Macómnak

 Macóka frank honi levelező barátosném, akivel hol üzeneteket váltunk, hol felváltva  és duzzogva csenbe burkolózunk.

A mostani "újrakezdés" nem az én érdemem, de az újabb csend már igen. Nem válaszoltam időben, ezért törölt az ismerősei közül, s egy jó ideig az oldalát is szüneteltette a fészen.

Amit megkésve válaszoltam, előbbiek miatt már nem kaphatta meg:

"Szia Macóka! Majd egy hétig itthon volt - Budapestről - a nagyobbik fiam. Őt csak havonta 1x látjuk, mert műszakban dolgozik, stb. Úgyhogy elszaladt az idő...pedig nem egyszer írni akartam...legalább pár sort. De ahogy szoktam: elmaradt. Megjegyzem az egyetlen élő - apai ágról - nagynénémet is max havonta egyszer hívom...ahogy ő is engem. Nem vagyok már semmiben sem jó partner.

Itt abbahagytam. Dolgom volt. Azután megnéztem egy romantikus filmet - német-. "Nehéz örökség"
Amíg néztem életemben és életében először - 14 év után - magától 
a mellkasomra feküdt a drága Nóci cicám. Szerencsére a párom épp benézett és szóltam, hogy örökítse meg.  

Most néztem vissza és bőgök, mint a filmen.

Remélem nem azt érzi, hogy vele vagy velem valami rossz fog történni!
(Azt hiszem a műtétemet még egy kicsit halogatom tovább...2011 óta élek a hasi daganattal...még egy kis időt kibír sztem.)
Na, most egyáltalán nem hoztam a könnyed "formám". Majd máskor. Ölellek! csókanya
(Ja...ilyen randa lettem és 1 + 1/2 év alatt 8 kilót híztam... :D ) "