Ahogy múltak az évek egyre jobban megvilágosodott előtte, hogy a férje úgy kezelte végig, még a legszerelmetesebb években is, mint egy örömlányt. Ha szüksége volt rá, akkor akár segített is takarítani, bevásárolni, vagy más inkább kevésbé megterhelő dologban, vagy megvették, amit azelőtt esetleg ellenzett, csak nehogy visszautasítsák.
Pedig az elején teljesen összeillőnek tűntek. Imádtak táncolni, s ebben mindketten az akkori "elvárásoknak" reményen felül megfeleltek. Értették egymás vicceit, humorát, mely utóbbival a kényes helyzeteken is úrrá tudtak lenni. A kezdetekkor szinte mindenben egyetértettek, ami az idők folyamán a férje részéről átment az "oda sem figyelve ráhagyom" kategória gyakorlásába.
Lassan, de világosan kiderült, hogy semmiben sem különbözik a közhelyek férfi alakjától: csak a szex és a hasa érdekelte. Azokkal szinte bármit el lehetett érni, csak ügyelni kellett az időintervallum betartására...azaz közvetlen e két szenvedély időbeli lefutását követően volt érdemes szaván fogni. Az idő múlása az óhajok teljesíthetőségével fordított arányban állt.
Hát, nem erre vágyott, az már biztos. A valamit valamiért-et sok élethelyzetben el tudta képzelni, de egy házasságban jó kaja és egyebek nélkül is kell lenni kapocsnak. Kapocsnak, ami nem a húst kapcsolja fájdalmasan hússal össze, hanem lélektől lélekig híd. Akkor pedig természetes, hogy ott megfér, sőt összetartó a testi és a gasztronómiai élvezet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése