http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=RE9LS19GQVE=&rare=221626
Sajnálom. Őszinte leszek: voltak esetek, amikor nem értettem egyet a véleményével, kritikájával. De: mégis igyekeztem nem csak tolerálni, de a későbbiekben, akár a később született, feltett szövegeimnél felhasználni meglátásait, alkalmazni javaslatait. Ha néha hirtelen felindulásban "elkövetett" válaszaimból ez nem is derült ki, én megtiszteltetésnek vettem, hogy egy József Attila díjas költő elemezte, meozta a verseimet, vagy versnek érzett szövegeimet. Sajnálom, hogy ezután nem tudhatom, mit gondol azokról, s mit javasolna. A szerkesztők - elnézést -, de jönnek, mennek. Hozzák, viszik saját elképzeléseiket, saját, egyedi, vagy inkább egyéni mércéikhez mérik a műveket, s olykor saját ízlésvilágukkal azonosuló szerzők alkotásait - ahogy az IMPI-ben is olvasható - gyakran a napnál is világosabban szubjektív alapon emelnek ki, vagy süllyesztenek el. Ez sem olyan nagy tragédia, de minél több reakciót kap az alkotó, annál nagyobb esélye van arra, hogy akad köztük olyan iránymutató, amivel azonosulni tud, s ha az akkor aktuálisra esetleg nem is, de a későbbiekre, az azután megszülető alkotásokra hathat az a meo.
De érthető és sztem az eddigiekből - az elmúlt időszakot tekintve - külső szemlélőként is lejött az elhatározás oka. (Korábban sztem az egyik alkotó is hasonló meglátást tett közé a naplójában.)
Ha a szubjektumot valakinél most megsértettem, sajnálom. Nem volt szándékomban, de másképp nem sikerült megfogalmaznom a gondolataimat. Amúgy pedig kezdem már megszokni, hogy a pikszis befogadó méretéhez képest én már túlsúlyos vagy éppen pehely könnyű lettem.
