Bara-versek

Barás verseim a Holdkatlanban:

http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/9272-bara-anna-versei-a-vilag-keletkezese-fagyos-forro-elmosodott-konturok

"A Konyhafőnök"

Ameddig s aki miatt - Gyarmaty Gábor mellett - szívesen néztem "A Konyhafőnök" műsort:
Kiss András- ÉNB Bécy - távozásáig
A poszt alatt írtam, amit Kiss András üzenetben meg is köszönt!:

Csilla Szentesi Bakkné Sajnálom, hogy kiestél...pontosabban kiejtettek...mert nem szolgáltál rá! Én az ÉNB-ben is kedveltelek, még a távozásod előtti szériában..a visszatéréshez sztem már más írta a forgatókönyvet... :D De arról nem tehetsz. Viszont ebben a versenyben kicsit az Embert is megismerhettük, s nem egyedüliként állíthatom nagyon szerethető, kedves, humoros, őszinte "figura" vagy. A beképzeltségnek nyoma sincs nálad. Pedig sok versenyző, akik nagy mellénnyel játszottak és távoztak a nyomodba sem léphet. Nem rajtad múlt, hogy nem jutottál a döntőbe, de ilyen séfek mellett, - akiket korábban pedig tiszteltem :( - ne csodálkozzunk! Én szívből gratulálok, András -(Bécy)! Csúcs voltál és úgy távoztál, hogy arra (is) - aki látta - sokáig fog emlékezni. :D Mit mondjak még? ...csak annyit: nélküled dög unalom a műsor...és ehetetlenek a gasztro-csodák! ..mert az ízek - amit a séfek is elismertek, hogy tökéletesek - azóta minden ételből hiányoznak. Sok sikert a "szakmai-", és a magánéletedben! <3

Kirohanás(ok)

1. Elhatározás:

Esküszöm, hogy túléllek, ha beledöglök is!

Tipp a Hetediziglen játékhoz - Dokk

7-ed-izig-len
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=SGV0ZWTDrXppZ2xlbg==&rare=1479

Imre is játszik...talán Busznyák?
**********

1. Mozi: Kiss Anna Mária?

2.Nagyanyám monológja:  Ötvös N. Edit? Busznyák Imre?

3. Vallomás: Kapási Anna?

4. Éhség: Szilasi Katalin?

5. KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS: Vincze? Simf? Cz? esetleg: MK?

6. Belső-Halandóliai nagy körutazás: Hepp Béla?

7. Francesco?

8. létszámleépítés: Kosztolányi Mária?


2019.11.20.18:45
*************************************************************************
A 6-osra szavaztam.
1.
Mozi

Akkor azt láttam, hogy a karalábéfőzelék
a falra mászott.
Még vérmeleg volt,
de hányásnak nem nevezhetném,
csak karcsúsított csillámpalának.
Ha a hányást egyáltalán
nevezni kéne, megint karalábéfőzelék
lenne.
Mivel nagy vonzalmam van
az abszurd harmatjárók felé,
repülőborda-biztosnak képzelem
magam.
A gardedámok és őrzők
nagy tudósának.
Sőt! Kiírom a facéra is.
Hogy tuti legyen, mennyire
totálkár az ételt
falra hányni.

2.
Nagyanyám monológja

Nem forró, nem hideg,
olyan vérmeleg
a karalábéfőzelék.
Harmatjáró reggelen
vettem a piacon
direkt neked
a zsenge fejeket.
Ha megeszed,
gardedám nélkül
mehetsz a moziba,
a Csillámpalát adják.
Ha nem, én ülök
melléd oda,
és repülőbordán bököm,
sőt, talán t...n
az udvarlódat,
ha közeledni mer.

3.
Vallomás

Ötévesen már gyűjtöttem
csillámpalát Erdély hegyei között.
A határőr csodálkozva
nézte a kövekkel teli
zacskót a lábam alatt.
A szüleim csak legyintettek,
mint oly sokszor a
karalábéfőzelék fölött is...
levesként jobban szerettem,
ha pár szem rizs volt beleszórva.
Szerencsére a vérmeleg és a
gardedám ismeretlen előttem.
Ilyeneket még moziban sem
láttam... Csak az Et-t, meg a
Kincs ami nincset.
Ifjú korom suhanásában
a biciklim kereke
nagy sebesség mellett
beszorult a debreceni
Békás-tó hídjának
akkor még hosszanti
lécei közé, na, az lehetett
az a pillanat, mikor
repülőbordát láttak
az arra járó-kelők...
Egy nagy lélegzet,
mert a legszebb talán,
mikor negyvenegy évesen
harmatjáró lettem és így
önmagammá váltam.

4.
Éhség

Csillámpala szikrázott az égen,
fényköröket húzott az útra,
éhes kutyaként a szenzáció
száraz torka szomjazott az újra.
A vérmeleg bársonyülésre
dobta hájas seggét,
fingszagú volt a mozi
azon az őszi estén.
Felesége otthon, talán
karalábéfőzeléket főzött megint,
pörkölttel megenné,
de legközelebb, már beint.
Repülőborda lenne
az ízletes falat,
nem ilyen fás szárú
zöldséges kacat.
Harmatjárta velővel körítve,
gardedám kéne,
hogy ne zárja az áramot rövidre,
ha az asszony nem tartja be
a konyhaszabályt és
nem látja el húsos kajával az urát.

5.
KÉPZELETBELI BESZÉLGETÉS

Tudja,
időnként megpróbálok kettesben maradni önmagammal.
Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik…,
meg a Mama repülőbordája! Frászt nem nehéz!
Képzelje el: megy a fejemben a „mozi”,
egy nem Oscar-díjas, mégis figyelemre méltó film;
a tűzön közben jámbor türelemmel fortyog a karalábéfőzelék,
az lesz ebédre tükörtojással, húst jó ideje nem eszem;
a kávét már reggel lefőzöm, azt nem tudom elhagyni,
túlságosan hozzászoktam az ízéhez, meg a mozdulathoz,
amellyel a vérmeleg barna levet a számhoz emelem;
a szobából halk neszezés hallatszik: a fikuszokon
harmadjára vonul végig a harmatjáró (ha növényeket tart,
ne feledje, a legfontosabb dolog a megfelelő páratartalom!),
szóval, megy a film a fejemben: egy vonat robog benne,
régimódi, fapados, mint a Volt egyszer egy vadnyugat-ban,
vagy kísértetiesen modern, mint amilyet a Snowpiercer-ben
láttam; odakint mínusz ötven fok van; egy vegyszer,
amit a globális felmelegedés ellen fejlesztettek ki,
jéggé fagyasztotta a világot, de én ott ülök a túlélők között
a több kilométer hosszú járművön, ami évek óta megállás
nélkül száguld egy végtelenített sínpályán, körbe-körbe a Föld körül;
képzelje, ilyenkor azt hiszem, végre sikerült jegyet szereznem,
és elutaznom önmagamhoz, ám amikor ebbe beleélném magam,
megjelenik a Gardedám, és szótlanul leül mellém
(mindig van ott egy üres hely, hogy a fene enné meg),
szúrós tekintetében a megrovás és a rendreutasítás,
mint a csillámpala haránttörésein a kvarcrétegek.
Szégyellem magam ilyenkor.
Nem a film miatt.
Hanem azért, mert engedem, hogy lebeszéljenek önmagamról.
Ha Ön most azt hiszi, hogy képzelődöm, téved.

6.
Belső-Halandóliai nagy körutazás

Kezdődjék hát a rég várt kaland!
Az ánuszdombról indulunk, le és
fel a belek vérmeleg alagútján,
elhagyjuk az epe smaragdzöld
szigetét, melyet féltőn ölel körbe
gardedámja, a terebélyes máj,
majd harmatjáró csizmát öltve
gázoljunk át a sekély hasnyál
tengeren, melyet a repülőbordák
Szküllája és Kharübdisze őriz.
Így juthatunk el a gyomorfenékre,
hogy megmártózzunk nyakig a
langymeleg déli karalábéfőzelékben.
A pihentető lubickolás után kezdjük
meg adrenalin fokozó mászásunkat
a nyelőcső csúszós kürtőjén, fel
egészen a gégefő nyeregig, és
haladjunk el az uvula sztalaktitja alatt.
Itt feltekintve a szájpadlás sötét
boltozatára, magunk elé képzelhetjük a
szemfenék színes, széles mozivásznát.
Végül, nagy lendületet véve a nyelv
csillámpala csúzdáján, egyedi, és
mélyreható élménnyel gazdagodva
fordulhatunk ki önmagunkból.

7.

csillámpala? miért nem csillámpóni?
lehetne lovagolni a karalábéfőzelék tetején
vagy itt van a mozi alhatunk ott is bár akinek
fontos a harmatjáró repülőborda az inkább
maradjon otthon a vérmeleg kuckójában
majd vigyáz rá Giccs Jolán a gardedám

8.
létszámleépítés

a repülőborda végleg leszállt
már ki is dobták
a gardedám kiment a divatból
sőt a divat is
kiment már rég a gardedámból
a karalábéfőzelék kihűlt
már csak vérmeleg
a harmatjáró sem megy tovább a
harmat felszáradt
a csillámpala elporladt végül
a mozi bezárt

Extra, avagy játékon kívül:

Meteor*- Bara Anna (sk)

A mozi kerthelyiségébe még a gardedám vitte el.
Vérmeleg este volt, s köröttük csupa fess srác.
Ott pironkodott tizenévesen egy recsegő székben.
Repülőbordái között gyomrába kő állt:
a karalábéfőzelék! Mondta, hogy nem kell!
Akkor a föld alá kívánta a vacsorát.
S míg harmatjáró léptekkel a mellékhelyiségbe
tűzött, reménykedett, hogy nem válik
csillámpalává az a sok srác.
De a nézőtérre visszatérve észre sem vették.
Csak a gardedám jegyezte meg, hogy hol voltál?
Na, vajon hol? Gondolta magában, s jól megrúgta a
szék lábát.

Megj.:
*Debrecenben volt hajdanán egy Meteor mozi, kertmozival

Szótlanság, avagy az eltávolodás origója

Ha jól érezném magamat, akkor csak a dög unalom fájna. Minden nap puszta túlélés. Olyan: ezen a napon is túl vagyunk, de minek. A szokásos napi faladatok mellett az internet már nem unalom-, és nem magányűző, hanem épp az ellenkezője. Egyre jobban felerősíti, hogy mennyire egyedül vagyok és mennyire haszontalan dologgal töltöm az időt.
Ha anno a párom nem kezd lecövekelni a számítógép előtt, hanem inkább rám, ránk szánja az időt, akár beszélgetésekre, emlékezésekre, netán együtt-sétákra, együtt munkára, most nem itt tartanánk.
Én sem az internetben kerestem volna az időtöltés hasznosnak gondolt lehetőségeit.
Most biztos boldogabb lennék net nélkül is. Illetve legalább kicsit boldog lennék...kicsit közelebb lennénk egymáshoz.
De lényegében vele csak politikáról - rosszul vagyok már tőle - , fociról - el lehet ítélni, de sosem érdekelt -, s max a csipet-csapatról, azaz a cicáinkról, s míg élt a kutyusunkról lehet beszélgetni. Sosem szeretett a múltról, a szülőkről, gyerekekről nosztalgiázni. Legfeljebb néhány mondatban, s már indul is a gépéhez...

2019. október 29.

Türelem, türelem

Kicsit elnyomta ebéd után az álom. Ez nem volt már számára meglepő ebben a korban, és ilyen álmos, esőben nyüglődő délutánon. Még az sem, hogy ma nem is pónik, de vízilovak trappolására kellett magához térnie. Bár megszokhatta volna a téli-, tavaszi-, nyári-, őszi-, sí- és ki tudja még milyen szünetekben -, ez szerinte az elmúlt évtized alatt csak a siketeket nem hozná ki a béketűrésből. De a négyszer két, növésben lévő (kb 4-6-8-10 évet taposó) kis pata tram-ta-ta-tatatata-taram-trapp-trapp-bumm s időnként 2-3 puff random, egész nap, reggeltől este 10-ig, és úgy 10 méteren át, antenna nélkül is fogható adása megszokhatatlan.

Olykor a macskák ketten hat felé spriccelnek szét mellőle, miközben gyanakvó pillantásokat vetnek a plafonra: - még nem szakadt le?
...hát nem. Az még tartja magát, ahogy - nehezen - de ő is.
Nagyszülőhöz méltó empátiával és részvéttel gondolva a felette lakó nyugdíjas iskolaigazgató,  Zs-re. A néha felcsendülő gyerekkacaj üdítő pillanatai pár másodpercig feledtetik az egész napos visítás, sírás, üvöltés kísérte bikafuttatás zajait.

Van, ami azért szöget ütött a fejébe: hol a csudában tudnak rohangálni? Úgy fél évvel ezelőtt volt fent Zs-nél, aki behívta a lakásba, hogy az erkélyen a virágait megmutassa. Annyi bútora, asztala, széke, fotelje volt, van, hogy két lakásba is sok lenne.

De hát ilyenek a gyerekek. Minden képtelenségre képesek. Persze mióta látta a lakást belülről, azóta a trappok közötti puffok, csattttok is értelmet nyertek. Nem annyira a trappolás zenei ritmusának megerősítésére szolgálnak. Inkább a lakás futófelületének megnövelését realizálják menet közben a berendezési tárgyakra való ráfutással, vagy éppen azok arrébb dobásával.

Na, szóval és patatrappal úgy-ahogy magához tért, s levágta magát a gép elé, de a nescafét is elfelejtette lenyelni, olyat látott. Illetve épp az, hogy hála Istennek már nem látta az oldalon. Törölte a szerzője.

Ám, mégis érdemes volt lenyelni és nem megfulladni attól a kortytól: egy réges-régen látott szerző (B.M.) alkotása jelezte, hogy lehet nincs itt minden veszve. Idővel talán mások is visszatérnek.
Csak türelem, türelem...

*
Dokkon: Bara naplómban. Utalásaim a Dokkra és szerzőire vonatkoznak. Így MK-ra (Mórotz-ra 👿😟) és BM-re (Böröczki Mihályra 💗, az egyik kedvenc költőmre.)

Átváltozások

Ahogy múltak az évek egyre jobban megvilágosodott előtte, hogy a férje úgy kezelte végig, még a legszerelmetesebb években is, mint egy örömlányt. Ha szüksége volt rá, akkor akár segített is takarítani, bevásárolni, vagy más inkább kevésbé megterhelő dologban, vagy megvették, amit azelőtt esetleg ellenzett,  csak nehogy visszautasítsák.
Pedig az elején teljesen összeillőnek tűntek. Imádtak táncolni, s ebben mindketten az akkori "elvárásoknak" reményen felül megfeleltek. Értették egymás vicceit, humorát, mely utóbbival a kényes helyzeteken is úrrá tudtak lenni. A kezdetekkor szinte mindenben egyetértettek, ami az idők folyamán a férje részéről átment az "oda sem figyelve ráhagyom" kategória gyakorlásába.
Lassan, de világosan kiderült, hogy semmiben sem különbözik a közhelyek férfi alakjától: csak a szex és a hasa érdekelte. Azokkal szinte bármit el lehetett érni, csak ügyelni kellett az időintervallum betartására...azaz közvetlen e két szenvedély időbeli lefutását követően volt érdemes szaván fogni. Az idő múlása az óhajok teljesíthetőségével fordított arányban állt.
Hát, nem erre vágyott, az már biztos. A valamit valamiért-et sok élethelyzetben el tudta képzelni, de egy házasságban jó kaja és egyebek nélkül is kell lenni kapocsnak. Kapocsnak, ami nem a húst kapcsolja fájdalmasan hússal össze, hanem lélektől lélekig híd. Akkor pedig természetes, hogy ott megfér, sőt összetartó a testi és a gasztronómiai élvezet is.

Hetek óta stagnál a besorolás a Dokkon

Lehet rossz poén, de kéretik jóindulatú célzásként kezelni!

BírálanDOKK...........
MulanDOKK ???
MaradanDOKK  ???

Ma van Mindenszentek,
holnap Halottak napja.
Húsvét – a feltámadásé...

Majd akkor visszanézek.
😜

Ha már a diák megalázhatja a tanárt

Tessék végignézni a csatornák napi - mindennapi - kínálatát: krimi, krimi, horror...nem néha, hanem minden nap. Soha nem látott "szabadság" a téma megjelenítésében: a gyilkolás különböző, kegyetlenebbnél-kegyetlenebb módozatára már nem csak jelképes utalások vannak, hanem részletes bemutatás, gyakran premier plánban. A Dr. Csont nálam a kezdeti borzongástól, néha hányingertől már eljutott odáig, hogy közömbösen is tudom nézni, ha épp húscafatok felett, vagy éppen a csontok kifőzése közben folyik a párbeszéd. Most más krimisorozatokra nem térve ki arra szeretnék utalni, hogy az embereket hozzászoktatják/szoktatták a korábban elképzelhetetlen borzalmakhoz. Olyanokhoz, amikről 30-40 évvel ezelőtt még beszélni sem beszéltünk szívesen, miközben újabb generációk nőnek/nőttek fel ezeken a sorozatokon úgy, hogy szinte természetessé, sőt talán mondható, hogy elvárássá válik a kegyetlenség a filmekben. Ami azt vonzza/vagy vonhatja maga után, hogy a kínzások, gyilkosságok témájának egyre több, egyre keményebb, elborzasztóbb formáját kell kínálniuk a filmkészítőknek.
Mondhatnánk: Na és? Ezek csak filmek. (De most direkt nem térek ki az olvasásra, könyvekre...talán azért sincs értelme, mert egyre kevesebbet olvasunk, s van az a réteg, amelyik olvasni alig tud, de egy filmhez erre a képességre nincs szüksége..)
A lényeg, hogy vannak, akik ezeken a filmeken "szocializálódnak" antiszociálissá...
Na nem ez az egyetlen motiváció, de ez is az lehet, ha a családban problémák vannak, ha rossz viselkedésmintákon nő fel a gyerek, ha elhanyagolják, s többnyire emiatt hozzá hasonló sorsú "baráti" környezetbe menekül. ...és a fantáziájukat ezek a filmek tovább "bővítik".
Nem utolsó sorban, ha a fiatal tudatára ébred, hogy csak jogai vannak manapság, mert a törvények a retorziót ritkán, rosszul vagy egyáltalán nem alkalmazzák.

Így lehet ellehetetleníteni egy szakmát, hivatást. A fiatalok - nyilván csak a hasonlóan elfogadhatatlanul viselkedőkre gondolva -
csak a "szabadságot" ismerik, és követelik ki maguknak, míg a felelősségtudat ismeretlen fogalom számukra. Arról konkrétan - sztem - egy törvény sem rendelkezik "kézzel foghatóan".
Plusz még a diszkrimináció látszatát is elkerülni akaró törvények (http://helsinki.hu/wp-content/uploads/70A_GyorfiT_MTothB.pdf) betartásával/betartatásával így lehet diszkriminálni, mert vannak akik emögé bújva, erre hivatkozva úgy érzik - s mondhatni tudják -, hogy szinte bármit megtehetnek. (PL.: mint itt is, az iskolában, a tanár(okk)al.)
(Addig, amíg a védelemben lehet a diszkriminációra hivatkozni, addig lesz is diszkrimináció. Éppen a törvény megléte miatt. Ahol minden emberre származásától függetlenül alapból uazon jogok, törvények érvényesek, ott fel sem merülhetne a diszkrimináció, sem mint elmarasztaló, sem, mint felmentő jogalap. Azaz nem is lenne szükség erre a törvényre.) ...és itt is teljesen mindegy (lenne), hogy ki "honnan jött". Úgy kell(ene) megítélni! De ...és ha...
-

https://debreceninap.hu/orszag/2019/10/07/a-tahosag-csucsa-oran-mentek-neki-a-tanarnak-egy-magyar-kozepiskolaban/?fbclid=IwAR1fzeGeJ3rqMMjdBCapV88zHXFK5gSn6KYDh8jtRYih9x7BA41bQHvWGO8
*
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=2408985229388865&id=100008322344618

2019.10.09.

Visszavonhatatlan

Mostanság már hajnal előtt fent vagyok. Nem, ritkán már kettőtől. Két napja hajnal 4-től. Valami szörnyűségeset álmodok előtte, s ha felébredek még bennem van pár percig az az érzés, és nincs kedvem visszaaludni. Gondolom a szívemet, vérnyomásomat ez is megviseli, ahogy ma is. 178 volt, s a mérés pillanatában még nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. De hamar rá kellett döbbenjek, hogy most nem elég a pozitív gondolkodás. Abbahagytam a takarítást, rámolást, és a kanapén eldőltem. De nem lett jobb.  Hat óra körül jött a nitromint spray...igaz nem szívrohamom volt, de anno a tabletta korábban mindig hamar segített. Most kicsit lassabban ment...Nyolc után már gondolkodni is tudtam, s óvatosan tenni-venni a lakásban. A tegnapi tragikus hírre igyekeztem nem gondolni, de nem ment. Nem hiszem, hogy amiatt kerültem ismét ilyen állapotba, de csak ott motoszkált és motoszkál bennem, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük ismerősünket, barátunkat, családtagunkat.... és egy pillanat, hogy voltunk, s már nem leszünk....és alig ismerjük egymást. Feledhetőek vagyunk és hiába fogadjuk, hogy sosem felejtjük...ha megfeledkezünk róla, megfeledkeznek rólunk, akkor már késő. Sajnálom, hogy zárt világom ajtaját néha nem nyitottam ki,- s még most sem tudok változtatni rajta - pedig éreztem, hogy elkelne néhány biztató szó. De féltem, tartottam tőle, hogy nem vennéd jó néven, ha sorsod felől érdeklődnék.

Tiszai P. Imrével sok irodalmi oldalon együtt voltunk jelen. Morgós, néha mérges, de  alapvetően kedves és őszinte szerzőtárs voltál. Verseidet és az üzenőfaladat olvasva sokszor szóltam hozzád - gondolatban. Lehet odafentre most már valóban eljutnak a ki nem mondottak, és megérzed, hogy lélekben én is ott voltam melletted. Ha nem jut el hozzád, akkor majd fent megbeszéljük. Tagadtad, de Te költő voltál. Nyugodj békében, Imre!

Szellemi képességek

A zsenik egy része bizonyos értelemben őrült is.
Az őrült nem feltétlen zseni és nem feltétlen hülye.
A hülye lehet bizonyos esetekben őrült, de zseni semmi szín alatt.

A zsenik egy része tudja, hogy zseni.
Az őrült sosem ismeri el, hogy őrült.
A hülyének rajta kívül mindenki hülye. Rá kell hagyni!

fotó mentése a "kéregidőm" c. vershez

Jobb is, ha nem tudod MK

HL = MK naplója - Dokk

Posztumusz

Megállítanám az időt. De mert nem tehetem, rohanok. Mindezt csak átvitt értelemben, hiszen a "járásom" és a "nézésem" sem a régi. 
Egyre inkább félek Attól a perctől. Lehet azért, mert lassan nyolc éve élek mindenperces fájdalommal, pedig (még) nem vagyok rákos. Igaz az utóbbi pár hónapban ebben sem lehetek biztos.
Kérdezhetnék, s kérdezik is miért nem műttetem meg magamat, hogy legalább az egyik fájdalomgóctól megszabaduljak? Mert eddig minden orvosi beavatkozás után fellépett egy másik, súlyos vagy súlyosabb baj, ami újabb műtétet vont maga után, aminek a következményeit most is viselem.
Így  - bár kevés az előbbi információ, de el lehet hinni, hogy nem egy hisztis inkább mazochista lélek vagyok - nem csoda, hogy inkább szenvedek. Amíg szenvedek: élek. Valamelyik nap jutott eszembe a közhely... egy filmben hangzott el..., hogy: rövid az élet, hát légy boldog!
Én igyekszem, de ehelyett már pánik-beteg is lettem. Nem diagnosztizált, mert orvosnak nem, és a páromon kívül másnak sem vallottam be. A párom meg nem fogja fel vagy nem akarja...sztem úgy gondolja: az nem is betegség.
Ha másnak (is) bevallanám, senki nem hinné el, hogy a napi mindenperces fájdalmaim, görcseim valósak. Azt gondolnák, beképzelem.

*
Na itt volt egy szünet az írásban, mert rájöttem, hogy nem is erről akartam írni, s ráadásul magam alatt vágtam a fát. Mindegy. Akkor is félek, s ha kiderül AZ, amitől, azt hiszem nem várom meg.
(Addig viszont dobálom fel a Dokkra, ami még bennem megszületett/megszületik...így lehet rosszakat is.../Bár lehet eddig sem volt egy sem remekmű.)
Minek? Kinek? Ha nem leszek, akkor már senkit nem fogok érdekelni...A családomat? Lesz elég bajuk, pont a "műveimmel" foglalkozzanak? Legyenek nagyon boldogok, s ne az én keserveimmel emésszék még AZ után is magukat!


2019.05.18.

mese a rokkant sárkányról

sárkány koma két fejét
úgy plasztikázta a sebész,
hogy a számuk olykor fogyva
végül megnőtt, s hat a forma.
csak a tüzet feledte ki.
(a helyzet a jelenlegi.)

szóval
hat feje van, s épp hét lába.
ebből négy-öt lába párna.
a maradék kettőből egy
főpárnokként be-belibeg.
az az egy meg fej- és lábnok
szóval tartja e világot.
de a fejek száma roppant
kényes téma, s ha már sokkban
sem okádhatnak tüzet
néha nap a lábaikat
noszogatnák kedvesen:

igen tisztelt lábikóink!
láb nélkül a fej kit hódít?
lenne pedig eme helyen
láblógázó nem egy elem.
jöttötöket mind úgy várja,
négy oldalas lista mára
párbeszédnek alapja.
de hol marad/t/ a kalapja?
(sárba pottyant s feladta?)


2019.03.18.
Bara Anna (Zsefy Zsanett)

A szöveg születésének idején a Dokknak volt:

4 szerkije:
Bájer Máté
Papp Gréta
Juhász Tibi
Papp Szalai Sándor

1 főszerki helyettese:
Tesch Gábor Ferenc

1 főszerkesztője:
Papp Für János

és 1 portál igazgatója(PIG):
Busznyák Imre

Így már levezethető:

hat feje van, s épp hét lába:
4 szerki + főszerki helyettes + a főszerki= együtt: 6 fej

ebből négy-öt lába: azaz 4 szerki + főszerki helyettes

főpárnok: főszerki

fej- és lábnok:  PIG

Életkarc

Tisztelettel Hűséges Olvasóimnak - akiknek számbavételéhez még lehet a másik kezemet is elő kell vegyem - életrajz helyett néhány vonás...

  49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek.  A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem.

 Bár nem zavartam különösebben szüleimet, idővel mégis megismerhettem az óvodát, azután úgy általában az iskolát is. Kitűnő volt.  Főleg, mert Debrecen mindennapjait színesíthettem egy olyan intézményben, amit a gyermekkórusa Kissné Weiser Katalin vezetésével - és természetesen személyemnek nem csekély mértékben köszönhetően - országhírűvé tett. Ez volt a  Bányai Júlia Általános Iskola.

Zenei ambícióim már korábban, úgy hatévesen megmutatkoztak  a Péterfia utcai jól szituált szomszéd család - Dr Demény Péter családja - féltve őrzött zongoráján improvizált szerzeményeimben. Én komponáltam, a rém rendes család pedig - talán unoka utáni vágyaiknak engedve - irántam érzett szimpátiájukról biztosítva kegyes mosollyal viselte el több tucat alkalommal a tehetségem - olykor viharos - kibontakozását a fekete-fehér billentyűzeten.
Szüleim szerint viszont a zongora az anyagi vonzaton túl eleve a mérete miatt is felejthető volt az akkori zsebkendőnyi lakásban. Meg kellett elégedjek zenei pályafutásom startjánál egy vonóval, és a hozzátartozó hegedűvel, ami 11 éven át nem szakadt el tőlem, de néhány húr - különösebb lelki traumát nem okozva - azért párszor cserben hagyott. 

Középiskola: városunk akkor legerősebb gimnáziumában, - KLTE Gyak.(orta) Gimnázium, de előfordul(t) általánosan is - fizika-kémia szakon jeleskedés.
Ezt tovább fejlesztettem a vegyipari technikum unicum szakán, postai utánvéttel: levelező tagozaton; majd jöhetett az egyetem: begyeden.

A tárgyak közül csak a fakultatív választható anatómiát vettem fel,  mert  a harmadik randira a DOTE-vel már nem mentem el. Pedig minden esélyem meg lett volna a nászra, mely utóbbi 1972-ben dokumentáltan - anya-könyv-igen - mégis alá lett támasztva, csakhogy egy jobb sorsra érdemes fiatalember oldalán. Igaz, ettől kezdve orvosi praxisom építésére már nem is gondolhattam, de az anyai szerepet kétszer is sikerült biztos alapokra hoznom, miközben feleségként is tartom magam, mintegy bebetonozva férjem - egyelőre csak a - státuszát...
(Azóta kisebb lengésektől eltekintve stabilan áll.)

Első munkahely, ami az utolsótól csak a nevében különbözik: BIOGAL. Itt kutat-ás, környezetben véd-elem, azon belül veszélyes is meg nem is.

A kezdet és a vég között öt évig vízkóstolás és szemmel és azzal sem látható összetevők dokumentált vizslatása a víz egyik (remek)művénél. (Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat)

Közben már több tucat babér - pontosan nem rögzített mennyiségben - bab, sárgaborsó és más levesekben. Érthető módon a fejemre nem jutott.

2007-ben  egy infarktus után a TEVA könnyes búcsúja tőlem - ő sírt...Én törölgettem fel a nyomokat. Majd én sírtam, mert még törölgetni is jólesett volna...tovább.
Onnantól kezdve - majd'megszakadt szívvel - tárca nélküli házisárkány: tűz-ok-ád-ás lírai hangulatban és - sokak fájdalmára - stílusban.

Mindennapjaim: saját kútfő apasztással egybekötött idegi terhelhetőségemnek vizsgálata néhány mindenre elszánt olvasó bevonásával.

Távlatok: mindennap ablakot nyitok, hogy beengedjem...
Remélem egyszer én is megtalálom a kaput a világra.


2013.08.30.-2019.03.17.
Zsefy Zsanett (Bara Anna)

Kiúttalan - M. Fehérvári Juditnak ajánlva

2017-01-09
Mocsár Zsófia Alexandra emlékére

Néha előjönnek majd elcsitulnak, de csak elnyomni és nem megszabadulni lehet tőle. A
siker sem írja felül, a szeretet, az öröm, a pillanatnyi boldogság sem, ha befészkelte
magát. Elindulsz és akármerre fordulsz csak a végét látod, s ami hozzá vezet az ködbe
vész. Már nem érdekel mi érhet útközben. Nem érdekel hogyan jutottál addig a pontig
ahol állsz. Gyökeret vernek, mint a tarack a kiírthatatlan érzéseid. Elveszítetted örökre, s
innen a világ már nem nyújthat semmit számodra. Biztatnak, hogy túl kell élni, és
őrízni, ami már csak emlékképek kavalkádja. Nem érted és nem érdekel. Csak az, hogy
a világ csak téged ölt meg, csak körülötted van űr, mert vele együtt láthatatlanná vált
minden és mindenki. Együtt érezni sem tud senki veled. Hiába mondják, írják. A Te
lányod a Te életed volt. Hogy is tudhatná, mitől fosztott meg az a szörnyű kór. Nincs
vigasz, miközben várnád, és minden vigasz, amit mégis kapsz a szívedbe egy újabb
kés. Ezt csak Te értheted, Te érezheted, s Te döntheted el merre indulsz tovább. Tudva,
hogy hiszed, kívánom, hogy Isten mutassa meg a helyes utat. Legalább neked. (Én
kevésbé bízom rá magam.)

*

Mocsár Zsófia Alexandra (Debrecen, 1991. február 10. – Budapest, 2016. június 23.) magyar díszlet-, jelmez- és fénytervező, képzőművész.

Ami jobb, hogy nem érint meg

A dadaizmussal a költészetben úgy vagyok, mint a kiállításra bekeretezett kakival.
Nem érint meg és én sem szeretném.
Láttam és szagoltam már olyat, de én mindig lehúztam.

Eltüntetett bemutatkozó

Ma levettem a Dokkon a nevem "mellől" ezeket a sorokat:

"Közelíts a művészethez kegyelettel, az olvasóhoz alázattal, alkotótársadhoz szerénységgel, önmagadhoz kritikus őszinteséggel!
Az interneten többnyire - és néhány nyomtatott publikációban - Zsefy Zsanett néven szerepelnek az írásaim. A Zsefy nevet még 1968-ban találtam ki az akkor még titokban írt verseimhez.
Mostanság inkább a civil nevemen osztom meg az írásaimat.
Ez utóbbi névhasználatnak a mozgatórugója, hogy a Szentesi névnek (édesapám: Szentesi Kálmán volt) nyoma maradjon minél tovább. De szerettem volna drága édesanyám felé is egy hasonló gesztust tenni, ezért 2018. nyara óta az ő nevének (Barabás Anna) rövidítéséből kreált néven is megjelentetek néha, mint Bara Anna. "

Bérbeadás jogszabályai

Bérbeadás jogszabályai

Ne húzd le a rolót, Dokk!

Dokk-Nagyító

Shoppingolni akar/t/ a Halál

Halál:
- Jó napot kívánok! Van itt élet?
Eladó:
- Nincs.
Halál:
- És kedv?
Eladó:
- Az meg minek?
Halál:
- A francba. Már megint a Dokkba tévedtem.