Olvasom az egyik verset...és a reagálásokat. (Tamási József versénél.)
A "válik lelkem gyémánttá " zárósornál...semmi negatív reakció a szerkiktől... az elcsépelt...(?) "lélek" szóra vonatkozóan.
Mert miért is ne válhatna gyémánttá a lélek akár az e századi költészetben is?!
A "lelkemre fektetlek" verscím és sor viszont egy másik szerkinél...khm...Lehet nem vagyok eléggé tiszta lélek, hogy elfogadható legyen a tollamból? Nekem nincs időm 100 évet várni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése