Szerelemtolvaj ...avagy fantáziálás a lehetetlenről
Lopni mentem hozzád, nem tűrtem fel szoknyám,
huncut szél felkapott, egy felhőn otthagyott.
Felhő könnyeitől szoknyám térdig ázott,
nem nevettél rajtam, mindenem úgy fázott.
Tengert hívtad óvni apályra dagállyal,
nem ért az fel hozzám, kár volt a bűbájjal.
Néztem hideg arcod, homlokod ráncait,
gödrös, fényes képed mitől tud ragyogni?
Gyűrűben a gyémánt annyit dehogy érne,
mint' szívembe éjjel percre holdfény térne.
Bár lehetnék farkas, macska vagy épp puma,
szerelmes üvöltés hozzád úgy eljutna.
Nem lenne oly kínos, sarlót csentem, s vétkem,
telihold szerelmem ezüstként kimértem.
huncut szél felkapott, egy felhőn otthagyott.
Felhő könnyeitől szoknyám térdig ázott,
nem nevettél rajtam, mindenem úgy fázott.
Tengert hívtad óvni apályra dagállyal,
nem ért az fel hozzám, kár volt a bűbájjal.
Néztem hideg arcod, homlokod ráncait,
gödrös, fényes képed mitől tud ragyogni?
Gyűrűben a gyémánt annyit dehogy érne,
mint' szívembe éjjel percre holdfény térne.
Bár lehetnék farkas, macska vagy épp puma,
szerelmes üvöltés hozzád úgy eljutna.
Nem lenne oly kínos, sarlót csentem, s vétkem,
telihold szerelmem ezüstként kimértem.
2009.10.02.
A kép, ami adta az ötletet a fenti vershez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése