2015. október 30., péntek
Mert egyszer mind elalszunk
Ahogy Micó cicám is elszenderült. Lehet éppen holnap.
Szeretnék valakivel beszélgetni, beszélni róla..de úgy érzem, hogy csak önsajnálatnak tűnne. Vagy az is. Az énfiammal nem, mert olyan a szíve, mint az enyém. És amúgy is sokkal többet mondtam el idáig is bármiről, mint kellett volna. Egy jó anya a szomorú dolgoktól gondolataitól óvja inkább a gyermekeit. Énbelőlem meg gyakran nyersen kiszakad és nem is úgy, ahogy valójában szeretném, vagy érzem. A pillanat hevében néha olyat is, úgy is mondok, amit nem kellene.
2015. október 1., csütörtök
Egymás mellett egyedül
Az ember megszületik, tanul, felnő, dolgozik, megöregszik, felejt, és felejtik. Van, akit már a halála előtt, van, akit csak azután. Hogy ki, kit, mikor, az sok mindentől függ. Aki nyitottabb életet él, sok rokona, barátja van, annak nagyobb az esélye, hogy tovább őrzik a hozzá kötődő emlékeket.
Lesz, aki beszél is azokról és lesznek, akik csak magukban idézik fel. Az utóbbiak talán azért, mert nem lesz már olyan valaki, aki ismerte az illetőt, vagy egyszerűen nem lesz olyan helyzet, körülmény, amikor beszélhetne róla.
Pedig itt vannak azok, akik még mesélnének a szeretteikről, akik már az égi utakat róják, de nincs kinek. A fiatalok a nap huszonnégy órájából húszat dolgoznak, az idősebbek vagy magukkal vagy az internettel vagy a kedvenc hobbijukkal, - ami közé én már az evést is besorolom a szomorú tapasztalataim alapján -, vannak elfoglalva. A férfiak nagy része minden múltbéli felemlegetését felesleges lelkizésnek tartja. Azután csodálkoznak, hogy a nők rosszkedvűek, szótlanok, vagy éppen mindenre ingerülten reagáló megkeseredettek.
Naponta elmennek egymás mellett, de észre sem veszik egymást. Nem egymással együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Egyedül.
2015. augusztus 29., szombat
Meghívás nélkül
Ezen a napon - 2012. augusztus 29-én: Facebook post
Ma azon filóztam, hogy mit jelent a "meghívás"? Eddig úgy éreztem egy lehetőséget, amit köszönettel elfogadhatok, vagy többnyire udvariasan el is utasíthatok. Az eszembe sem jutott, hogy gyakran nincs is lehetőség nemet mondani. Így lassanként azon kapom magam, hogy tetszik nem tetszik, ilyen-olyan csoportok tagja lettem. Ismerős, vagy annak tűnő, vagy teljesen ismeretleneké. Ezt egyre nehezebb tolerálni, még akkor is, ha általában azért van fent az ember egy közösségi oldalon, hogy minél több embert megismerjen. Csakhogy nem biztos, hogy azoknak a csoportoknak a ténykedésével, elveivel én rokon érzelmeket táplálok/táplálnék. Így úgy érzem az lenne a helyes, és elvárható, hogy amiképpen a személyek esetében van megjelölést követő elfogadás vagy visszautasítás lehetősége, úgy a csoportoknál is ennek - eszerint - kellene működnie az újabb tagok toborzásánál. Semmi kedvem arra "ébredni", hogy ilyen-olyan általam nem tisztelt, valamiért nem szimpatikus és így nem kívánt kereskedelmi, irodalmi, politikai, vallási, stb oldalak tagja lettem. Hadd döntse már el mindenki maga, hogy kihez, mihez - és hány csoporthoz - kíván csatlakozni! Ezzel nem a meghívó csoportokat, oldalakat kívántam minősíteni, pusztán a helyzet visszásságára szerettem volna rámutatni.
2012. augusztus 29.
Ma azon filóztam, hogy mit jelent a "meghívás"? Eddig úgy éreztem egy lehetőséget, amit köszönettel elfogadhatok, vagy többnyire udvariasan el is utasíthatok. Az eszembe sem jutott, hogy gyakran nincs is lehetőség nemet mondani. Így lassanként azon kapom magam, hogy tetszik nem tetszik, ilyen-olyan csoportok tagja lettem. Ismerős, vagy annak tűnő, vagy teljesen ismeretleneké. Ezt egyre nehezebb tolerálni, még akkor is, ha általában azért van fent az ember egy közösségi oldalon, hogy minél több embert megismerjen. Csakhogy nem biztos, hogy azoknak a csoportoknak a ténykedésével, elveivel én rokon érzelmeket táplálok/táplálnék. Így úgy érzem az lenne a helyes, és elvárható, hogy amiképpen a személyek esetében van megjelölést követő elfogadás vagy visszautasítás lehetősége, úgy a csoportoknál is ennek - eszerint - kellene működnie az újabb tagok toborzásánál. Semmi kedvem arra "ébredni", hogy ilyen-olyan általam nem tisztelt, valamiért nem szimpatikus és így nem kívánt kereskedelmi, irodalmi, politikai, vallási, stb oldalak tagja lettem. Hadd döntse már el mindenki maga, hogy kihez, mihez - és hány csoporthoz - kíván csatlakozni! Ezzel nem a meghívó csoportokat, oldalakat kívántam minősíteni, pusztán a helyzet visszásságára szerettem volna rámutatni.
2012. augusztus 29.
2015. augusztus 7., péntek
Kánikula
Reggel mindig szalad az idő. Azután lezuhan a Nap, és csak vonszolja magát a hőségben.
2015.08.07.
2015. július 14., kedd
Csak azt tapossuk, akit könnyű
A kóbor állatokat sokan sajnálják, etetik, befogadják, míg mások ott és úgy ártanak nekik, ahol érik. Az egyik lakástulajdonos fel volt háborodva, mert az ablaka alatt macskákat etettek. (Már nem. Elérte célját.) Igaz minden etetés után összeszedték a tányérkákat, kitakarították a szemétledobót.
De az is igaz, hogy a panaszos ki sem lát egy ablakán sem, még az erkélyről sem, mert az utóbbira is redőnyöket tetetett, és évek óta fel sem húzta!! Semelyiket.
Mégis mi volt az indoka a macskaetetési hadjáratban? Az, hogy döglegyek szállnak be hozzá, és büdös van a lakásában a macskák miatt.
1. Büdös lehet a szeméttárolótól - ami 2 méterre van az ablaka alatt -, ha nem mossák, tisztítják ki a konténert éveken át. Itt nem nagyon szokás.
2. Büdös lehet az ablakától 8 méterre levő sarkon naponta megjelenő emberi ürüléktől és pisitől, amit a részegek, hajléktalanok hagynak ott - évtizedek óta! -.
Mikor megkérdezték, hogy mi a véleménye ez utóbbiról, azt felelte:
- Az ellen nincs mit tenni...
Na, ja... Abba rúgjunk akibe, amibe könnyű!
Ez körülbelül olyan, mintha két rivális banda úgy döntené el, melyik az erősebb, hogy egy-egy tagjuk megbirkózik egymással. Az egyik bandából kiáll egy izomagyú, aki a másik hasonló összetételű csapatból kiválasztja, mert kiválaszthatja az addig is csak megtűrt, vékonyka, szélseérjemertkidől srácot. Eredmény? Nem kérdéses.
Mivel indokolta a választást az izomkolosszus?
- Miért pont a kis csávót választottam? Mert a többivel szemben nem lett volna esélyem.
Ennyi.
2015.07.14.
2015. július 11., szombat
Csak?
Mert kezdve onnan, hogy vagyunk, állandóan a miértekbe botlunk.
Na már most attól eltekintve, hogy fogalmam sincs róla, mi lett volna, ha nem születek meg, sőt, ha a neandervölgyi embert kérdezném, hogy miért, azt tutira vehetjük, hogy ő sem, ez egy nagyon sarkalatos problémához vezethet. Mert, miért is ne? És, ha miért is ne, akkor már valamivel közelebb - vagy távolabb - kerültünk a problémához. Igen. Ez ugyanis probléma. Nem filozófiai szinten, hanem privát. Mert megint csak az jön a képbe, hogy miért? Ahelyett, hogy még húznám a lóbőrt, itt kapásból improvizálok egy tucat marhaságot. De miért?
Mert inkább úgy lenne helyes a kérdés, hogy miért is miért a miért??
Kérem szépen, erre adja meg inkább a választ! Mert nem kérdés a simán miért. Arra a válasz egyszerűen: Azért! És punktum.
2014.május - FB-on
Fejetlenke
- mese -
Igazság szerint Sárkányka nagyon utálta magát, tüzestől, okádástól, fejestől, farkastól. Mióta megszületett minden percben arra vágyott, hogy pihe-puha nyuszi legyen.
Úgy gondolta, hogy nem is kerülne nagy erőfeszítésébe, hiszen a szívében mindig is annak érezte magát. De a külseje nem engedte meg, hogy a világnak is megmutassa, milyen is ő valójában. Még megriasztotta volna a környezetét.
Pedig mennyire utált haragudni, üvölteni, uram'bocsáss még illetlen szavakat is köpködni. De ez volt megírva a sárkányok nagy etikai kódexében. Az írott szó pedig szent volt számára.
Így egyre bánatosabb lett, egyre mérgesebb, s ha már mérges volt akkor egyre erőteljesebben okádta a tüzet. Addig-addig hergelte magát a nagy önsajnálatban, hogy egyszer úgy begorombult, hogy már azt sem tudta, min húzta fel magát.
Na, akkor telt be a pohár. Akarom mondani vesztette el a fejét. Nem egyet, nem kettőt, hanem mind a hetet. El is indult, hogy megkeresse és helyére rakja mindet.
Ahogy ment, mendegélt, úton-útfélen csak ezt üvöltözték gúnyosan felé:
- Fejetlenke! Fejetlenke!
Szegény - valóban fejetlenke - szégyenében és nagy sárkánymibenlét-válságában elhatározta, hogy nem foglalkozik tovább a világgal. Hogy is foglalkozott volna, ha már a teste nem volt ép. A közmondás szerint így a lelke sem lehetett az. Fejetlen lett? Ám legyen.
Legalább nem tud annyit gondolkodni a bajokon, s ha már nem gondolkodik, akkor biztosan bajok sem lesznek. Ha nincsenek bajok, akkor az sem baj, ha egy feje sincs. Kicsit torz, kicsit ijesztő - még hét fejjel sem volt ennyire -, de a szíve a helyén van. Ha pedig szíve van, akkor valószínű, jobb bármelyik hétfejű sárkánynál. Akár olyan szelíd, kedves, - mindenki felé nyitni kész kíváncsisággal - szeretetre méltó is lehet, mint a félős nyuszika.
Azzal sarkon fordult, bement az első jelmezkölcsönzőbe. Vett hét nyuszi-álarcot, amiket a hiányzó fejek helyére rakott fel, és elment a Walt Disney stúdióba.
Azóta is ott él boldogan az archívumban. Senki nem tudja, pontosan melyik dobozban, de ha egyszer rátalálnak, és mind a hét fejét rekonstruálják, biztosan nem éli túl. Így Ti se keressétek!
*
Hogy mi a tanulság? Talán az:
Van "silány, förtelmes belső selyemmézzel pácolva", és van amikor a rút mögött rejtőzik egy értékes, szép lélek.
És van, hogy melléfogsz...
Ezért ne rohanj fejetlenül a falnak, mert nem lesz mivel álmodni! Inkább szedd össze magad, és ne várd, hogy mindenkinek kedves nyuszi légy! Sárkányok nélkül szebb lehet, de unalmasabb is lenne az élet...
a kis beste Fejetlenke
*
Ps.:
Persze az is igaz lehet, hogy mindegy mit teszel, alapjában véve nem változol;
vagy az, hogy felületesen ne ítélkezz, ne ítéld meg a másikat!
A többi tanulságon majd este, ha nem jön álom a szemetekre, törjétek Ti a fejeteket!
2015.07.11.
Zsefy Zsanett-től
Igazság szerint Sárkányka nagyon utálta magát, tüzestől, okádástól, fejestől, farkastól. Mióta megszületett minden percben arra vágyott, hogy pihe-puha nyuszi legyen. Úgy gondolta, hogy nem is kerülne nagy erőfeszítésébe, hiszen a szívében mindig is annak érezte magát. De a külseje nem engedte meg, hogy a világnak is megmutassa, milyen is ő valójában. Még megriasztotta volna a környezetét.
Pedig mennyire utált haragudni, üvölteni, uram'bocsáss még illetlen szavakat is köpködni. De ez volt megírva a sárkányok nagy etikai kódexében. Az írott szó pedig szent volt számára.
Így egyre bánatosabb lett, egyre mérgesebb, s ha már mérges volt akkor egyre erőteljesebben okádta a tüzet. Addig-addig hergelte magát a nagy önsajnálatban, hogy egyszer úgy begorombult, hogy már azt sem tudta, min húzta fel magát.
Na, akkor telt be a pohár. Akarom mondani vesztette el a fejét. Nem egyet, nem kettőt, hanem mind a hetet. El is indult, hogy megkeresse és helyére rakja mindet.
Ahogy ment, mendegélt, úton-útfélen csak ezt üvöltözték gúnyosan felé:
- Fejetlenke! Fejetlenke!
Szegény - valóban fejetlenke - szégyenében és nagy sárkánymibenlét-válságában elhatározta, hogy nem foglalkozik tovább a világgal. Hogy is foglalkozott volna, ha már a teste nem volt ép. A közmondás szerint így a lelke sem lehetett az. Fejetlen lett? Ám legyen.
Legalább nem tud annyit gondolkodni a bajokon, s ha már nem gondolkodik, akkor biztosan bajok sem lesznek. Ha nincsenek bajok, akkor az sem baj, ha egy feje sincs. Kicsit torz, kicsit ijesztő - még hét fejjel sem volt ennyire -, de a szíve a helyén van. Ha pedig szíve van, akkor valószínű, jobb bármelyik hétfejű sárkánynál. Akár olyan szelíd, kedves, - mindenki felé nyitni kész kíváncsisággal - szeretetre méltó is lehet, mint a félős nyuszika.
Azzal sarkon fordult, bement az első jelmezkölcsönzőbe. Vett hét nyuszi-álarcot, amiket a hiányzó fejek helyére rakott fel, és elment a Walt Disney stúdióba.
Azóta is ott él boldogan az archívumban. Senki nem tudja, pontosan melyik dobozban, de ha egyszer rátalálnak, és mind a hét fejét rekonstruálják, biztosan nem éli túl. Így Ti se keressétek!
*
Hogy mi a tanulság? Talán az:
Van "silány, förtelmes belső selyemmézzel pácolva", és van amikor a rút mögött rejtőzik egy értékes, szép lélek.
És van, hogy melléfogsz...
Ezért ne rohanj fejetlenül a falnak, mert nem lesz mivel álmodni! Inkább szedd össze magad, és ne várd, hogy mindenkinek kedves nyuszi légy! Sárkányok nélkül szebb lehet, de unalmasabb is lenne az élet...
a kis beste Fejetlenke
Ps.:
Persze az is igaz lehet, hogy mindegy mit teszel, alapjában véve nem változol;
vagy az, hogy felületesen ne ítélkezz, ne ítéld meg a másikat!
A többi tanulságon majd este, ha nem jön álom a szemetekre, törjétek Ti a fejeteket!
2015.07.11.
Zsefy Zsanett-től
Az önelégült
Attól, mert valaki a kék ég helyett a zöld alatt totál elégedetten ücsörög, még nem jelenti, hogy színvak. Csupán előtte még sosem látta a béka fenekét.
2015.07.11.
Zsefy Zsanett-től
2015. július 10., péntek
Néha oly kevés is elég a boldogsághoz
Megható, kedves pillanatok...
Edgar's Mission
https://www.facebook.com/edgarsmission
Igen, egyszer az ember odáig juthat, hogy teljesülhet az a vágya, hogy minden a helyébe jöjjön...és amikor a Minden egy kis szeletét így helyébe hozzák nem is tudja, hogy örüljön-e vagy sírjon. A vágyaink olykor bánatkönnyes örömökben teljesülnek. Hogy mégis érdemes az örömszerzésnek ez az emberi módja, azt csak az tudja, érzi igazán, aki részese lehet. Ezek a fotók mindezt hitelesen örökítették meg. Még több ilyen boldog percet kívánok még több ilyen helyzetben álmodozó, emlékező embertársainknak! (Nálunk is jó lenne ezzel a szép, humánus kezdeményezéssel találkozni...bár lehet, hogy elvétve itt-ott már előfordult.)
2015.07.10.
Edgar's Mission
https://www.facebook.com/edgarsmission
Igen, egyszer az ember odáig juthat, hogy teljesülhet az a vágya, hogy minden a helyébe jöjjön...és amikor a Minden egy kis szeletét így helyébe hozzák nem is tudja, hogy örüljön-e vagy sírjon. A vágyaink olykor bánatkönnyes örömökben teljesülnek. Hogy mégis érdemes az örömszerzésnek ez az emberi módja, azt csak az tudja, érzi igazán, aki részese lehet. Ezek a fotók mindezt hitelesen örökítették meg. Még több ilyen boldog percet kívánok még több ilyen helyzetben álmodozó, emlékező embertársainknak! (Nálunk is jó lenne ezzel a szép, humánus kezdeményezéssel találkozni...bár lehet, hogy elvétve itt-ott már előfordult.)
2015.07.10.
2015. július 9., csütörtök
A hír, ami nem mindenkit érint meg
Halálig szerelem...
"A fecskét egy autó ütötte el, amikor az alacsonyan akart keresztül szállni az úton. Életben maradt, de nem tudott többet mozdulni. A párja élelmet vitt neki. Minden szeretetével és együttérzésével vitte az élelmet. Aztán ismét élelmet vitt az úton fekvő párjának, de rémülten észlelte, hogy a párja már nem él. Próbálta megmozdítani, próbált életet lehelni belé....Ráeszmélve arra, hogy a társa halott, őrült szeretettel sírni kezdett. Végül, tele szomorúsággal és bánattal, még nagyon sokáig az elpusztult társa mellett állt tanácstalanul és összezavarodva."
Ezek a képek Franciaország egyik vezető újságjában jelentek meg, melynek e képek hatására minden példányszáma elkelt. Hiába, az emberekben is van még érzés... ezt használja ki könyörtelenül jelen világunk. Ezek a képek úgy kellenek nekünk, mint az a falat élelem a földön fekvő fecskének. Hittet adnak, hogy a világ mégsem olyan rossz, és hogy van remény. Ha majd el is kell mennünk, legalább szeretettel a szívünkben tegyük... azt ne vegye el senki tőlünk."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)