Igazság szerint Sárkányka nagyon utálta magát, tüzestől, okádástól, fejestől, farkastól. Mióta megszületett minden percben arra vágyott, hogy pihe-puha nyuszi legyen. Úgy gondolta, hogy nem is kerülne nagy erőfeszítésébe, hiszen a szívében mindig is annak érezte magát. De a külseje nem engedte meg, hogy a világnak is megmutassa, milyen is ő valójában. Még megriasztotta volna a környezetét.
Pedig mennyire utált haragudni, üvölteni, uram'bocsáss még illetlen szavakat is köpködni. De ez volt megírva a sárkányok nagy etikai kódexében. Az írott szó pedig szent volt számára.
Így egyre bánatosabb lett, egyre mérgesebb, s ha már mérges volt akkor egyre erőteljesebben okádta a tüzet. Addig-addig hergelte magát a nagy önsajnálatban, hogy egyszer úgy begorombult, hogy már azt sem tudta, min húzta fel magát.
Na, akkor telt be a pohár. Akarom mondani vesztette el a fejét. Nem egyet, nem kettőt, hanem mind a hetet. El is indult, hogy megkeresse és helyére rakja mindet.
Ahogy ment, mendegélt, úton-útfélen csak ezt üvöltözték gúnyosan felé:
- Fejetlenke! Fejetlenke!
Szegény - valóban fejetlenke - szégyenében és nagy sárkánymibenlét-válságában elhatározta, hogy nem foglalkozik tovább a világgal. Hogy is foglalkozott volna, ha már a teste nem volt ép. A közmondás szerint így a lelke sem lehetett az. Fejetlen lett? Ám legyen.
Legalább nem tud annyit gondolkodni a bajokon, s ha már nem gondolkodik, akkor biztosan bajok sem lesznek. Ha nincsenek bajok, akkor az sem baj, ha egy feje sincs. Kicsit torz, kicsit ijesztő - még hét fejjel sem volt ennyire -, de a szíve a helyén van. Ha pedig szíve van, akkor valószínű, jobb bármelyik hétfejű sárkánynál. Akár olyan szelíd, kedves, - mindenki felé nyitni kész kíváncsisággal - szeretetre méltó is lehet, mint a félős nyuszika.
Azzal sarkon fordult, bement az első jelmezkölcsönzőbe. Vett hét nyuszi-álarcot, amiket a hiányzó fejek helyére rakott fel, és elment a Walt Disney stúdióba.
Azóta is ott él boldogan az archívumban. Senki nem tudja, pontosan melyik dobozban, de ha egyszer rátalálnak, és mind a hét fejét rekonstruálják, biztosan nem éli túl. Így Ti se keressétek!
*
Hogy mi a tanulság? Talán az:
Van "silány, förtelmes belső selyemmézzel pácolva", és van amikor a rút mögött rejtőzik egy értékes, szép lélek.
És van, hogy melléfogsz...
Ezért ne rohanj fejetlenül a falnak, mert nem lesz mivel álmodni! Inkább szedd össze magad, és ne várd, hogy mindenkinek kedves nyuszi légy! Sárkányok nélkül szebb lehet, de unalmasabb is lenne az élet...
a kis beste Fejetlenke
Ps.:
Persze az is igaz lehet, hogy mindegy mit teszel, alapjában véve nem változol;
vagy az, hogy felületesen ne ítélkezz, ne ítéld meg a másikat!
A többi tanulságon majd este, ha nem jön álom a szemetekre, törjétek Ti a fejeteket!
2015.07.11.
Zsefy Zsanett-től
