Csak azt tapossuk, akit könnyű

A kóbor állatokat sokan sajnálják, etetik, befogadják, míg mások ott és úgy ártanak nekik, ahol érik. Az egyik lakástulajdonos fel volt háborodva, mert az ablaka alatt macskákat etettek. (Már nem. Elérte célját.)  Igaz minden etetés után összeszedték a tányérkákat, kitakarították a szemétledobót. 
De az is igaz, hogy a panaszos ki sem lát egy ablakán sem, még az erkélyről sem, mert az utóbbira is redőnyöket tetetett, és évek óta fel sem húzta!! Semelyiket.  
Mégis mi volt az indoka a macskaetetési hadjáratban? Az, hogy döglegyek szállnak be hozzá, és büdös van a lakásában a macskák miatt.

1. Büdös lehet a szeméttárolótól - ami 2 méterre van az ablaka alatt -, ha nem mossák, tisztítják ki a konténert éveken át. Itt nem nagyon  szokás.
2. Büdös lehet az ablakától 8 méterre levő sarkon naponta megjelenő emberi ürüléktől és pisitől, amit a részegek, hajléktalanok hagynak ott - évtizedek óta! -.

Mikor megkérdezték, hogy mi a véleménye ez utóbbiról,  azt felelte:
- Az ellen nincs mit tenni...

Na, ja... Abba rúgjunk akibe, amibe könnyű!

Ez körülbelül olyan, mintha két rivális banda úgy döntené el, melyik az erősebb, hogy egy-egy tagjuk megbirkózik egymással. Az egyik bandából kiáll egy izomagyú, aki a másik hasonló összetételű csapatból kiválasztja, mert kiválaszthatja az addig is csak megtűrt, vékonyka, szélseérjemertkidől srácot. Eredmény? Nem kérdéses.

Mivel indokolta a választást az izomkolosszus?
- Miért pont a kis csávót választottam? Mert a többivel szemben nem lett volna esélyem.

Ennyi.


2015.07.14.