsukja a főoldalt.
Mérlegel. Vajon meg kell, meg szabad ismertetni a világgal a hétköznapi pillanatokat, keserűségeket vagy az örömöket? Hiszen semmi rendkívüli nem történik vele.
Ráadásul olyan lassan pötyög a klaviatúrán, hogy két hosszabb szó leütése alatt egy lágy tojás is megfő, amihez köztudott kb 3 perc kell.
Na, mindegy. Nem szeret írni, de írni fog, ha kikívánkozik belőle. Úgyis érzi, hogy nem lesz aki elolvassa. Megosztani nem meri. Ahhoz jelentéktelen. Ha pár emlékezetes pillanat mégis idekerül, jó lesz évek múltával feleleveníteni. Feltéve, ha közben a földi lét végére nem ért. :)
2015.07.06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése