| 54. | [tulajdonos]: Ha kibillen | 2018-11-14 09:57 | ||
| Az emberek szeretik, ha foglalkoznak velük. Azok is, akik tagadják. Azok is, akik még maguknak sem merik bevallani. Ide sem azért jön senki, hogy átlépjenek rajta. Várja mindenki, hogy így vagy úgy ő is a figyelem középpontjába kerüljön. A kritikák révén, vagy a szövegeik ismert vagy anonim olvasóinál, vagy a naplójukban. Ha van reakció, akár tetszésnyilvánítás jelét hagyva csak a verse alatt, nyilván jó érzés. Ha pozitív véleményt is írnak alá az olvasók, az is kellemesen hat. A negatívakra ki így, ki úgy reagál, esetleg nem reagál. Az utóbbiakra valójában senki sem vágyik, de vérmérséklettől és az önkritika léte vagy hiánya szerint könyveli el vagy magában vagy válaszában. Minden esetben szükség van/lenne belső tartásra és a többiek iránti megértésre/elfogadásra. Ha egyik sincs meg bennünk, akkor pláne ne várjuk el, hogy körülöttünk forogjon a világ, mert amikor kibillenünk, akkor bizony kibillen a világ tengelye is. És attól az Isten óvjon bennünket! "... igazítsuk inkább hozzá léptünk, - hogy értünk forog, kár volt szánkat tépnünk -, ha nem is hiszed, a vég eljön egyszer, a matéria helyén nem lesz kegyhely. Ha elkezdődött s velünk teljesedik, már ne mi tegyük tönkre, ez istenit!" /A mi bolygónk/ | ||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése