Magamba csavarodva

Nagyon magam alatt vagyok. Ami  egyértelműen azt jelzi, - azaz csak úgy lehetséges -, ha magamon kívül leledzem. Akár bajszot is akaszthatnék így magammal, de egy: nincs bajszom, kettő:  ha magamon kívül vagyok akkor magamban nem lehetek, így nincs kivel bajuszt akasztani, miközben akár magam is lehetek magamon kívül.
Jajjjj...most már teljesen magamba csavarodtam. Vagy be...

De nyugi! Hamarosan magamhoz térek, - ha visszatalálok - és felül kerekedek magamon.
Ami azt jelentené, hogy.....


2016.02.18.

KÍVÁNCSISÁG

Már annyit szenvedtem, hogy nem láthatom a temetésemet, hogy ma eldöntöttem: túl fogom élni. Úgysem veszítenék vele semmit.
(Hogy láttam már, milyen egy temetés? Á, a másoké nem olyan.)

Amikor húsz évvel ezelőtt a gyászhírekben felfedeztem a nevemet, és világossá vált, hogy
még nem én vagyok, akkor azzal nyugtattam magam, hogy jobb is így. Hiszen nem volt egy
normális öltözékem sem, ami zárt térben az alkalomhoz illett volna. Most meg már megint nincs.
Akármiben azért mégse.

Azt a pár szál virágot is ki kellene választani és tudatosítani a fanokban, hogy milyen
legyen. Ibolyát semmiképpen. Azt ingyen és bérmentve szagolhatom alulról. A fréziáról
ugyan dadogtam korábban egy opuszomban...- talán a 120. lehetett -, de az eddig csak
meg nem értésre talált. Hiába takartattam magam a fréziák illatával, mindenki csak biztatott,
hogy: ne még!

Jó. Én toleráns is vagyok, vevő is a konstruktív hozzámállásra. Ezért áll hozzám ma is a
legközelebb az a gondolatom - néha magamon kívül egy-egy felsejlik az agyamban -, hogy
váratlanul a halál sem lát szívesen, időpontot pedig tegnap kellett volna kérni.

Így addig shoppingolok..., mert ahogy jeleztem, kell valami alkalmi öltözék. Megírom a
búcsúbeszédemet is, hisz' igazán nem mindegy, hogy ki és mit emel ki az életemből.
Belőlem. A rossz szívemet, a - még csak ellenségeim diagnosztizálta - rossz májamat,
vagy agyatlan agyasságomat.
Szóval életre-halálra szántan optimista maradok. És maradok.

Azért a Hajdú-Bihari Naplót nem mondom le. A Gyászhírek még tartogathat meglepetést:
BIné született ekkor és ekkor, meghalt ekkor és ekkor....
Hú, de megnézném akkor az arcomat!


2016.02.16.

A senki

Fűzfa de Poéta leül a tükör elé. Kit lát benne?
Egy költőt.
Na erre mondják, hogy optikai csalódás.

 Meg nem értett költő  a tükör előtt: másnak optikai csalódás, magának: egy posztumusz József Attila-díjas.

Fel kellene nőni

http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RE9LS19GQVE=&talalat=180109&kiemel=x

Tisztára, mint az oviban. Kezdem úgy érezni, tök komolytalan az egész. Aki jobban tud sírni azzal foglalkozni kell...? Akkor lélekgyógyászat folyna nem műhelymunka.
Kellene egy kis tartás az emberekbe. A kunyerálás annyira nem illik egy önérzetes emberhez.

Fel kellene nőni! Először is önmagunkhoz.

2016.02.08.

Kinek (m)ennyi...

Lehettél volna hosszabb is - gondolta a kérészéletű tiszavirág háromórás élete végén. 

Együtt is

Ülök a szobában. Novemberi délután van.
A tévé megszokásból adja az alapzajt. Lábam előtt szunyókál öreg kutyám. Már csak segítséggel tud felállni és nagy erőfeszítésébe kerül egyedül néhány lépést megtenni. A cicák elpihentek. Mindegyik máshol. Itt most csak egyikőjük választotta ki az ágyat.
Párom a félszobában a monitor előtt. Ahogy általában. Leszámítva az evés, a kutyasétáltatás, kutya-, macskaetetés, napi bevásárlás és a heti kutyavacsora-főzés idejét.
A másik félszobában szinte egész nap a nagyfiunk. A napi két kutyasétáltatás és kajálás idejét leszámítva.
Szóval igazi családi idill, hiszen nem élek egyedül.
Csak egyedül vagyok. Velük együtt is.

Mert egyszer mind elalszunk

Ahogy Micó cicám is elszenderült. Lehet éppen holnap. Szeretnék valakivel beszélgetni, beszélni róla..de úgy érzem, hogy csak önsajnálatnak tűnne. Vagy az is. Az énfiammal nem, mert olyan a szíve, mint az enyém. És amúgy is sokkal többet mondtam el idáig is bármiről, mint kellett volna. Egy jó anya a szomorú dolgoktól gondolataitól óvja inkább a gyermekeit. Énbelőlem meg gyakran nyersen kiszakad és nem is úgy, ahogy valójában szeretném, vagy érzem. A pillanat hevében néha olyat is, úgy is mondok, amit nem kellene.

Egymás mellett egyedül

Az ember megszületik, tanul, felnő, dolgozik, megöregszik, felejt, és felejtik. Van, akit már a halála előtt, van, akit csak azután. Hogy ki, kit, mikor, az sok mindentől függ. Aki nyitottabb életet él, sok rokona, barátja van, annak nagyobb az esélye, hogy tovább őrzik a hozzá kötődő emlékeket.
Lesz, aki beszél is azokról és lesznek, akik csak magukban idézik fel. Az utóbbiak talán azért, mert nem lesz már olyan valaki, aki ismerte az illetőt, vagy egyszerűen nem lesz olyan helyzet, körülmény, amikor beszélhetne róla.
Pedig itt vannak azok, akik még mesélnének a szeretteikről, akik már az égi utakat róják, de nincs kinek. A fiatalok a nap huszonnégy órájából húszat dolgoznak, az idősebbek vagy magukkal vagy az internettel vagy a kedvenc hobbijukkal, - ami közé én már az evést is besorolom a szomorú  tapasztalataim alapján -, vannak elfoglalva. A férfiak nagy része minden múltbéli felemlegetését felesleges lelkizésnek tartja. Azután csodálkoznak, hogy a nők rosszkedvűek, szótlanok, vagy éppen mindenre ingerülten reagáló megkeseredettek.
Naponta  elmennek egymás mellett, de észre sem veszik egymást. Nem egymással együtt, hanem csak egymás mellett élnek. Egyedül.

Meghívás nélkül

Ezen a napon - 2012. augusztus 29-én: Facebook post

Ma azon filóztam, hogy mit jelent a "meghívás"? Eddig úgy éreztem egy lehetőséget, amit köszönettel elfogadhatok, vagy többnyire udvariasan el is utasíthatok. Az eszembe sem jutott, hogy gyakran nincs is lehetőség nemet mondani. Így lassanként azon kapom magam, hogy tetszik nem tetszik, ilyen-olyan csoportok tagja lettem. Ismerős, vagy annak tűnő, vagy teljesen ismeretleneké. Ezt egyre nehezebb tolerálni, még akkor is, ha általában azért van fent az ember egy közösségi oldalon, hogy minél több embert megismerjen. Csakhogy nem biztos, hogy azoknak a csoportoknak a ténykedésével, elveivel én rokon érzelmeket táplálok/táplálnék. Így úgy érzem az lenne a helyes, és elvárható, hogy amiképpen a személyek esetében van megjelölést követő elfogadás vagy visszautasítás lehetősége, úgy a csoportoknál is ennek - eszerint - kellene működnie az újabb tagok toborzásánál. Semmi kedvem arra "ébredni", hogy ilyen-olyan általam nem tisztelt, valamiért nem szimpatikus és így nem kívánt kereskedelmi, irodalmi, politikai, vallási, stb oldalak tagja lettem. Hadd döntse már el mindenki maga, hogy kihez, mihez - és hány csoporthoz - kíván csatlakozni! Ezzel nem a meghívó csoportokat, oldalakat kívántam minősíteni, pusztán a helyzet visszásságára szerettem volna rámutatni.


2012. augusztus 29.

Kánikula

Reggel mindig szalad az idő. Azután lezuhan a Nap, és csak vonszolja magát a hőségben.


2015.08.07.