helyzetjelentés két felvonásban

...és 
akkor elképzelte magát a csúcson
nem ment
a tériszonya képtelenné tette rá
semmi vész a hegyoldal is megfelel
de onnan meg lecsúszott
a völgyben kaparta össze magát
még mindig bizakodott
annál lejjebb már úgy se
s akkor egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld

oké itt maradok(k)

*
...mert
a ledobott kötél túl gyenge volt
a sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
már nyakig betemette
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
minden más
és senki és semmi
csak béke a lelkében
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt

és akkor
a hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott

múlandó volt akár a béke



2017.10.26.-2017.10.31.
én

napok

szétnézett. mögötte csupa elhasznált
előtte a még láthatatlanok.
hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.
elképedt. egész másképp emlékezett rá.
most annyira szörnyűséges.
gyorsan elképzelt egy új formát és
el kezdte gyúrni.
utólag sem volt könnyebb.
és sehogy sem sikerült eltünteni a
jellemző vonásokat.
kipróbált még egyet.
újra semmi változás.
ekkor fordult a láthatatlanok felé.
de azok még nem voltak elérhetők.
majd megszületnek


2017.10.27.
én

Hamis angyal

Szemed megszólít: Bársonyos,
legyél a világ tengelye,
pörgess fel, számban lágy sorok
omoljanak a nyelvemre.

          Hajadban vibrál lámpakék,
          köldököd bimbó, szűzies,
          de harisnyád necc s a málnavér
          combok közén már nem hites.

          2017.10.28.

búcsúlevél

írhatnék könnyest de az csupa közhely
és a vaginális már ki sem akaszt
szerelmetest ha maradt volna még hely
s ha mellettem meg nem fagynak a szavak

kezemben pohár almaborral félig
Quimbytől csentem a másét élvezem
most múlik szomjam a halál még késik
majd takarj be Isten ha fázom egymagam


2017-10-28.
én

fertőz-ő

vörös a haja. az éj tüzel.
lángot oltana férfikéz.
angyalnak álcázva ég üzen:
kajakra kurva ki rád így néz.
tincseit tépi. a mell zihál.
őrült e lány vagy isteni.
ölében zöld moha ágya vár.
a csúcsot mindenki ismeri.
ha sejtek falából mag hasad
nem számít szó sem intő jel.
hol papírkoporsó még akad
összeolvadhat a csont és fej.
lelke már elszáradt vadvirág.
hajára szórták. kipereg.
elhitte ő mégis örök nyár,
csak márvány mosolya télszelet.


2017.10.27.
én(Bara)
*
Új címmel: pillangó
2019.07.17-től.

egy érthetetlen versemhez

"Kötél tűbe fűzve"

egy anya évtizedekkel ezelőtt elveszítette a kisebbik lányát. ha jól emlékszem a huszat sem érte meg. a férje már korábban meghalt. az asszony, aki varrónő volt, sokáig nagyobbik lányával élt együtt, aki iskolái befejezése után önálló életet kezdett, miközben az asszonynak egy élettársi kapcsolata is zátonyra futott. ezek után a korábbi súlyos betegségei mellé még depresszió is társult. mindezek a tragédiák a külső szemlélő elől rejtve maradtak. csak azon kevesek tudtak róla, akiket bizalmába fogadott. egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan voltunk...a környezete felé egy mindenkihez kedves, mindenki baját meghallgató, segítőkész és mosolygós ember látszatát keltette. a problémáit elrejtette, miközben tucat kuncsaft lelki támasza is volt, nem csak ügyes kezű varrónője.
senki sem sejtette, hogy milyen és mekkora fizikai, lelki terheket hurcol, hogy mennyire nem tudta elfogadni kisebbik lánya elvesztését. így mindenkit villámcsapásként ért a hirtelen, tervezett halála, ami akkor következett be, amikor nagyobbik lánya pár napig nem volt a városban, és az albérlője is hazautazott.
napok múlva találtak rá...

az emberek egy része mennyire nem érti

döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet? hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának
is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.