maradtak - ezen az édesanyám nevéből képzett álnevemen

Bara Anna	az istentelen			138
Bara Anna	elszakadt			83
Bara Anna	tus			81

Bara Anna elszakadt sokáig be akart épülni a láncba fényesre dörzsölt láncszemként összefogni a messzeérő végeket * gyerekként képzeletében a csillagokat a kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak az utak a lámpátlan falusi házak között most ahogy végig döcög kopott emlékeivel a valóságtól elszakadt utakon ahol nem látják hogy nap mint nap rozsdás láncszemként küszködik mintha sziporkázna a föld az éjszakában de már nem mer rálépni Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 09:45:06 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 09:45:06

Bara Anna tus a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét kitisztult körülötte minden a neurológus szerint természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-21 04:54:32 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-21 04:54:32

Bara Anna az istentelen akkor végig imádkozta az estét rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e hitte is nem is a létezését fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt ha kimondta a szót és a rózsafűzérek gyerekkorában a nyakába tette volna nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál református pap keresztelte templomba nem járt de akkor érezte hogy el kell szakadnia másképp beszippantja a kórház oda a zöld lepedő alá oda ahol a megtört szemekbe az emlékek már nem találnak utat oda ahonnan csak a teste vitte haza míg a hazug agyában még mindig zakatolt holnap biztos jobban leszel holnap addig még elmondok egy pár imát Hagyjon üzenetet a szerzőnek! Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához. Feltöltés ideje: 2018-05-18 14:28:12 Utolsó módosítás ideje: 2018-05-18 14:28:12

Egy másik oldalam

üzenőfala  képtára

A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI  elszakadt  tus  az istentelen ¡ Egy szeptemberi esten A háromszöggel jelöltek maradanDokkok lettek.

elszakadt

sokáig be akart épülni a láncba
fényesre dörzsölt láncszemként
összefogni a messzeérő végeket
*
gyerekként képzeletében a csillagokat a
kátyukba tuszkolta hogy megcsillanjanak
az utak a lámpátlan falusi házak között

most ahogy végig döcög kopott emlékeivel
a valóságtól elszakadt utakon
ahol nem látják hogy nap mint nap
rozsdás láncszemként küszködik
mintha sziporkázna a föld az éjszakában

de már nem mer rálépni

2015.05.21.
Bara Anna

tus

A Dokkon így maradt:

a nő a lába alatt összegyűlt víz tetején lebegő
hajszálakat bámulta hogy lehet hogy valahányszor
elérik a lefolyót meggondolják magukat és újra
ott tekeregnek a lába körül mindíg utálta ha a
kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi
száz még normális mondta az orvos neki ennyi
sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég
volt most az a pár szál sem bosszantotta
beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére
koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb
sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte
ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus
szerint természetes dolog a kitágult erekben
jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


*
Itt viszont jav.-va az első két sor:

a nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta
hogy lehet hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül mindig utálta ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális
mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az
undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál
sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját
élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden a neurológus szerint
természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik
a vér az agy végre fellélegezhet
a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott
ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől


Bara Anna
2018.05.18.-21-

A nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta.
Hogy lehet, hogy valahányszor elérik a lefolyót
meggondolják magukat és újra ott tekeregnek a
lába körül? Mindig utálta, ha a kádból kellett
kihalászni a hajcsomókat. Napi száz még normális,
mondta az orvos. Neki ennyi sosem hullt ki. Az
undorhoz kevesebb is elég volt. Most az a pár szál
sem bosszantotta. Beletörődött. Megpróbált a víz
kellemes érintésére koncentrálni. Feljebb vette a
hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját.
Élvezte, ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét
kitisztult körülötte minden. A neurológus szerint
természetes dolog. A kitágult erekben jobban áramlik
a vér. Az agy végre fellélegezhet.
A samponért ösztönösen nyúlt. Majd felsóhajtott.
Ma nem volt hányingere a kemótól. Csak az élettől.

az istentelen

akkor végig imádkozta az estét
rohadtul nem érdekelte hogy meghallgatja-e
hitte is nem is a létezését
fekete fejkendős nénék lebegtek a szeme előtt
ha kimondta a szót és a
rózsafűzérek
gyerekkorában a nyakába tette volna
nem értette miért morzsolgatják virrasztásnál
református pap keresztelte
templomba nem járt

de akkor érezte hogy el kell szakadnia
másképp beszippantja a kórház
oda a zöld lepedő alá
oda ahol a megtört szemekbe
az emlékek már nem találnak utat
oda ahonnan csak a teste vitte haza
míg a hazug agyában még mindig zakatolt

holnap biztos jobban leszel
holnap
addig még elmondok egy pár imát

Bara Anna

2018.05.18.

Vaj van a fején?!

Nincs olyan politikus, akinek ha jól megvakargatnánk a buksiját, ne maradna tőle vajas a kezünk.

... nem ellensége (kellene legyen), hanem az ellenfele!

Amikor, nem fogják fel, hogy egy választásban egyik párt a másiknak - magyar a magyarnak - nem ellensége (kellene legyen), hanem az ellenfele!

Az egyik párt lebirkázza a másikat...azaz az összes követőjét...szavazóját.
Teszi, hogy szavazóik számát növeljék...a régieket megtartsák, és újakat szerezzenek. Honnan? A többi pártból, szimpatizánsaikból...így akár a többségiből azaz a birkákból...hogy ne pontosítsak...

Kérdem én, ha a birkák majd a birkázókra szavaznak, és teszem azt az utóbbiak kormányra kerülnek, akkor a birkákat levágják, vagy etetik?

Elhiggyem, hogy ha már ők kormányoznak, akkor a birkák is belebégethetnek az ország dolgába? Vagy csak addig kellenének, amíg a szavazatok számát növelhetik?
Ha ma nem veszik őket emberszámba, akkor holnap miért tennék?

Ennyire nem lehetsz te sem birka, hogy elhidd, hogy elhiszik...!

2014.
2018.

a vér nem válik vízzé

BZs törölt engem és a párom a fészen...J-vel kialakult vita miatt. J egy számító alak.  Zs dettó.

Amorfia

A mai versek egy része, amit modernnek tekintenek a haladó szellemű kortársak valójában messze állnak a klasszikus értelemben vett verseléstől. Ha egy alkotás alatt azon kell filózni, hogy próza-e, vagy vers, akkor ott már bajok vannak. Én ezeket a se ide, se oda nem sorolt/sorolható modernkedéseket amorfiáknak nevezném., ami e kor útkeresése, hogy valami újat hozzon, valami mást, valami meghökkentőt. Tőlem távol áll... 😉

Egy próba volt csak

Zsefy Zs - Dokk