2006-2007-re
már annyi volt a Tevánál a munkám, hogy reggelente azzal ébredtem: bárcsak
örökre elaludtam volna. Teljesen kikészültem a cégnél és az itthoni munkától.
Segítség sem ott, sem itt.
Most 2017-ben kezdek hasonlóan érezni. Egyszerűen nem bírok már mindent egyedül. Az ünnepeket pedig a pokolba kívánom. Annak idején minden családi ünnepre én készültem...segítség nélkül. Anno nálunk ünnepeltük a gyerekek névnapját, szülinapját, a mieinket detto. Anyuék tartották és mentünk az ő szüli és névnapjukra. Valahogy belefáradtam, hogy felnőtt emberek névnapjára, szülinapjára is én készüljek. Nem bírom már fizikailag. Pár éve legszívesebben azt mondanám: rendeljünk valamit és kész. Ha ők nem tudják vagy akarják ünnepelni, az is rendben. De ne érezzem, hogy nekem mindenáron kötelességem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése