Ez is én - valahol - avagy "Az érem két oldala"

Az érem két oldala (Dokkra, naplócímnek)
Ez nem ez egyik.


Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba, nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

Már évek óta arra vágytam, hogy ismeretlenként valahol megmérettessem.  Sajnos erre nem találtam más módot, mint - édesanyám nevéből - kreált névvel jelentessek meg néhány szövegemet.
Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül, záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Több van.
Bár nagy a csábítás, hogy folytassam, de a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, az ismeretlen irányában gyakrabban megnyíló kíváncsiságnak és nem a tehetségnek a következménye.

 Az ismeretlenként megmérettetésen túl az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak a talán elfolytott, eltemetett jó vagy rossz élmények/emlékek "kivülállókénti", mégis "rokonlélek" szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb, mint  déja vu... Ezzel a szándékommal ezek után felhagyok.

Lehet törlésre kerülök a versekkel együtt. Lehet megérdemlem, de bízom benne, hogy sokakhoz hasonlóan mégsem. (Neveket nem sorolnék fel.) Amit tettem elítélhető, én mégis azt kérném, hogy az okot is vegyék figyelembe! Nem trollkodtam, nem bántottam senkit meg, semmivel. Tudom a szabályokat betartani nem erény, hanem kötelesség.Ezért most elnézést kérek!
..és sajnálom, hogy a még ideszánt 1-2 versem ezek után már nem töltöm/tölthetem fel.

2018.06.17.-07.20.
Bara Anna

***
Korábbi:

Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül megméretni magamat, úgy hogy záros határidőn belül(max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Itt be is fejezhetném, de nagy a csábítás, és a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak a pillanatnyi érzések, gondolatok másokéval való átfedésének, és nem a tehetségnek a következménye. Ez további próbálkozásra ösztönöz. Igaz, ma ismét elolvastam az IMPI-t. Néha nem árt felfrissíteni az ismereteket, és rádöbbentem, hogy nem a "lehetséges" kategóriában szerepel a nicknév, ellentétben a személyes bemutatkozással és fotóval. Mégis szeretnék még ezzel a "tiltott" gyümölccsel eljátszogatni, mielőtt valaki ráharapna és elfogyasztaná. Az ismeretlenként megmérettetésen túl uis az is álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban és más témában is jó lenne nyomot hagyni. Olyanokban, amiknek olvasásakor a közelebbi rokonaim, ismerőseim nem éreznék érintve magukat, csak az élmények szintjén. Lehet azt mondani, hogy egy költőtől a műveiben őszinteséget, valósághű képet várunk/várnak el, de vannak olyan szituációk, amikkel nem szívesen találnánk/találná szembe magát a másik fél, legfeljebb déjà vu  szinten.
A kilétemet egyszer felfedem, ha addig nem derülne rá fény. (Ja  és van valós alapja a kreált névnek: szeretett, drága édesanyám névtöredéke.)
 Addig:
Minden éremnek két oldala van.
Ez nem ez egyik.

2018.06.06.
Bara
*
Ma befejeztem. 4 maradanDOKK-os vers után, ami alig 1 hónap alatt ért célba,  nem élek vissza tovább senki bizalmával. Ezt sem kellett volna, de végülis valamelyest bebizonyosodott, hogy a névnek, és az ismeretlenségnek lehetnek előnyei. Nincs előítélet, sem jó, sem rossz értelemben.

2018.06.16.
Bara Anna
*

Nem tudtam ellenállni. Feltettem még egyet, aminél jeleztem is, hogy utolsónak szántam.

2018.06.19-én.
Bara
*
8 versem van fent...ezekből javítás nélkül , ill. javítás után 6 lett maradanDOKK-os 2018.07.26-ig.
2018.07.28.
Bara

elkerülhetetlen 2.

(meghúzva, átszerkesztve szerki javaslatokra)


kezdetben nincs halál csak a hideg
a sarkokon az ablakon minden beömlik
befér pár négyzetméterre is még minden
közeli szétsöpri a távolt idővel tágul és
szűkül majd egyre mérhetetlenebb az
ablakokat láthatatlan zsaluk csapkodják
az ajtót hiába zárod úgy lopakodik be
észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
mégsem akarod elhinni már visszaszámol

2017.11.21.-2018.05.29.-2018.06.04.
Bara Anna 

Szemlesütve

átirat

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja
tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és
magasba emeli kezét, pongyolát terítve anyám
vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté
legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.

2011.05.11.-2018.05.02.
Bara Anna 

napkorongon a múlt

szétnézett. mögötte csupa elhasznált.
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges. gyorsan elképzelt
egy új formát és el kezdte gyúrni. de
alig lett szebb és sehogy sem sikerült
eltűnteni a jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet. semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd holnaptól.

2017.10.27.-2018.05.26.
Bara Anna 

újraélte-halta

(nem vers...prózavázlat...)


jól kipakoltak - mondta a takarítónő.
meglestelek a műtő ablakán át.
az adjunktus az ágyánál együtt érzőn mormogta:
nagyon ránk ijesztett anyuka.
éreztem mindent - motyogta a nő.
majd' szétszaggattak.
az orvos hitetlenkedve nézett rá.
de szerencsére egészséges szép kisfia van.
ő nem kisfiú - kiabálta. neki már gyerekei vannak.
de még kisfiú - erősködött az, miközben
mérhetetlen fájdalom járta át
az asszony minden porcikáját.

a temetésen az emberek némi
megnyugvással suttogták:
szép halála volt.
fájdalom nélkül aludt el.

az asszony nem tiltakozhatott.

2018.06.03.-2020.04.05.
Bara Anna 

szétfröccsent szerelem

két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen


2015.05.18.-2018.06.01.
Bara Anna 

elkerülhetetlen

kezdetben nincs halál hideg csak a sarkokon
az ablakon minden beömlik és befér pár
négyzetméterre is még minden közeli szétsöpri
a távolt de idővel tágul és szűkül majd egyre
mérhetetlenebb az ablakokat láthatatlan zsaluk
csapkodják az ajtót hiába zárod úgy lopakodik
be hogy észre sem veszed pedig karnyújtásnyira
tőled mégsem akarod elhinni már visszaszámol


2017.11.21.-2018.05.29.
Bara Anna 

maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen

Bara Anna	az istentelen			138
Bara Anna	elszakadt			83
Bara Anna	tus			81

Bara Anna elszakadt sokáig be akart épülni a láncba fényesre dörzsölt láncszemként összefogni a messzeérő végeket * gyerekként képzeletében a csillagokat a kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak az utak a lámpátlan falusi házak között most ahogy végig döcög kopott emlékeivel a valóságtól elszakadt utakon ahol nem látják hogy nap mint nap rozsdás láncszemként küszködik mintha sziporkázna a föld az éjszakában de már nem mer rálépni Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06

Bara Anna tus a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét kitisztult körülötte minden a neurológus szerint természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32

Bara Anna az istentelen akkor végig imádkozta az estét rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e hitte is nem is a létezését fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt ha kimondta a szót és a rózsafűzérek gyerekkorában a nyakába tette volna nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál református pap keresztelte templomba nem járt de akkor érezte hogy el kell szakadnia másképp beszippantja a kórház oda a zöld lepedő alá oda ahol a megtört szemekbe az emlékek már nem találnak utat oda ahonnan csak a teste vitte haza míg a hazug agyában még mindig zakatolt holnap biztos jobban leszel holnap addig még elmondok egy pár imát Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12

Egy másik oldalam

üzenőfala  képtára

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI  elszakadt  tus  az istentelen ¡ Egy szeptemberi esten A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek.

elszakadt

sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni

2015.05.21.
Bara Anna